Eger - hetilap, 1869
1869-05-06 / 18. szám
138 B. A közmunkaügyi küldöttség által bemutatott főmérnöki közmunka-összeírás szerint, az 1869-ik évre összeirt közmunka, Gyöngyös város közmunkáját a múlt évi összeirás szeriut számitva — : 42,481 két lovas iga, 1,124 egy lovas iga, és 137,341 kézi napszám; mi pénzértékben tesz 71,070 fr 20 kr. Főpénztárnoki jelentés szerint a múlt évi maradvány : 17,131 frt 14 kr. Ebből azonban még levonandók a következő , már kiutalványozott összegek. 1) Fedanyag előállítására ........................ 2500 frt — — 2 ) Az emberesdi hidra ............................1167 „ 3 kr 3 ) A kompolti Tarna-hidra............................1510 „ 15 „ 4 ) A parádi utón bárom hidra............ 523 „ 64 y* „ 5 ) A nádujfalusi gátra...................... 250 „ — — 6 ) A pusztaszikszói átereszre............. 430 „ 48 „ 7 ) Az istvánházi hidra...................... 50 „ — — 8 ) A pétervásári két hidra.................. 16 „ — — 9 ) A recski cseviczepataki két hidra . . 143 „ 6(> „ 10) A szolnoki belső Zagyvahidra .... 615 „ — — 11) Államutra visszafizetendő............. 1843 „ 175/to n Ö sszesen................... 9049 „14 „ M ely összeg a fönt kitett 17,131 frt 14 krból levouatván — marad a pénztárban a folyó évi rendelkezésre: 8082 frt; — ez összeghez járuland még a múlt évről fönmaradt s még be nem hajtott köz- munkaváltság összege. Ezen jelentések és kimutatások tudomásul s az alábbi fölosztás alapjául vétetnek. (Vége köv.) Országgyűlési tudósítás. Pest, május 4. A képviselőház három utóbbi üléséről röviden a következőkben teszszük meg jelentésünket: Az april 27-iki ülésben a korelnök mindenekelőtt bejelentő, hogy újabban Oláh Mihály, Jankovics Miklós, Bajer István, Tóth Kálmán, és Gaal Endre képviselők megválasztatása ellen adattak be kérvények, a Bajer elleni kérvény azonban, mivel a házszabályok értelmében az 1000 ft lefizetéséről szóló nyugta hozzáraellékelve nem volt, visszautasittatott. Ez ülés többi részét a képviselőknek 9 osztályba sorozása foglalta el, mi úgy ment végbe, hogy a korelnök, mindazon magyarországi képviselők neveit, kik megbízó leveleiket már benyújtották, egyenkint kihúzta az urnából,- a horvát képviselők pedig külön osztattak be, minden osztályba 3—3 képviselő jutván. Az april 30-iki ülésben a korelnök újólag több képviselő ellen benyújtott kérvényről tett jelentést. Ezen képviselők a következők : Fehér Miklós, Rimanóczy Ferencz és Szucska Lázár. Ezután a ház napi rendre térvén át, fölolvastattak az osztályok jelentései, az igazolások tárgyában. A 2-ik osztály azon véleményezése folytán, hogy Vukovics Sebő, kit két helyen választottak meg, szólittassék föl: melyik kerületet kívánja képviselni ? Vukovics kijelenté, hogy a bácsi kerületet fogja képviselni, s a becskerekiről lemond. A 4-ik osztály szintén ily nyilatkozat tételére véli fölszólittatni Ludvigh Jánost és Madarász Józsefet, kik liasonlókép két-két kerületben választattak meg. Eunek folytán Ludvigh szót emelt, időelöttinek mondván az ily nyilatkozatot, miután a ház magát határozathozatalra jogosítottnak nem tartván, jelenleg nem is rendelheti meg az uj választást. Madarász pedig jónak látta hallgatni. A 3. és 6-ik osztályok jelentései élénk vitát idéztek elő. Némelyek t. i. Pásztélyi János (marmarosi), Klapka György és Berecz Ferencz megbízó-leveleiknek más kategóriába sorozását kívánták, mint a melybe az osztályok által Boroztattak. Nevezetesen Be- reczczel az a furcsaság történt, hogy a 6-ik osztály a nem igazolt képviselők közé sorozta azon okból, mert titkos szavazással választatott, holott a többi osztályok a többi, titkos szavazás utján választott képviselőket, csupán ez ok alapján, nem sorolták azon képviselők közé, kiknek megbizó-levelök kifogás alá esik. A vitában résztvettek: Tisza Kálmán, Deák Ferencz, Bónis Samu, Ghyczy Kálmán, Simonyi Ernő, Szlávy József, Zsedényi Ede, Csiky Sándor, Németh Albert, Irányi Dániel, s többen. Végül a többség az osztályok