Eger - hetilap, 1868

1868-04-09 / 15. szám

129

vasúti bizottság, a horvát küldöttség és az igazoló bizottság tagjaira is. Ezt megelőzőleg azonban a pénzügyminiszter két törvényjavaslatot tett le a ház asztalára, t. i. egyet a magyar kir. pénzverdékben készítendő pénzek alakja, belértéke és súlya iránt, egy másikat pedig a gödöllői koronajavak beczikkelyezése tárgyában. Az előbb említett törvényjavaslat szerint, következő magyar pénznemik foguak veretni: aranyak, ezüst egyforintosok, ezüst busz- és tizkrajczárosok, réz négy- és egykrajczárosok ; e pénznemek a fejedelem arczképével, az ország czimerével, a szent koronával és magyar felirattal foguak diszittetni. Egyelőre mintegy 2 millió értékű ily pénzek fognak veretni. Mindkét törvényjavaslat kinyomatása és szétosztása határoztatott el. — Szintén ez ülésben tárgyaltatott a czukor és égetett szeszesitalok tárgyában beadott törvényjavaslat is, mely megvitattatváu, végleges megszavazása április 4-ikére tűzetett ki. Az april 3-iki ülés nagy részét a kérvénybizottság előterjesztése vette igénybe. Az april 4-iki ülésben a szesz- és czukorkiviteli adó iránti törvényjavaslat harmadszori felolvasás után egyhangúlag elfogadtatván, átküldetett a főrendekhez, kik ez alkalommal, az országgyűlésnek január hóban történt elnapolása óta, először tartottak ülést. Napirenden volt ezután az állandó igazoló bizottság jelentése, mely a következő képviselőket a véglegesen igazoltak sorába javalja fölvétetni: id. Kossuth Lajos Pécs, Nagy Péter Kolozsvár, Gaál János Oláhfalu, Kapp_ Gusztáv Szeben, Móricz Pál a bihari bárándi kerület, Tokody Ágoston Nagyvárad, Berzenczey László Marosvásárhely részéről megválasztottak. A ház mindannyit a véglegesen igazolt képviselők sorába vette föl. — A főrendiház ma második ülését tartván, abban a czukor- és szeszes folyadékok kivételére vonatkozó törvényjavaslat minden változtatás nélkül elfő gadtatott.

A fővárosi társasélet s irodalom köréből.

Pest, april 4.

(Cs. Gy.) A francziák után talán mi magyarok leginkább mondhatjuk el a fővárosról, hogy az hazánk szive. — Páris

körei politikailag irányadók, Pest inkább társaséleti tekintetben fontos. A művészet, irodalom divatmüveinek, a közintézetek s társasélet érdekesb momentumainak főhelye — Pest. A vidéken Pest nevét még mindig méltó tisztelettel hangoztatják, elismerve annak fensöbbségét a köz- és társadalmi élet, irodalom s művészet összes ágazataiban. Azért nézetem szerint a vidéki lapok is, habár feladatuk par excellence vidéki ügyek- s érdekekre terjeszkedni, olvasóköreiknek hasznos szolgálatot teendenek, ha, épen azon befolyásnál fogva, melyet a főváros körei az összes provinciái lakosságra közvetlenül gyakorolnak, — minél gyakrabban megemlékeznek az itteni társas- és tudományos élet érdekesb tüneményeiről.

A pesti társasélet, habár egyes irányaiban örvendetes tevékenységet s működési erélyt tüntet is föl, nem bir azon folytonos kedves öszhangzattai, melyet egyéb hires külföldi városokban találunk, s mely minden oldalról figyelemben tartani, —- sem untatni, sem kifárasztani, vagy egyoldalúvá tenni, — nem képes a közönséget. Mint máshol, úgy fővárosunkban is a napi poli tik a, társasélet, irodalom főtárgyai a műveltebb körök munkásságai- s eszmecseréinek. De mig máshol ezek folyton egyenlő, kölcsönjogu méltánylatra találnak, a nékiil, hogy közölök bármelyik is a másikat kizárhatná : addig nálunk ma a napi politika, máskor — bár igen ritkán — az irodalom, ismét valamely érdekesb közéleti mozzanat tartja lebilincselve a közfigyelmet. Ekkor a „quod uni justum, alteri aequum“ elv mellőztével minden más társadalmi érdek, vagy ügy háttérbe szorittatik, vagy bizonytalan ideig — ad Graecas calendas — halasztást szenved. Egyöntetű, párhuzamos mozgást s fejlődést — ma legalább még — hiában keresünk társadalmunkban, vagy közéletünkben.

