Eger - hetilap, 1868
1868-07-23 / 30. szám
260 II. A küldöttség kisebbségének külön véleménye. A megyerendezés tárgyában kinevezett küldöttség tanácskozásra összegyűlt tagjainak többsége jónak látta eltérni az 1848. XVI. törvényczikk azon rendeletétől, mely szerint a megyei szerkezet népképviseleti alapon rendezendő, 8 e helyett azt javasolja, hogy mindazok, kik az 1848. V. törvényczikkben politikai jogokkal fölrubázvák, kivéve ezek közül a nemességnél egyéb képességgel nem biró nemeseket, — képezzék a megye közönségének gyűlését. De mig egyrészt ezen látszólag szabadelvű javaslatot teszi, addig másrészt a megyei gyűlés azon jogát, hogy a törvénytelen kormányrendeletek végrehajtását fölfüggeszthesse, s azok ellen fölirhasson — oly szűk korlátok közé szoritja, hogy csak egyszeri fölterjesztést enged meg azok ellen, s ha a minisztérium a rendeletet ismétli, a megye azt azonnal végrehajtani tartozik, — fönmaradván joga, a tárgyat sérelmi föliratban az országgyűlés elé terjeszteni. A megyerendezés tárgyában kinevezett küldöttség tanácskozásra összegyűlt tagjainak tisztelettel aluirt kisebbsége a most említett mindkét pontra nézve a többségtől eltérő véle- if ményben lévén, kötelességének tartja meggyőződésének kifejezést adni, 8 azt, mint kisebbségi külön véleményt, a bizottmány elé terjeszteni. Mi az előbbi pontot illeti, az első tekintetre tán csábitó szin- ben tűnik föl, de ha közelebbről szemügyre veszszük, lefoszlik róla a szabadelvű látszat, s nem csak czélszerüségi és gyakorlati, de lehetőségi szempotból is elvetendőnek fog találtatni. El van ismerve, hogy népképviselet nélkül csak kis álla- mocskák lehetnek tartósan szabadok. De a mint az államok nagyobbodnak, vagy az eleinte csak kis térre szorított s néhány kiváltságos által előjogként élvezett szabadság kiterjesztetni szándékoltatik; azonnal fölmerül a népképviselet szükségessége. — így történt ez hazánkban is. Hajdan a nemesek személyesen vettek részt az országgyűléseken. — Később, a mint a nemesség szaporodott, a nemesi közönségek megyénkint küldöttek követeket maguk helyett. 1848 ban, midőn a nemzet minden osztálya politikai jogok élvezetébe lépett, behozatott az igaz népképviselet. S mi történt ugyanakkor? Az, hogy valamint a törvényhozás népképviseletre alapittatott, ugyanazon alapon, a népképviselet alapján, rendeztettek a városi municipiumok is. S vájjon miért ? ugyanazon okból itt, mint amott, t. i. mert bizonyos számon felüli nagy tömegek czélszerüen nem tanácskozhatnak. Ezen elv pedig még inkább alkalmazandó a megyékre, mint a városi municipiumokra. Képzeljük csak, hogy például Hevesvármegyében évnegye- denkint 20—25 ezer ember gyűl össze a megye központján tanácskozás végett! Lehetséges-e ez ? Hol van ennyi embernek hely a tanácskozásra ? De ha ez volna is a szabad ég alatt, hogy képes annyi ember nem megérteni, de csak meghallani is egymást? S mi lehet ily tanácskozás eredménye? Ha ez óriási testület bizonyos hosszabb időközök után, például minden harmadik évben, csak választás végett gyűlne össze — még hagyján! de tanácskozó testületnek még csak nem is képzelhető. Vagy tán nem fog minden jogosított megjelenni, csak né- hányan, csak a buzgóbbak, csak azok, kiket valamely tárgy épen érdekel? Épen az a baj, hogy senki sincs kötelezve a megjelenésre, 8 ennélfogva megtörténhetik az is, hogy senki sem fog megjelenni. Vagy megjelennek néhányan, vagy meglehet, hogy nem a buzgóbbak, kik az ezrekkeli képtelen tanácskozás hiábavalóságától vagy veszélyeitől visszariadnak; hanem megjelennek, s tán vezérszerepet is játszanak épen azok, kik előtt a szabadság és megyei önkormányzat nem oly szentség, melynek minden más érdeket alárendelnek. Nem kell-e félni, hogy ily módon a látszólag oly szabadelvű alapon nyugvó megyei gyűlésekkel, az indítványozók intentióival épen ellenkező eredmény éretik el? Az indítvány nemzetiségi oldalát csak egy szóval érintjük. Nem! ily bizonytalanságnak, ily veszélynek nem szabad a megyéket odadobnunk. Egészen más a népgyülés (meeting), mely nem constituált hatósági gyűlés, mely csak pillanatokra s alkalomszerüleg gyűl össze, és nem végrehajtandó