jelentését elfogadta. A május 1-én tartott ülésben korelnök bemutatta az időközben be4 t A n Maligieri Bianca. (Történeti baszóly.) (Folytatás.) VI Ez esemény óta két nap folyt le, Biancára nézve a gyötrelmek, meghiú8Últ remények kínos napjai. A legvégsőt megkísértette Luigi megmentése végett. Sikerült neki az örökét megvesztegetni, s e részről a szabadulást lehetségessé tenni. Egy gondola állt készen a kis csatornán, a sóhajok hidja alatt, s Róza gondolásnak átöltözve várt abban a menekvőre. A börtönül- Biancát Luigi börtönébe bevezetve azt ígérte, hogy a fogház oldalt eső kijáratán fogja őket kibocsátani. Bianca mindent meggondolt, s jól elrendezett, csak egyet hagyott figyelem nélkül: fél je kémjét, de ez egy volt az, min terve meghiúsult. Midőn Bianca a megállapított terv szerint, a kijelölt ajtón ki akart lépni, azt katonaságtól megszállva találta, férjével élén. Luigit letartóztatták. Ennek láttára Bianca ájultan rogyott le, s fölocsúdva, férje által karon fogva termeibe visszavezettetett. A doge Bianca termeit elhagyván , saját szobájába vonult, boszuvágytól égve, azon elhatározással,hogy a hallatlan merényt méltólag megbünteti, s Biancát kedvesével együtt megsemmisíti. 0 akarta ezt, sa hármak magas tanácsától megnyerte a fölhatalmazást. Jutalmazni, kegyelmet osztani, nem a dogé hatalmában állott, de a büntetés s boszu jogát szívesen átengedte neki a köztársaság. Boszút állhatott, ^volt rá benne akarat. A dogessa termeinek ajtait katonaság őrizte. 0 fogoly volt, s csak bárátnöje, Róza, eresz- tetett be hozzá különös kegyelemből. Még azon éjjel meg kellett történni mindennek, hogy mire a hajnalodó nap üdvözlő sugarait elárasztja a büszke Velencze fölött, ök, a merénylők, meg legyenek büntetve, kiknek egyetlen vétkök az volt, hogy egymást szerették, s hol lelték föl sirjokat, azt csak a lagúnák tudják. Minden el volt rendezve, minden készen volt. Az elhatározó óra megérkezett. A dogé háromszor megnyomá az asztalán nyugvó ezüst- csengetytit, s a harmadik nyomásnál föltárult a titkos ajtó, s azon egy fekete álezás, egész termetében elburkolt szolga lépett be. „Készen van a méreg?“ kérdezé a dogé. C Z A. §► „A mint parancsolád,“ válaszolt az álezás. „Jó és biztos ?“ „Egy szemernyi elég belőle két ember életének kioltására, s nálam négy szemer van.“ „Jól van,“ szólott, mialatt egész testén borzadály futott végig. „Keverd föl azt egy pohár vízben, s e ezédulát a pohár szájára téve, a földalatti rejtekfolyosón vidd a dogessa szobájába.“ „Úgy leszen,“ szólt az elburkolt alak, s a közben a papirt átvéve távozni akart. „Még nem vagyunk készen,“ állitá meg a dogé. „Hallgass tovább : mihelyt a méreg a dogessa szobájában lesz, Luigit hozzá fogod vezetni, s ott marad, mig a méreg kötelességét nem teljesité, s csak akkor fog az áruló kivégeztetés végett a piazettára hurczol- tatni. Most már tudsz mindent, elmehetsz.“ Az álarezos eltűnt, s a dogé ismét egyedül volt. Diadalérzettel mormogta: csakhogy valahára boszúmtivem véget ér! s gondolatában megdicséré magát az elmésen s finomul szőtt boszúterv miatt. „Ah mint megezerszereztem gyötrelmöket végperezökre! gondold magában. Luiginak meghalni kell őt látnia! Bianca viszont- látandja ugyan Luigit, de azon irtózatos gondolattal, hogy ö okozta halálát, hogy mellőle a gyalázatos kivégeztetés véres állványára kell lépnie!“ Oh ez mind szépen s bölcsen volt kigondolva; de mégsem volt boldog, a sötétség démona által érezte magát tildöztetni, s hideg borzadály remegteté minden tagját. „Sohasem fogom tudni öt elfeledni!“ szólt, nagyot lehelve, „so ba! Megboszulom magamat rajta, de ő szörnyűbb boszút álland fölöttem, mert képe soha el nem enyészhetik szivemből. Szeretni fogom őt, ha rája emlékezem. Egyedül leszek, egészen egyedül ! En — “ Ekkor a dogé fölrezzent sötét gondolataiból, kint hangos lármát, egy nő rikácsoló hangját hallotta. „Mi ez ? ki meri itt a csendet zavarni ?“ kérdezé meglepetve, félig indulatosan. (Folyt, köv.)
