Eger - hetilap, 1868
1868-03-19 / 12. szám
VI. évfolyam. 12. szám. Márczius 10-cü 1868. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2,, 50,, Negyedévre . . 1 „ 30 Egy hónapra . — 44 „ EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejébe?/ minden hirdetéstői 30 k/ fizetteti k. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad • a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jen Is eh <v. könyvkereskedő« s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: B é c s b e n: Haasenstein és Vogler, — és Oppelik A., — P e s t e n: Zeisler M. Nagy-mezö-utcza 30. sz. előfizetési fölhívás AZ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre ...............................................5 ft — Félévre ..........................•.... 2 ft 50 kr. N egyedévre...............................................1 ft 30 kr. Egy hónapra ...............................................— 44 kr. I ntézkedni fogunk, hogy lapunkat a t. előfizetők mindig pontosan megkapják. « T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpél- dánynyal szolgálunk. Az előfizetési pénzek az „Eger,, kiadó-hivatalába (ly- eeumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi-utcza 26. sz.) bérmentesen küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala, (Lyceumi nyomda.) Az államegyedáruságok általában. (Vége.) Valóban szerencsésnek érzem magam, bogy ez egész czikk folyamában álmában hadonázó küzdérként tűnöm föl, s legalább hazámban nincs senki, ki ezekkel ellentétes eszméket vett volna pártfogása alá; de én itt nem annyira a hazánkban e tárgy körül történtek megítélését tűztem ki czélomúl, mert hiszen az 1867. decz. 19-ki országos ülésben köztiszteletben álló pénzügyőrünk által az államegyedárúságok tárgyában mondottakkal, ügy hiszem, pártkülönbség nélkül mindenki meg lehet elégedve: hanem általa bármely nemzet jogi álláspontját akartam csak jelezni, melyet az az egyedárúságokkal szemben elfoglal; különben, bár egy év múlva megérjük azon rég várt időt, midőn az állampolgár földje és terményeivel szabadon rendelkezhetend, még ezzel az egyedárúságok elleni küzdelem nálunk sem lesz befejezve, ott van még a nyolez százados só-egyedárúság, melynek megszüntetését minden erőnkből elő kell készítenünk, hogy egy második vagy harmadik év ennek megszüntetésével örvendeztethesse meg marhatenyésztésünket, mezőgazdaságunkat, s a drága sót nélkülöző fÖldmUvelö-osztályt. A dohányegyedárúság kérdésére még egyszer visszatérve, az utolsó, a mit föl lehetne még annak védelmére emliteni, az lehetne, hogy az állam pénzügyi érdekei, melyek nagy fontosságuknál fogva Európaszerte a többi érdekek fölé emelkednek, annak további, habár jogosulatlan föntartását kérlelbetlenül követelik. A nemzet azonban ez ellenvetést nagylelkűen megelőzte, kinyilatkoztatván közlönyei által, bogy tekintetbe véve, miszerint politikai fönnállásunk nagy vételdijt követelt, hogy európailag rendezett államháztartásunk szintén számos milliókat , nyel el, e magasb szempontoktól vezéreltetve nem akarhatja megfosztani nemzeti kormányát azon eszközöktől sem, a melyek által az képessé leend bennünket igazán az európai államok sorába emelni, kész dohányzási adó által, vagy más alkalmasb s gyakorlatiabb módon *) pótolni a magyar birodalom dohányjövedéke tiszta hasznát. Nem lélekemelő-e s páratlan a történelemben ez önmegtagadása a nemzetnek, midőn terheit, habár szabadságában állana, nem könnyíti, legfölebb a kezelési rendszer javitása által annak elviselését türhetöbbé teszi, s mindezen nagy áldozatokat a nemzet szabadsága, európai állami léte s önállóságáért hozza ? Mit ér mindez, fogja igen sok hazánkban mondani, ha én csak annyi adót fizetek, mint azelőtt ? Úgy hiszem, tisztelt olvasóim meg fognak engedni, ha ezen gyakran hallatott elégületlenségi nyilatkozatra, habár szorosan tárgyamhoz nem tartozik is, egy kissé kiterjeszkedem. Véleményem szerint a fönnebbi nyilatkozattal élők önmaguk érzendik a nagy különbséget, mi a jelen s azelőtti, habár ugyanazon mennyiségű adózás közt létezik. Egy évvel ezelőtt elnyomóink szurouyszegezve csikarták ki filléreinket, felelősség nélkül pazarolták el, nem hogy kegyelemből azok egy töredékét a mi anyagi vagy szellemi érdekeink előmozdítására szánták volna, sőt ezzel ellentétben, saját pénzünkön födözték németesítésünk költségeit, fizették bőven az elnyomatásunk s faggatásunkra ide csöditett hivatalnok-sereget, fojtották el legszentebb gerjedelminket, megmételyezni s megfosztani igyekeztek ifjúságunk nemzeti öntudatát, Kufsteinba küldték hazánk bátrait s jeleseit, s mindezt a mi számlánkra. Most igaz ugyan, hogy egyenlő mennyiséget fizetünk, de annak hovaforditásáról, időszerinti pénzügyőrünktől minden percz- ben fölvilágositást kérhetünk követünk által, azzal csupán nemzeti érdekeink támogattatnak, szóval, önmagunknak fizetjük azt, mit előbb Bécs diszitésére, nemzetünk elnyomására, elszolgaisitá- sára fizettünk. Mily tetemesen más jelenleg az adófizető állása, mint volt az akkor, midőn az adófizető tudta, bogy csak saját ellenségeinek nyújt életerőt, hogy saját véres verejtékével szerzett filléréi, polgári szabadsága, életnyugalma, szóval, egész társadalmi boldogsága ellen fognak fölhasználtatni! Ma az adózó büszkén, mint szabad magyar polgárhoz illik, teljesiti kötelmét, melyet saját lelkiismerete szerint választott képviselői, fizetésképessége s az államczélok egyenlő tekintetbe vételével rá róttak; ma tudja, hogy csak saját érdekei fognak elő- mozdittatni, saját javára történik s fordittatik minden, s idegen érdekek qem ismertetnek. S kérdem, a szomorú állapotok e kedvező fordulatát kinek köszönhetjük?— Nem másnak — felelendi rá az egész nemzet — mint hazánk bölcse- s mindnyájunk büszkeségének, Deák Fere n c z n e k, kit a nemzet alkotmánya visszaszerzöjeként tisztel, s tisztelend még inkább a jövő, mely egyedül lesz képes teljes *) Mint hallom, illetékes körökben, a dohányföldek adójának növelése (6 írtra holdankint), a gyártmányok megadóztatása, s még más egyéb, nevezetesen bélyegilletékek által volnának hajlandók az állam dohányjövedékét továbbra helyettesíteni; e javaslat, mely hihetőleg az országgyűlés által is el fog fogadtatni, pénzügyileg igen előnyös, részint mert csekély ellenőrzési személyzetet igényel, részint mert külkereskedésünk, haugyan a vámvisszafizetések egyarányosak lesznek a dohánynyal beültetett földek adójának emelésével, szintén fönnállhat, de ezáltal eltávozunk a földadó lényegétől, mely a föld vegyi keverékét, más szóval, termésképességét veszi föl alapul, s tovább is nagy dohányvámok által kényszerülünk védeni a belhoni dohány- termesztést, nehogy a dohány mázsáját drágítván, a magunkénál olcsóbb dohányt kapjunk külföldről.
