Eger - hetilap, 1869
1869-01-14 / 2. szám
13 iglenes kormány oly nehéz helyzetben van, hogy bizony nehéz lesz belőle kimenekülnie. Sokan polgárháború kitörésétől tartanak. Olaszországban az őrlési adó életbeléptetése sok helyen zavarokat idézett elő, melyek a katonaság és nemzetőrség beavatkozását tették szükségessé. Királyi rendelet Cadorna tábornokot teljhatalommal ruházta föl a megzavart nyugalom helyreállítására. ^Legújabbak. Pár is. jan. 11. Mint magántudósitások értesítenek, a görög követ korántsem tön óvást, mint egyik itteni lap közié, a Görögország számára a conferentiában készített állás végett, de Görögország részére hasonló állást vett igénybe, mint Törökország; miután a hatalmasságok e pont felett a couferentia előtt határoztak és Görögországnak esak tanácskozó szavazatot adtak, Rangabé görög követ Athénbe táviratozott,hogy ily viszonyok közt részt vegyen-e a conferentiában. Páris, jan. 11. A „Moniteur d’Armée“ szemléjében az 1868- év felett ezt mondja: Legbensöbb viszonyaink Francziaországot oly állásba helyezik, hogy minden eshetőségekkel szembeszállhat. Mi ma elég erősek vagyunk, hogy az összes európai hatalmasságokkal öszhangzásban éljünk, s azok ellen közülök sikerrel harczol- junk, melyek igazságtalanul háborút akarnak, s bennünket kényszerítenének hogy ismét kardot rántsunk. Páris, jan. 10. A „Public“ mondja, hogy ma és holnap a felhatalmazottak félhivatalos összejövetele leend. — Ugyanezen lap reményű, hogy a kedden összeülendő ülésben minden befejezve leend. London, jan. 11. A „Times“ a conferentiától gyors és kielégítő eredményt vár. Mexicóból jelentik, hogy a földrengés tetemes károkat okozott Colima és Mazurilloban. Emberek csekély számmal vesztek el. A fölkelés vezére Cubában a rabszolgák emantipatióját proclamálta. Tekintetes szerkesztő ur! Miután hire jár, hogy a „Szabad Sajtó“ czimü lap rövid pályáját megfutotta volna, annak szerkesztőségéhez küldött alábbi nyilatkozatom abban többé meg nem jelenhet; kérem azért tekintetes szerkesztő urat, legyen szives annak mutatványlapjában megjelent, egy egri, reám vonatkozó közleményre czáfolatomat elfogadni s lapjába fölvenni. Egerben, jan. 10. 1869. Babies István. A „Szabad Sajtóhoz“ küldött, de meg nem jelenhetett nyilatkozat igy hangzik : Tekintetes szerkesztő ur! Önnek „Szabad Sajtó“ czimü mutatványlapját ma olvashatván csak meg, annak 3-ik lapján Egerből egy rövid czikket találtam, mely személyemről is megemlékezni kegyeskedik, s úgy tüntet föl, mintha követjelöltségre vágynám, jónak látja egyszersmind érvek, elvek, szellemi fegyver helyett személyes becsmérlésekkel, aljas gyanúsítással támadni meg. Kérem önt, legyen szives rövid nyilatkozatomat tájékozásul lapjába, melyben megtámadtattam, fölvenni. Hogy követjelöltségre aspiráltam volna, közlőn kivitl senki sem, sőt az ellenkezőt számos jó barátim állíthatják; de hogy azt azért ne aspirálhatnám, mert tudósitó állítása szerint pór származá- zu, dölyfös, pap eszköze vagyok, s itt-ott valami bakancs-históriáról is beszélnek, tudósitó korlátolt fölfogására, de egyszersmind mali- tiosusságára is mutat. Semmi szégyenleni való nincs benne, ha pór származású volnék is. Ilyesvalamit az utón útfélen pengetett jogegyenlőség, demokrata korszakában, melyet kizárólagosan csak a baloldal jellemzéséül látszik föltüntetni tudósító, mintegy bélyegzésül szemére vetni valakinek, megtámadása, arczulcsapása a szinleg vallott demokrata eszméjének,— most, hogy valaki képviselő lehessen, az 1848 : V. t. ez. 3-ik §-sa szerint csak választónak, 24 évesnek kell lennie, s magyarul tudni, nem pedig egyszersmind nemesnek, minőnek Csiky 8ándor qualificáltatik. Azonban, hogy tudósító tetszése szerint tudatlansága, vagy ügyetlen korteskodása kitűnjék, s hogy meggyőződjék, miként Hevesmegye nemesei sorába beírattam, s arról atyámnak Hevesmegye közgyűlése bizonyítványt is adott ki, utasítom Hevesmegycnek 1816. ju'ius 17-én tartott közgyűlése jegyzőkönyvének megoivasá- sára, továbbá, hogy 1837. nov. 8-án azon megye tiszteletbeli ügyészévé neveztettem, 1841. decz. 14-én első alügyésznek választattam, és szolgáltam 1843. apr. 27-ig, időközben táblabiróvá neveztettem, törvényszéki sorszerinti ülnöknek választattam, mi az 1844: V. t. ez. megalkotásáig nem történhetett volna, hahogy az akkorig egyedül hivatalképes nemesi osztályba nem tartoztam volna, s igénytelen nevünk s babicsházi előnév a törvénykönyvben