Eger - hetilap, 1868
1868-12-31 / 53. szám
450 Ipolyságban az odavaló közönség s a környékbeli községek elöljárói Paczolay János deákpárti volt képviselőt e hó 15 én fényes fáklyásmenettel tisztelték meg. Az újólag félajánlt jelöltséget elfogadta. Zala-Egerszegen a Deákpárt f. hó 15-én tartott értekezletében Skublics Istvánt kiáltotta ki követjelölttil.Az ellenzék jelöltje Perczel Mór. Nagy-Szalontán az ottani nagyon összeaszott szélsőbali párttöredék f. hó 13-án tartotta szervezkedő értekezletét, s rögtön ki is jelölte a jövő országgyűlésre képviselőül Máriássy Bélát, kit az elnök azon szavakkal mutatott be az összegyültek- nek: hogy az nem volt delegatus! Ivánka Imre volt baloldali képviselőnek dunapataji választóihoz intézett számadásából kiemeljük azon nyilatkozatott: hogy a jogegyenlőség, szabadság és haladás kérdéseiben — és ezt örömmel constatálja -— a jobboldal vezérférfiai és a balközép között lényeges különbség nem igen mutatkozott.“ Ha ez áll, akkor mire való volta rendszeres opponálás az ellenzék részéről ?! Hevesmegye patai kerületében Kovách László újbóli megválasztatása biztositottnak tekinthető. Az izraelita congressus. A f. hó 22-iki ülésben Grün Izrael azon indítványt nyújtotta be: hogy miután a congressus octroyált választási szabályok alapján alakult meg, s igy nélkülözi a törvényes alapot, szorítkozzék a congressus pusztán egy választási szabályzat alkotására, melynek alapján aztán uj congressus hivandó egybe. Ezen indítványt az elnök, mivel a házrend 68. §-ba ütközik, visszautasította. Napi renden volt dr. Rokonstein Lipót indítványa, mely arra vonatkozik, hogy a magyar korona területén lakó zsidók e congressuson nincsenek teljes számmal képviselve, nevezetesen hiányzanak ott a Horvát-Szlavon- s Dalmátországokban lakó zsidók. Ez ellen Steinhard Jakab következő indokolt napi rendre térést indítványozott: „Azon biztos reményben, hogy Horvát- Szlavon és Dalmátországok törvényhozása, ha működését meg- kezdendi, az izraeliták polgári és politikai egyenjogúsítását szintén ki fogja mondani, a congressus többi hitrokonai iránt legmelegebb rokonszenvét s azon készségét fejezvén ki, hogy őket szi- ‘ vesen fogadandja körében, — mihelyt törvényes állásuk ezt meg- j engedi, és mihelyt akaratjokat kimondták, — napirendre tér át.“ ! Ezen indítvány Rokonsteiné mellőzésével elfogadtatott. A f. hó 23 iki ülésben napi renden volt Eisler indítványa, mely szerint a magyar beszédek, magyar nyelven beadott indítványok, módositványok stb., miután a congressus legnagyobb része nem érti a magyar nyelvet, német nyelven is előadassanak. Indítványozó kijelenté, hogy indítványát kész oly föltétel alatt visszavonni, hogy azt bármikor megújíthatja. Ez indítványt nem tevén senki magáévá, megszűnt fölötte a tárgyalás. Ezután Fenyvessy Adolf indítványa került szőnyegre a vallási alap, iskolai és községi ügyek szabályozására választandó bizottságok ügyében. __________ Politikai hetiszemle. Eger, de ez. 30. A török görög viszály békés kiegyenlítése végett Oroszország conferentiát hozott javaslatba. A conferentia létrejövetele, Párisból decz. 28-ról kelt távirat szerint, igen valószínű, bár még nincs véglegesen elfogadva. Poroszország, Ausztria-Magyaror- szág, valamint Olaszország beleegyeztek, Francziaország inkább óhajtott egy, az 1815. óta fölmerült kérdések szabályozását czél- bavevő congressust, de azért elfogadta a conferentia-javaslatot; Anglia oly föltétel alatt járult ahhoz, ba a török birodalom területi épsége semmiféle vita tárgyát nem képezendi. Törökország állítólag elvben szintén elfogadta a conferentiát, de kívánja, hogy az ultimatum az értekezlet alapjaul szolgáljon, s követeli, hogy a török birodalom integritása minden kérdésének érintése, valamint a krétai kérdés, mint a porta beiügye, mellöztessék. Hogy a Porta nem vonakodik a conferentiától, az is bizonyitni látszik, hogy azon batáridőt, mely alatt a görögországi alattvalóknak a török területet el kell bagyniok, két hétről ötre terjesztette ki. A conferentia helyéül, ha létrejő, Párist emlegetik, s január 4-ike táján fogna összeülni. Egyedüli tárgya a török-görög viszály leend. Hogy sikerülend-e ott a hatalmaknak a viszályt kiegyenlíteni ? az még nagy kérdés. Nem egyszer vezetett már a conferentia közvetlenül a háborúra. Attól tarthatni, hogy Oroszország a conferentia iránt tett, javaslatával csak időt akart nyerni, hogy azalatt mind ö, mind Görögország kellőleg elkészülhessenek a háborúra. De a Porta sem dugta össze kezét, hanem a legnagyobb erélylyel folytatja hadikészületeit. Omer basa 75,000 ember fölött rendelkezik, Hobbart basa parancsnoksága alatt pedig kilencz, jól fölszerelt hadihajó áll. Másrészről Görögország is nagy mérvben készül. A kormány 100 millió drachma hitelt és rendkívüli ujonezozást kért; a nemzerőrség mozgósittatik, s a parosi és patrasi kikötök erősittetnek. A tettpárt a rögtöni támadásra nógatja a kormányt, de másrészről azt is hírlik, hogy több fogságán, ezt nem tehették saját maguk és állásuk compromittá- lása nélkül. Az ezredparancsnok a katonai törvények értelmében kénytelen volt az ünnepelt altisztet Hollandba küldeni, hova hat heti utazás után meg is érkezett. Most hátra volt még, hogy a hazai törvényhatóságoknak kiszolgáltassák. Azezen ügyben kezdett diplomatiai érintkezések nagyon is hanyagul s csendesen folytak, talán azt hitték, hogy a dolgot ellehet altatni. Miután Wiggers Harderwykben négy hetet töltött volna, az arnheimi börtönbe vettetett, s csak 1836. januárban érkezett Kasselbe a kurhesseni igazságügyminiszteriumhoz egy tudósítás, hogy a hollandi altiszt, Wiggers, nem más, mint a halálra Ítélt, de megszökött rabló Funk Henrik, s hogy Arnheimban őriztetik, s a személy ugyanazonossága bebizonyítása után a kurhesseni hatóságnak kiszolgáltatik. Nemsokára e tudósítás után egy kurhesseni törvényszolga és egy csendőr érkezett meg Arnbeimba, ez utóbbi személyesen ismerte a szökevényt, s a fogolyban csakugyan Funk Henrikre ismert. Azonban maga az altiszt oszlatott el minden kételyt, midőn minden tartózkodás nélkül megismerteié magát. 1836. márczíus elsején az említett törvényszolgának és csendőrnek átadatott, s ugyanazon börtönbe vitetett, honnét megszökött volt. Nyiltan bevallá a törvényszék előtt eddigi élményeit, s nyugodtan adta meg magát sorsának. Talán a sors akarta igy. Hat évet töltött el háboritlan nyugalomban s barczi becsületben, s most ugyanazon börtönben, ugyanazon törvényszék előtt, s ugyanazon helyzetben volt, mint azon pillanatban, midőn sikerült a szerencsés szökés. Életének e fényteljes, s egy ember életében szokatlan szerencsés évei — a rideg és szívtelen jogtudósok szemében csak mint egy hab tűntek el. Ezek öt csak a közönséges rablónak, a veszedelmes s véletlenül a törvényszék körmei közé került gonosztevőnek tekin- ték, ki eleg merész volt a börtönablak vasait széttörni, s a börtönszabályokat megsérteni. A rég félretett iratok leporoztattak. A vizsgálat újra kezdetét vette. Katonai vitézségére, a kitüntetésekre — melyeket az elitéit időközben szerzett — a hat — becsületesen töltött — évre mit sem adtak, mert a katonai jóviselet még nem bizonyítéka annak, hogy mint ember is megjavult, mert a szigorú katonai fegyelem, a vele született bátorság, az elszigetelt helyzet — mindezek a jóviseletre kényszeriték őt! Megmaradtak tehát az előbb kimondott ítéletnél. így ítéltek a bírák, jogtudósok, habár az elitéit későbbi életpályájában előbbi vadságának egyetlen vonását sem találták föl; sőt találtak olyanokat, melyek a teljes javulás mellett bizouyitottak. A törvényezikk még az előbbi Ítélet egyszerű megerősítésével sem elégedett meg, hanem még azon kérelmét is vonakodott támogatni, hogy a halálbüntetés élethossziglani vasban töltendő fogságra változtassák. Haszontalan várta a közönség, még Kasselböl sem jött kegyelem. A szegény altiszt számára tehát nem volt kegyelem az embereknél, hanem a legnagyobb bíróhoz, az Istenhez utasittatott kegyelemért, hol, hiszszük, nyert is. Ok áldozatot kívánnak. Tíz évvel első bebörtönzése után pallos vetett véget életének. Rendkívüli nyugalommal, állhatatosság s önmegtagadással lépett a vesztőhelyre. A nézősereg átalános részvéttel volt a szerencsétlen iránt. Még fájdalmasabb volt az, hogy egy ügyetlen bakó kezére került, s igy iszonyúan kellett szenvednie ................. C sak sokára gördült le a fő............. S orsát ki nem kerülte.
