Eger - hetilap, 1868
1868-03-05 / 10. szám
82 pasztalta: hogy az öreg pár czinege egy óra lefolyása alatt 23- szor jelent meg, orrukban mindannyiszor 5—6, főleg apró zöld hernyót hozván. Ha már most egy hosszú nyári nap alatt csak 8 órát veszlink is föl étetési időül, e czinegepár naponként ezer darab hernyónál többet elpusztított. Hogy ezen észlelet való és igaz lehet, mindenki öntapasztalásból tudhatja ; ugyanis kevesen vannak köztünk, kik gyermekkorukban madárfészket, melyben már pelyhes fiúk voltak, el ne szedett volna, s azt gyermeki gyengédséggel fölnevelni ne igyekezett légyen; és ha ilyessel foglalkozott, tudhatja, hogy egy keményre főzött tyúktojás, 4—5 ily madárfiúnak egy étetesre is alig volt elégséges, képzelje már most el, hogy hány apró hernyó nyújt annyi tápanyagot, mint egy tyúktojás ? és a szabadban e tápanyagot az anyamadár kénytelen összeszerezni. A hesseni nagyherczegségben a lakosok fejenként kötelez- tettek évenként az adóhivatalnál bizonyos mennyiségű verébfőt bemutatni; ezen rendelet folytán a verebek nagy részben kiirtattak, de ellenben elszaporodtak a hernyók és egyéb kártékony rovarok annyira, hogy miattok kertészetet, főleg gyümölcstenyésztést űzni nem lehetett, s a verébpusztitás nemcsak betiltatott, sőt annak kímélése rendeltetett el. Hasonló például szolgálhat ez is: Hall mellett Szászországban volt egy 25 holdas liget- erdő, melynek fáin ezrekre menő fekete vagyis vetési varjú fészkelt; a föerdész ezt a fákra nézve károsnak látván, a varjúk elpusztítását rendelte el. A varjuirtás nem csak az említett erdőcs- kében, hanem a mansfeldi erdőkben is foganatosíttatván, nehány év múlva következménye az lett, hogy az erdők környékén több mérföld területen, a vetések évről évre ritkábbak, silányabbak lettek, annyira, hogy 1809-ik évben, midőn igen kedvező időjárás mellett a vidéken a vetések egészen elromlottak, a kormány e baj okának vizsgálására szakértőket küldött ki, kik is, midőn a leginkább elpusztult vetések helyein külső okot feltalálni nem tudtak, ekével nehány borozdát huzattak, s ime minden borozdá- 1 ban rendkívül sok pajodot találtak. Ez volt a varjuk oktalan | pusztításának szomorú következménye! Minden jel oda mutat, hogy a jövő nyár ismét igen hernyós leend, e bajtól önszorgalmunk mellett csak a madarak segítsége menthet meg bennünket, ámde e legközelebbi évtized alatt a madarak annyira megfogytak, hogy mig a múlt időkben minden lépten nyomon a mezőn tett sétáink alkalmával egy-egy madár repült föl előttünk, s völgyeink a madárénektöl zengedeztek, jelenleg órahosszant sétálhatunk, mig egy madarat láthatunk; e pusztulásnak fő okát én abban látom, hogy az emberi szorgalom, sőt kapzsiság minden gazos, bozótos helyeket kiirtván, a madarak fészkelő helyei is el- pusztittattak; befolyással lehetett a múlt 5—6 évi rendkívüli száraz időjárás is, mennyiben a források, patakok hónapokon keresztül kiszáradva voltak, s a madarak, különösen költés ideje alatt, fészköket hosszasabb időre vizkeresés végett el nem hagyhatván, szomjan, vagy ennek folytán elöállhatott betegség miatt hullottak el. Legyen azonban bármi annak oka, hogy madaraink ennyire megfogytak, oda kell hatnunk, hogy e hiány kipótoltassék. Nem hozóm még most javaslatba,hogy madaraink részére mesterséges fészkeket készíttessünk, mint a németországi kertészek ezt már tenni szokták, azokat ily fáradsággal ápoljuk; hanem addig is, mig kormányunk úgy, mint ezt 1858-ban a bécsi, 1860-ban a berlini már tette, a madaraknak főleg teuyészidejök alatti védelmére rendeletet bocsátand ki, kövessünk el minden hatalmunkban álló módot, hogy a természet által, a rovarok elpusztithatása tekintetéből segítségünkre rendelt madarakat szaporíthassuk, kímélhessük; sokat tehet czélunk elérésére, ha az alsóbb és felsőbb tanintézetek tanárai az ifjúság oktatása, s figyelmeztetése által odahatnak, hogy az ifjak a madarak hasznos, s a természet nagy háztartása egyensúlyának fentartbatása szempontjából is annyira szükséges voltát belátva, azokat időtöltés, vagy gondatlanságból ne pusztítsák, s mulatságból ne lődözzék, mert tudatlanság vagy gondatlanságból oly hibát követnek el, mely által az egész környék több éven által érzékenyen sújtva leend. Martonffy Károly. Budapest, febr. 29. Múlt levelemben szerencsés voltam bemutathatni azon csöndes termeket, melyekben könyvekbe van szorítva az emberi szellem, de csak azért, hogy találkozzék egy-egy emelkedett lelkű egyén, ki azokat fogságukból