Például ma, midőn a politika érdekei, a pártárnyalatok ellentétei minden más ügyet absorbeálni látszanak, midőn a párt- szinezetek különbségei élesebben rínak ki — mint valaha , s minden más, gyakorta föbenjáróan fontos érdeket s ügyet szélnek eresztve, nem teszünk mást, mint csak politizálunk. Polititént, élő irók nem emlékeznek meg, holott különösen Tinódy Sebestyén, az akkori kor lantosa, az ily országos hírre kapott hölgyek tetteit, főleg ha azok az úri rendhez tartoznak, bizonyosan névszerint megénekelte volna. De nem említ ilyent névszerint Bu- day Ferencz sem, holott e fáradhatlan szorgalmú történetbuvár mindazon magyar hölgyeket, kik bármely jeles, különösen pedig hőstetteik által magukat megkülönböztették, névszerint föl szokta említeni. Nem tudom, V. I. honnan, mi forrásból merítette azon tudomását, hogy különösen Hotnonuay Gáborné Egerben vitézkedett ; én épen a történetből indulva, azt állítom: hogy nem is valószínű az, hogy Homonnay Gáborné az egri ostromban részt- vett volna; — ugyanis Homonnay Drugetb Gábor, H. Jánosnak Zápolya Margittól született egyik fia volt, H. Gábornak első feleségétől Várkucs Borbálától egy leánya, Margit született, ki később Paksy Jób — Istvánffy ezt Jakabnak írja, de bizonyos, hogy Jób volt — hites társa lett; H. Gábornak második neje Gyuiafy Eufrosina volt) kitől István, Krisztina és Klára nevű gyermekei maradtak, Gábornak ezen második neje 1552-ik évben, tehát midőn az egri ostrom vivatott, már özvegy volt. Hihető-e az, hogy oly főurnak, mint H. Gábor, kinek anyja Zápolya István nándor- nak leánya és igy Z. János királynak testvére volt, hogy ily főurnak özvegye résztvett volna az egri ostromban anélkül, hogy az akkor élő irók azt föl ne említették volna? Ha ily nő vett volna részt a vár védelmében, az oda bizonyosan nem maga, hanem jelentékeny segítő néppel ment volna; már pedig nem csak azt nem jegyezték föl az általam fölemlített egykorú irók, hogy H. Gáborné a védelemben résztvett, de azt sem, hogy oda segédnépet küldött volna; az tehát, hogy H. Gábor özvegye a vár védelmében személyesen résztvett, a hihetlenséggel határos, de különben is, lehet-e az valószínű, hogy egy özvegy s három árvának anyja, oly veszélyes helyre, mint az időben Eger volt, hova a férfiak is inkább hősi halált keresni, mint győzni mentek, magát berekesztet- ni hajlandó lett volna, midőn felső-magyarországi váraiban, sőt Erdélyben közel rokonainál, maga és gyermekei részére biztos menedéket találhatott? Ha tehát H. Gáborné az egri védelemben mint önkéntes hősnő résztvesz, a történetírók, mint már fönnebb emlitém, épen úgy följegyezték volna ez eseményt, mint följegyezték Homonnay Györgynének, Tarczay Annának azon hősies tettét, hogy férje távollétében Tarkő várát 1556-ik évben Ferdinand

seregei ellen vitézül védelmezte ; de mivel H. Gábornéról az akkor élő irók ilyest föl nem jegyeztek, igen hihető, sőt valószínű, hogy H. Gáborné az egri ostromban részt nem vett. Megerősíti a mondottakon túl nézetemet az is: hogy H. Gábornak veje Paksy Jób nem úgy vett részt az egri ostromban, mint anyósának kisé- röje, vagy segódcsapatának vezetője, hanem mint Báthory Bona ventura segédlovasainak hadnagya; már pedig ha Paksynak anyósa vett volna részt a védelemben, akkor Paksy az ö kisére tében, vagy ha segédcsapatokat küld, mint ennek vezetője jelent volna meg; és igy nem hogy személyesen nem volt Egerben H. Gáborné jelen, sőt oda segédcsapatokat sem küldött.

Azt állítják némelyek, hogy az egri hősnő nem H. Gáborné, hanem H. Gábornak testvére, H. Katalin volt; ezen állítás sem valószínű, mert H. Katalin Drágfy Jánosnak (a ki már 1514 ben Dózsa kuruezai ellen küzdött, s föasztalnoki, tárnokmesteri, országbírói hivatalokat viselt, Kraszna, Temes, és Közép-Szolnok megyék főispánja volt; ki 1526-ban Mohácsnál mint a királyi zászló vivője esett el) neje volt. Drágfy Jánosnak H. Katalintól Gáspár nevű fia született, Gáspárnak fia pedig György volt. György 1555-ben mint Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék főispánja halt meg. Tegyük fel, hogy György 25 éves korában halt meg; tegyük fel, hogy Gáspár öt 25 éves korában nemzette; tegyük fel, hogy H. Katalin Gáspárt 20 éves korában szülte: ez tesz együtt 70 évet, ha ezt az 1555-ből, mint György halálának évéből levonjuk, H. Katalin 1485-ik évben születhetett, 1552-ben tehát, midőn az egri ostrom történt, H. Katalin legke vesebb 67 éves lehetett, ha t. i. még akkor élt, de ha élt volna is, egy majd 70 éves öreg asszony, kinek már akkor főispán unokája volt, oly kalandra, hogy egy vár védelmében önként résztvegyen, magát bajosan határozta el ! tehát nem valószínű az sem, hogy az egri 1552-iki ostromban H. Katalin is résztvett, mert ha résztvett, egy ily tisztes matrónának s hatalmas főur özvegyének e jeles tettét a történetírók följegyezték volna.

Hogyan jöhetett tehát a Homonnay név az egri ostrommal kapcsolatba ? Mivel fölteszszük, hogy Vahot Imre Imre azon állítását, hogy H. Gáborné Egerben szerepelt, csakugyan valamely okmányból merítette — nézetem szerint az más okból alig származhatott, mint abból, hogy mint fönnebb emlitém, H. Gábornak első nejétől Margit nevű leánya maradt, ki is később Paksy Jób-