p. o. az 1559 26. t. czikkben is elő nem fordulna. Hogy Egerben egyike volnék a legdölyfösebb embereknek, meglehet, névtelen közlő azt tartja, és magáról ítél, találni akar: versenytársat, kit maga mellett nem tűr, — de kik velem érintkezésben vannak, ezen characteristicát nem írhatják alá illetékesen. érseki uradalomban mint főügyész, most jogigazgató foglalkozom; de ebből miért következnék, hogy papok eszköze legyek ? közlő mély bölcseségé- ben, egyszersmind phantasiájában lelheti megfejtését. — Különben mi hazafiatlanság van abban, ha valaki a papokkal együtt nem bal-, hanem jobboldali elveket és szint vall ? miért szeretné közlő jobban a hazát, mint a papok ? Az egri megye főkormányzója, Bartakovics Albert ö nagyméltőságának hazafisága, azért lángoló szeretete. sokkal ragyogóbban van a hazában elismerve, semhogy közlő sárdobálásával behomályosittathatnék. — Ily föur szolgálatában állani nem tesz annyit, mint papok eszközének lenni. Az egri egyházmegyének s egyéneinek fényes múltja történelmi valóság, valamint Eger iránti jótékonysága is; — messze időre sem kell visszamennünk, csuka 19 év előtt lezajlott forradalomra, ezen egyházmegye papi tagjai nagyobb arányszámmal teljesiték az úgynevezett szabadságharczi összes küzdelemben hazafias kötelességüket, többen estek a gyászos emlékii üldözés áldozataivá, mint Eger, de majdnem a megye nem papi egyénei közül. — Ily papokkal nem eszköznek, de egy-, vagyis jobboldali véleményűnek lenni, kinek válik szégyenére ? Mit beszélhetnének itt-ott valami bakancs-históriáról ? nem tudom, a rágalom fulánkja, pártszenvedély dühe, talán magánboszu vegyülete is, mindig kész s teremt magának alkalmat gyanúsításra, s más egyenes, de hazafias eljárásainak beszennyezésére is. — Bakancs-kezelésemet, vagy inkább fölszerelési megbízatásomat elö- tükrözi Hevesmegye bizottmányának jegyzőkönyve. — Ugyanis 1848-ki szept. 27-éu Hevesmegye bizottmánya, Zábráczky István elnöklete alatt, küldöttséget nevezett a honvédek fölszerelésére. Tagjai voltak: Hanák István pénztárnok s fizető, Rózsa Károly, Ringelbaun Antal bevásárló, Végh József jegyző, s én, mint raktár- nok ; kiki teljesité föladatát kötelességszeriileg, a megye megelégedésére. — 1849. márcz. 15-én 300. sz. al. bizottmányi végzés szerint, a collegialis kezelés miniszteri rendelet folytán megszüntette- tett, s a bizottmány fölterjesztésére a fölszerelés önsúlya reám fek- tettetett. Magános kezelésem sáfárkodásáról két ízben adtam számot: a) 1849. máj. 23-án, mint Hevesmegye bizottmányi ülésének jegyzőkönyve 601. szám 398. lapon igazolja, minden kezelők közül magam adtam be számadásomat 39,000 írtról és az azon bevásárolt lábbeliek, sat. raktárczikkekröl 36 darab okmánynyal , mely a magyar hadügyi minisztériumhoz fölterjesztetett. — b) Ugyanazon évben másik számadásomat is elkészítettem, de mivel már akkor a megye bizottmánya ide-oda vándorolt, s Mezőtúron volt, hová alkalmam azt leküldeni nem volt, — az a forradalom lezajlása után a tényleges kormány parancsára adatott be, ez szólott 10,000 s néhány forintról és raktárbeli czikkekről; ez is megvizsgáltatott, s az államszámvevőség 552/8 kr. és 4 pár bakancs ára 14 frt összegű nehézséget rovott reám, melyből később 3 pár hovaforditása igazoltatván, egy pár maradt terhemre. — Miniszteri utasításban megszabott ár szerint lévén szabad a szerzeinényi czikkeket készíttetni, a kiadott összeg és bevett tágvak árának tökéletesen össze kellett egyeznie. így adván sáfárkodásomról számot, csak aljas gyanúsítás és kortesfogás,bakancs-históriát emlegetni közlőnek,mely gyanúsítás olcsó dicsősége legyen övé, de nincs emberi hatalom , mely kezelésem tisztaságát s a fönebbiek valóságát ténynyel, adattal megezá- folhatná, hanem ezek hiányában csak mint rágalmazó marczangol- hatja. A világosi catastropha után hazánkra nehezedett vésznapok időszakában, a Schwartzerok üldözései folytán ezen fölszerelési működésem a hatalom tudomására hozatván, 1853. aug. 13-án az ügy- védkedhetéstől is eltiltattam, indokul épen fölszerelési buzgóságom hozatott följmegkisértetett számadásomban keresnihiányt,annak eredménye azonban csak a fönebbi 55 % kr.és egy pár bakancs nehézség lön. Valóban nem számolhattam tehát arra, hogy mit a rémuralom eljárásomban buzgóságnak és épen azért fenyítésre méltónak talált, azért saját honfitársaim aljaskodjanak, a gyanúsítás peleugé- rére állítani akarni. —
