Eger - hetilap, 1869

1869-04-22 / 16. szám

124 is megnyugtatták. Azonban némely franczia lapok e nyilatkozatok daczára is aggodalmukat fejezék ki a jövő iránt. A hajdan hivatalos, most független „Moniteur“ is aggódik, mert véleménye szerint, a kül­ügyminiszter nem mindig a császári eszmék tolmácsa. Még bizalmat­lanabb az „Avenir National“, mely igy nyilatkozik : „Lavalette be­szédét békebymnussal fejezte be. Talán azt képzeli, hogy néhány hivalalosszó elégséges a közbizalom helyreállítására? Nem voltak-e számtalanok a békebiztositások a jelen kormányzat alatt, mely mégis 17 év alatt három nagy háborúba kevert, mig azelőtt, hála a parlamentalis szabadságoknak, barminczhat évet éltünk egyetlen átalános háború nélkül? Nem mondaná-e a miniszter ugyanaz nap, melyen csapataink a Rajna felé indulnának, hogy a békét mennek meghódítani ?! “ Miután don Fernando, a portugál király atyja, a neki fölaján­lani szándékolt spanyol koronát előre is visszautasította, más elfo­gadható trónjelölt hiányában nem valószínűtlen, hogy a köztársaság, kényszerűség folytáu, ki fog kiáltatni, mely azonban aligha lesz bosz- szuéletii. Cuba szigetén a dolgok állása rosszabbra fordult, mint ezt Ser­rano a spanyol cortesben jelenté, a nélkül azonban hogy bővebb magyarázatot adott volna. A dolgok rosszabra fordulása, úgy lát­szik, nem annyira a forradalom terjedésére, mint inkább az Észak- Amerika és Spanyolország közt készülő összeütközésre vonatkozik. Ugyanis egy Washingtonba érkezett havannai sürgöny szerint a „Montezuma“ spanyol hadihajó Codringtont, ki északamerikai alkonzul Sebarában, lánczra verve, mint foglyot Havannába szálli tóttá, arról vádoltatván, hogy a fölkelökkel egyetértett. A washing­toni kormány azonnal több hadihajót küldött acubai vizeken czirká- ló északamerikai hajóraj megerősítésére. Ha e hir való, úgy a spa­nyolok aligha sokáig maradnak Cuba birtokában. — A „France“ Madridból azon hirt közli, hogy Prim maga készül Cuba szigetére menni azon néhány zászlóaljjal, melyek a már elküldött 20,000 fő­nyi csapaterősités után még rendelkezés alatt állanak. E hir azon­ban még megerősítésre vár. Bajos elhinni, hogy Prim elhagyná Spa­nyolországot mostani válságos helyzetében. A spanyol cortesben Prim egy interpelláló folytán kijelenté, hogy csakugyan léteznek carlista bandák a franczia határokon be­lül. A franczia kormány úgy bánik velők, mint hajdan a szabadelvű­ekkel. Az „Ind, beige“ szerint, a carlisták még e hóban komolyan akarják kezdeni a harczot. A polgárháború tehát egész komolyság­gal látszik fenyegetőzni. Sajnos, hogy Madridban a mérvadó körök­ben még mindekkorig nem tudtak egyességrejutni, a mi egyedül lett volna képes a forradalmi elemek fölött a győzelmet biztosítani. A cortesek a trónjelöltség kérdését az alkotmány-javaslat tárgyalásá­nak befejezéséig, mi alkalmasint nem egyhamar fog bekövetkezni, elhalasztották. A Rómában képviselt fejedelmek mind üdvözölték a pápát arany­miséje alkaJjwíTCól, részint szóval, részint sajátkezüleg irt levelek­ben. Mintegy 5 millióra teszik a pénzbeli adományokat, melyek ré­szint a pápai államokból, részint idegen országból ö szentségének fölajánltattak. A hivatalos „Corresp. Italienne“ azon helyzetben van, hogy az egyetemes zsinat programmjának 13 pontjából a következő hár­mat idézheti: „A pápa világi hatalmának szükségességéről az egye­temes zsinaton minden püspök által helybenhagyott tan legüdvösb hatást fog a fejedelmek és népek nézetére gyakorolni, az egyház hatalmát meg fogja szilárdítani s kieszközölni, hogy a forradalom által usurpált tartományai visszaadassanak; a pápa csalhatlansá- gáról és az egyetemes zsinat fölötti suprematiájáról szóló dogma ki fog mondatni; az egyetemes zsinat véget fog vetni azon számtalan viszszaéléseknek s megrovandó szokásoknak, melyek némely temp­lomokba, országokba és papi szerzetekbe becsúsztak.“ Portugalliában az izgatottság és elégületlenség folyton növek­szik a választási törvénynek a kormány által történt önhatalmú megváltoztatása folytán. Lissabonból azon hírt. távirják, hogy kato­nai lázadás volna készülőben. A kormány szigorú rendszabályokhoz folyamodik. A romániai választások befejeztettek, még pedig a kormányra nézve fényes győzelemmel. Hivatalos tndósitás szerint ugyanis meg­választatott 147 kormánypárti és csupán 10 „vörös.“ Az olasz hadsereg szervezése iránti miniszteri javaslat a kam­ra elé terjesztetett. E javaslat szerint, a hadsereg activ és tartalék­hadseregre osztatik föl, s 620,000 emberben vau megállapítva, kik közül 400,000 az aciiv csapatokat fogja képezni. Levelezés. Jász-Apáti, april. 