határozatokat hoz, hanem kérvényeket ir alá. Azon functiók, melyek a megyegyüléseken végzendők, azon jogok, melyek ott gyakorlandók, a tanácskozás lehetőségének és czél8zerUségének tekintete, azon biztosíték szükségessége, hogy a gyűlési tagok bizonyos erkölcsi kötelességérzet és küldetés magaslatán álljanak, mindez együtt és egyenkint azt követeli, hogy a megyei szerkezet népképviselet alapján rendeztessék Alulirt kisebbség tehát a többség javaslatának 1-sö pontja helyett a következő pontot bátorkodik javaslatba hozni: A megyei bizottmány a tiszta népképviselet alapján, tekintet nélkül a társadalmi osztályokra és kategóriákra, közvetlen választások utján öt évre alakittatik. Választó minden, az 1848. V. törvényczikkben arra képesített egyén. Választható minden választó. Minden 500 lélek után egy bizottmányi tag választatik. A választások kertiletenkint, az országyülési választásokra alakított kerületekben, megszabott arányban történik. A másik pont, mely ellen kifogásunk van, szintén nem kis fontosságú. Arról van szó, — természetesen nem a javaslattevők intentiójából, hanem a dolog természete szerint, — hogy egy nagy horderejű megyei jog zérussá dévai váltassák. Avagy lehet-e kedve a megyének, ha a javaslat törvénynyé válik, bár mily törvénytelen kormány-rendelet ellen is fölterjesztést tenni, 8 annak végrehajtását felfüggeszteni, midőn előre tudja, hogy nem az érveknek, nem a capacitatiónak kell engednie, hanem a hatalom szavának, mely ha másodszor is fülébe dördül, bármily rendeletet is vak eszközként végre kell hajtania? A megyék ezen szégyenletes helyzetet az által igyekeznek kikerülni, hogy a miniszteri rendeletek törvényességét nem nagyon vizsgálják, s azonnal végrehajtják azokat, a mint kiadatnak; — igy legalább az érveknek látszanak engedni. Mily vészt-rejtő állapot ez! nem szükséges bővebben fejtegetni. S ez ellen nem nyújt elég biztosítékot az, hogy az országgyűléshez sérelmi fölirattal járulhat a megye. A sérelmi politika meddősége eléggé ismeretes. Jogunk van követelni, hogy csak a törvények uralkodjanak; ennélfogva kell bírnunk azon joggal is, hogy csak törvényes rendeleteknek engedelmeskedjünk. Csak ha a fölterjesztési jog semmi korlátok közé sincs szorítva, csak akkor érdemli meg a jog nevét; hasznossá is csak akkor válik. Ekkor a kormány és megye a kölcsönös capacitatió terére lép s egyik vagy másik az érveknek enged, vagy ha egyik a másikat meg nem győzheti, fölebbezik ügyöket az országgyűlés elé, mely most már évenkint ülésezvén, nem soká várakoztat döntő szavára. Hiszen a legfontosabb ügyekről, minők az adószedés és ujonczállitás, úgyis világosan szólnak a törvények. Hiszen rendkívüli esetekben, midőn „periculum in mora“, a „salus reipublicae suprema lex“ palástja alatt úgysem szoktak zavarba jöni a kormányok, s eléggé ismerik az indemnityk értékét is. De rendkívüli esetek érvével a fölterjesztési jog korlátlansága el nem vitatható. Van szerencsénk javasolni, méltóztassék a tisztelt bizottmány a többségi javaslat 2-ik pontjába beiktatni a következő passust : „A bizottmánynak jogában áll,a minisztérium oly rendeletéit, melyeket törvénybe ütközőknek tart, végre nem hajtani, félretenni, azok ellen a minisztériumhoz, 8 ha a vitás kérdés igy ki nem egyenlittethetnék, az országgyűléshez fölirni.“ Kelt Egerben, junius 14. 1868. Zalár József, s. k. Szederkényi Nándor, s. k. Városi ügyek. Az Eger városa részéről 1868. évi julius hó 12-én tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak: Elnöklő polgármester azon előterjesztése, hogy a kaszinóegyesület a természetvizsgálók ittléte alatt a társulat helyiségeit dij nélkül átengedni szives volt, köszönettel tudomásul vétetett, s a polgármester megbizatott, hogy a kaszinó-társulatnak ezen szives átengedéséért, a képviselő-testület nevében köszönetét nyilvánítson. Ugyancsak a polgármester azon jelentése folytán, hogy Vasváry Károly képviselő a sánczi kisdedóvodai szülői bizottmány megalakítása czéljából reá ruházott elnökséget, közbejött körülmények miatt el nem fogadta, Tavasy Antal polgármester bízatott meg a kérdéses szülői bizottmány megalakításával.
