Eger - hetilap, 1868

1868-02-27 / 9. szám

VI. évfolyam.

9. szám.

Február 27-én 1888.

Előfizetési díj:

K^ész évre . . 5 t't — kr.

;'élévre . 2 50 ..

Veg-yedévre . . I .'$0 ..

Egy hónapra . — 44

EGER.

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejéi«*« minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tarlalmii hetilap, megjelenik mimlen csütörtökön.

Xiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Klölizctéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedé.«

s ninden leír. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: B é c s b e n: Haasenstein és Vogler, — és Oppelik A., — Pesten: Zeisler M. Nagy-mezö-utcza 30. sz.

Politika és ítészét.

Politika, dicső eszme! délibábos képeid után fut most az egész világ! Az iparos, a földműves, minden rendii és rangú ősz- tály; hivatott és hívatlan, tudós és tudatlan egyaránt. Képeddel alusznak el, képeddel ébrednek , kivált .... kik hozzád legke- I vésbbé értenek. 1

A külügyi politikát, — melyhez az európai összes nemzetközi szerződések ismerete, a szomszéd államok törekvéseinek, nemzeti hagyományos politikájuknak, pénz- és hadügyi állapotaiknak alapos ismerete kivántatnék: azt egy vidéki politikus, ki városkája határán túl alig fordult meg talán egy párszor Pesten, ki képzelgéseinek hizelgö pártlapján kívül — melynek minden szavára háromszor is megesküszik — alig olvasott egy politikai röpiratkát : oly biztosan, oly könnyen oldja meg, hogy csodálni lehet az ezekben nevelt, és gyermekkoruk óta forgott diplomatákat, mint őszülhetnek meg idő előtt ezen könnyű dolgokban. A vidékre tessék jöni, itt annyi a lángész, a mennyi kell, a puskaport felfedezni, a suezi szoroson át csatornát vezetni, a keleti, a nemzetiségi kérdést megoldani, az Egedet átfúrni, csupa gyerekség!

...............

A belügy, az meg épen semmi. Ne fizessünk semmit, ne tegyünk semmit, ez quin tessentiája a belügyi politikai bölcseség- nek. Ha arról van szó, hogy valami politikai demonstratio történjék, akkor az egész vidék összecsődül messze földről. A leszavazás, vagy megszavazás megtörtént, kiki polgári kötelessége lelkiismeretes lerovásának tudatában haza megyen, mint győztes

Caesar!..........De ha arról van szó, hogy a bizottmányi gyűlés,

c

sak potom iskola-, börtön-, igazgatási iigygyel fog foglalkozni; ha csak arról van szó, hogy az utak rendbehozásáról leszen tanácskozás, egyszóval, ha gyakorlati életbevágó ügy kerül a bi zottmány elé, akkor keresni, fogni kell embert, hogy ülést lehessen tartani.

így persze könnyű mindenkinek politikusnak lenni. A politikai pártkérdéseket úgyis előre kifőzi egy pár vezér, itt tehát gondolkodni nem kell, csak éljenezni, szavazni; jó ez mind a priori ..........A közigazgatási, kereskedelmi, gazdászati kérdések,

azok maguktól dőlnek el, oda tehát nem kell elmenni. Ha roszul mennek ez ügyek, anuak a közigazgatás az oka. Ha pedig megkérdezhetnek, tehát hogy menjen jobban? nem jönek el felelni, hanem csak holmi privát helyeken nyögdécselik el panaszaikat, s mondogatják , hogy ők tudnák, hogy kell az egészet elvégezni, de nem akarnak hozzászólani.

Jól van-e ez igy! Jövel ítészét és felelj! Bizony nem csu- dálnám, ha az Ítészét nem felelne semmit, és ezen egész eljárást rangja alattinak nyilvánítaná.