15. Valamint a viharban, úgy a harcz tüzében csak nagy és meg­feszített lélekéberséggel lehet leírni úgy egyik, mint másik lefolyá­sát, részletezni egyes jeleneteit, s igy helyesen összeállítani annak egész képét. Ez legyen mentsége eddigi hallgatásomnak. Mert har­czot vívtunk mi is, alkotmányosat, a képviselőválasztás harczát. Márcz. 24 ke volt napja a jákóhalmi kerület képviselő-választásá­nak. A mint már az egész hazában obvie tudva van, képviselővé Pethes József baloldali választatott 901 szavazattöbbséggel. Úgy hiszem, hogy e választást részletezni, most már időutáni és teljesen hálát­lan munka lenne, annyival inkább, minthogy az s annak egész le­folyása a hazánkban több helyen előfordult és többször ismétlődött szélbali választásokkal körülbelül analog. — Miért is mellőzve a részleteket, röviden s általánosságban csak annyit constatálhatok, hogy a jobboldali Király-párton volt az intelligentia, a józan birtokos lakosság legnagyobb része, — tehát korántsem „néhány uralomra sovárgó, reactionárius Bacbféle hivatalnok,“ a mint ezt a „Magyar Újság“ pártfanatizmus által elvakitott levelezője a mily alaptalan­sággal, ép oly roszakarattal állítja. Fegyverük a józan, nyílt capaci- tátió s bátor föllépés volt. Nem csábítottak, nem izgattak, nem in­gereltek, nem szították az ellenségeskedés tüzét; hanem ellenkező­leg a békét, csendet és rendet mindenkor föntartani igyekeztek még ott is, hol a nép már-már hajlandó leendett áthágni az okos mérsék­let határát. Ily fegyverekkel, ily módon, ily manőverrel most, dema­gógjainknak művészetté fejlesztett kortes-és cselfogásaik, ámitgatá- saik fénykorában győzni nem lehetett; ezt belátjuk, ezt beismer­jük — de mig ezt teljesen beismerjük, addig másrészt bevalljuk, hogy a Király-pártnak föntebb jelzett magatartásán változtatni til­totta az ügy szentsége, melyet védelmezett, tiltotta a zászló, mely köré sorakozott. Mi buktunk, ők győztek ; igaz, hogy győzelmük drá­ga, mert győzelmük föltételeinek betöltése még hátravan, sok, a mi általuk igértetett, még betöltetlen. Hogy ígéreteiket teljesíteni nem fogják, mert nem is teljesíthe­tik honboldogitó korteseik s e patent-honfiak, azt nagyon jól és apo- diktice tudjuk ; de hogy a dolog, a sok alaptalan s az ad absurdum vitt ígéretek által végre is hová fogja magát idővel kinőni, azt egye­lőre egyátalán nem tudhatjuk. Annyi mindazáltal bizonyos, hogy midőn ámitgatásokkal a „meum“ és „tuum“ közti válaszfal lerombolá­sára különben is inclináló nép cape-rape vágyát fölkeltik és fölzak­latják, s midőn avatatlan és profán kezeikkel a sociális kényes kér­dések darázs-fészkébe nyúlnak: a hazának nemhogy hasznára, mi­ként kürtölgetni méltóztatnak, hanem fölforgató tendenciákkal és á tout prix ígéreteikkel eo ipso, és pedig nagy kárára vannak. Ennyi s ily sok sajgó sebe van elég széles bázisra fektetett ősrégi alkotmányunknak; az idő, a kor haladt, ügyünk hazánk ked­vezőtlen belviszonyainál fogva maradt; — ez alkotmányos sebhe­lyek begyógyitására nincs, nem lehet Udvcsebb gyógy-ir, mint egy gyökeres, radikális belreform, melyet a jövő országgyűlés működé­sétől óhajtva várunk. Ezek fonalán mégcsak annyit: hogy a huzamos ideig tartó kortézia, mint mindenütt, úgy nálunk is megtermetté keserű gyümöl­cseit, meghozta véres resultátumait; mert a pártviszály a kedélye­ket nemcsak elidegenítette egymástól, hanem formális ellenségekké tette. így husvét napján a győzelmi mámortól, és még más valami­től, megrészegedett győztes balpárt valóságos harczra adta meg az avisót városunkban ; betörtek a vendéglőbe, az ott békésen mulató jobbpártiakat ki akarták mulató-belyökről verni, összeütközés lett a vége, ennek resultátuma ismét vérnyomok, tört karok és beszaggatott emberfejek lőnek. — Most már mégis, hála Istennek, higgadtabbak a kedélyek, kiki mezei munkája után lát, s úgy látszik, öntudatlanul is azt tartja a költővel: „Beatus ille, qui procul uegotiis .... Mos­tanra ezt tartjuk hát mi is, leteszszük a tollat, s a viszontlátásig ma­gunkat ajánljuk. -------------- Egy jobbpárti. Városi és megyei hírek. — Érsek ő n ag y m é 11 ó s á g a, az újonnan építendő tisza­füredi r. kath. iskola ép tési költségeire első részletül 1400 ftot adó mányozott; az építkezés 4600 ftba fog kerülni. Érsek ő nagyméltóságát f. hó 19-én a nagy eső da­czára is a városi küldöttség és számos polgárság kisérte egész a ha­tárig, honnét legbensőbb érzelmek kölcsönös nyilvánítása után foly­tatta útját Pest felé. — Megeredtek végre az egek csatornái múlt pénteken, s azóta bő eső áztatta mega szomjas földet,.gazdáink nagy örömére, kik már nagy aggodalomban voltak, mert esőnk márcz. 3-ika óta nem n

Next

/
Oldalképek
Tartalom