kiszabadítva, az emberiség javára s léte nemesítésére fordítsa. Lépjünk már most a város északi részébe, a Lipótvárosba, Pest nagyszerű gyárfészkébe, hol a könyvekbe letett írott ma laszt gyakorlatilag érvényesíttetik, hol az emberi szellem naponként diadalmat ül a durva anyag fölött, mely bármily hatalmas máskülönben, a gyönge ember kezében uj alakot kénytelen mégis magára ölteni. Avagy azt hiszi-e a tisztelt olvasó, hogy tudósokat, gúnyolt könyvszúkat csak nehány embernek elismerése, tapsa lelkesít a munkálkodásra?., hogy nem látják azok be, miszerint a hír és dicsőségnek a zord halál kaszája véget vet, s csupán ezután törekedni, nem illő az eszmék és fogalmak emberéhez? ... azt gondolják talán olvasóim, hogy vágyainak netovábbja oda megy ki, miszerint müve olvastánál egyik-másik olvasója fölkiáltson, hogy: „ejnye de okos ember ez!“ s ez önzés vezérli s lelkesíti, ösztönzi s készd éjjel nappal ellenállhatlan varázszsal a szakadatlan munkálkodásra ? Avagy nem gyanitja-e, nem érzi e mindenki önmagában a hasznos ismeretek elterjesztése vágyát, s az azokból keletkező közhaszon forrásává lehetés nemesb ösztönét s gyönyörét? Oh nem múlandó hiú káprázat, ábránd és önesalódás embere az igaz tudós, hanem a gyakorlaté, a fogható hasznosításé. Eszméinek alakot akar teremteni, s mit az ész szövevényes és következetes okoskodása föltalált, azt valósitni is igyekszik az ember, s e törekvés, ez állandó haszonnyujtásra való munkálkodás gyermeke a magasb ipar. Ezen tevékenység felel meg leginkább az emberi szellem méltósága és hivatásának, nincs-e bennünk is isteni szikra, s a Mindenható e nagy mindenség megvalósításával nem alakot adott-e a benne öröktől fogva élő eszmének ? Nagy tekintély, nagy hatalom az a magasabb ipar, s örömmel kell tapasztalnunk, hogy hazánk e részben is nagy lépéseket tett. Hisz egy nemzet élénk ipar nélkül csak földhöz kötött rab, gomba, mely ha létöretik, elveszti életerejét, s elhal, az ipar szabadítja csak föl az embert bilincseiből, melyet testi szervezete rá rakott, azért mondják azután a nemzetet, mely ipart űz, elöhala dottabbnak, mint mely pusztán földművelő. Ha napjainkban egy törökben, elhagyva keleti paradicsomát, vágy ébredne megláthatni egyszer éltében a próféta végházát, Budapestet távolról, lehetlen, hogy honi emlékek ne kelnének föl agyában, látva a számtalan mecsettornyokat, melyek talán keleti fogalmai szerint mind Allah dicsőítésére emelvék; de I ha közelebb jut, elszomorodik, mert megszentségtelenitetteknek I hiszi a giaur hitetlenek által. Hisz ezek leszedték — igy kiáltana 1 föl — a mi mecseteink félholdas kupoláit, leronták a belső csiga- I lépcsőket, s kéményekké alakiták Allah dicshelyét. Azt fogja mondani az ipar magas állása s jelentősége mel- | letti ezen kardoskodásomra valamelyik jóravaló magyar nemesünk : a ki ezt irta, bizonyosan zsidó, vagy legalább is a nagyapja j volt az, mert különben nem dicsérné annyira föl a gőzmalmokat i s mindazon füstölgő szörnyeket, melyek a jóravaló ember tüdejét | elsorvasztják, s minden városit hektikába ejtenek. S ha én ez elszigetelt s napról napra csak a tegnapi fogalmakkal élődő nemesünknek azt a tanácsot merném adni, hogy: kedves Józsi fiát mtiveltesse magasb s müveit iparossá, hiszen | oly élvezettel bámulja Schwarz gőzmalma ablakánál órahosz- szant a gőz csodálatos erejét, hogy lehetlen nem hinni, miszerint e téren legtöbbet használhatna hazájának: no hiszen, volna mii hallgatnom. Mit, hát zsidónak tart engem az ur? azt meri nekem ajánlani, hogy az én gyermekem szappanos, bőrgyárnok, gőzmalmár, gépész, vagy mit tudom én, miféle legyen? hát nem tudja az ur, hogy a magyar nemesembernek kizárólagos született joga, úrrá lenni, ur pedig szerintem csak háromféle van a világon: szolga- biró, vicispán és a követ. — Hát nem tudja, hogy az én Józsi fiamra 2000 holdnyi örökség vár, hogy a megyében nincs nagyobb komasága és sógorsága senkinek, mint nekem, hogy az én fiam, bár nem szorúl a tudományra, mégis kijárta a gyöngyösi barátok iskoláját, s ennélfogva tiz év múlva ő lesz ennek s ennek a választó kerületnek a ke'pviselöje ? stb. S ha e kifakadások ellenében fölmutatom Klapka, az ünnepelt komáromi hős példáját, s figyelmeztetem, hogy e nagy had- embere visszajővén hazájába, nem szégyenle vaggongyárnokká lenni; ha indokolom, hogy ép azért, mert 2000 hold birtoka lesz fiának, azért kellene öt taníttatni, hogy magába véve a nyugati iparszellemet, hasznosítsa azt magyar földön, álljon majd élére