Mert, ámbár alkotmányos hazában minden polgárnak joga, ! sőt kötelessége a közügyekkel foglalkozni, és a köztigyek változására befolyó napi eseményeket megfontolni, felettük ítéletet mondani, azaz politizálni: hogy azonban a maga politikai véleményének alaposságára nézve mindenkikövetelhessen egyforma figyelmet: a nem iskolázott iparos, földműves vagy földesur is, azt a józan Ítészét soha sem engedheti meg. Itt tehát szerénységet ajánlunk. Nem azt mondjuk, hogy ezeknek nézetét, véleményét nem kell semmibe venni, — mert véleménye kifejezésére, hogy feljogosittassék minden polgár, azt követjük — nem is azt mondom, hogy még a tanulatlan polgár is természet adta eszét követve — nem mondhat ki alapos véleményt a napi eseményekről: hanem csak azt, hogy maga a kenyérkeresö szakmájával elfoglalt polgár, kinek

i az állami ügyek mélyebb tanulmányozására és megfigyelésére pby8ikai ideje sincsen, maga bírjon annyi szerénységgel, annyi önismerettel, hogy belássa, miszerint az állami ügyek megítélésében még sem bírhat annyi alapossággal, mint az arra különösen hivatott, — s vezérszerepkedni ne akarjon.

Mert appellálok minden józan észhez, hogy micsoda alapon igényelhet magának valaki biztosságot azon a téren, amelyen soha nem forgott? Avagy ismét nem nevetséges lenne, ha a diplomata vagy publicista beavatkoznék a tisztes ipar technikájába, a szántás-vetés titkaiba stb. s ott irányt akarna adni? nem kell tehát összetéveszteni a foglalkozásokat, nehogy mindenki a köz rovására épen azzal foglalkozzék, a mi nem szakmája.

Mindenkinek joga van tehát politizálni, azaz véleményét a napi események és következéseik fölött kimondani: csakhogy a tanulatlan, vagy a szerényebb körben forgott, óvakodjék véleményének csalhatatlanságot követelni, és óvakodjék egy tanult és becsületes embert gyanúsítani csak azért, mert más véleményben van; s bár nem szükséges, sőt rósz lenne, ha mindjárt lemondana önmeggyözödéséröl, mert egy tekintély másként nyilatkozott; de mindenesetre kételkedjék,bővebben gondolkozzék Ítélete, véleménye alaposságáról, ha látja, hogy a tudomány, a tapasztalás össze- sége ellene nyilatkozik felfogásának. A ki a völgyben áll, kisebb kört lát; a magasban repkedők látják a láthatár messzeségét.

Harag és ezélzás nélkül. Dixi.

Pest, febr. 22.

Nagyobb politikai rázkódások után többnyire ugyanazon jelenségeket szemléljük. Azok, kik addig ugyanazon zászló alatt küzdtek, elválnak egymástól, külön táborba szakadnak, s a harcz az egykori szövetségesek közt nagyobb szenvedélylyel s hevességgel tör ki, mint a minővel előbb a közös ellenség ellen viva- tott. A két tábor szélső szárnyain összecsoportosulnak a — ha nem is mindig legbátrabb, de — leglármásabb elemek: a szélső pártok.

E pártok taktikája mindig egy és ugyanaz. Oly régi mint maga a história, s vezéreik ritkán ifjúinak vagy változnak meg. Fö erejök abban áll, hogy megtámadják azon férfiakat, kik hazájuknak szolgálatokat tettek, de azon nagy hibában sinlödnek, hogy mérsékeltek, óvatosak tudnak lenni, s hogy számba veszik azon politikai, gazdászati, vagy vallási körülményeket, melyek óhajtásaikkal szemben állanak. Mert a jövő ezen prófétái szerint a bölcseség abban áll, hogy a haza sorsát minél többször kocz- kára tegyük, hogy — kerüljön bármibe — egy csapással minden elérhető legyen.

Ez a gyöngeség, a kétségbeesés politikája. Ez a politika sem jobbra, sem balra Dem tekintve vakon rohan előre, mintha a népek élete nem volna más, mint czéltalan bolyongás ismeretlen téreken.

Nálunk Magyarországon is van egy párt, mely a toll és nyelv vakmerőségét tekinti első hazafiul kötelességnek, s mely a hatalom diktatúráját, mely nem oly könnyen valósítható meg, az ellenzés, a gyanúsítás diktatúrájával készíti elő. Magyarországot azon szerencse érte, hogy van egy nagy polgára, melyet nem egy más nép irigyel tőle. — Tapasztalásra s tehetségre támaszkodva, az önzetlen, tiszta hazafiul tevékenység öntudatától megerősödve elvállalta a vezéri szerepet azon nagy harezban, mely hazája szabadsága s jogaiért vivatott, s vivatott az igazság és jog erkölcsi fegyverével, az egyetlennel, — mely még birtokunkban ma-