Eger - hetilap, 1868
1868-02-20 / 8. szám
VI. évfolyam. 8. szám. Február 20 áu 1808, Előfizetési dii: Egész évre . . 5 ft - kr. Félévre . . 2 ,, 50 .. Negyedévre . . I „ 50 Egy hónapra . — 41 . Hirdetésekért minden hasábzotl sorhely után 4, bélyegadó fejébe» minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes lartalinu hetilap, menekülik minden csütörtökön. iSiadÓ-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket ellogari •• a szerkeszt, ősé y (Széchenyi-utcza 26. íz.) — Jent a eh G. könyvkereskedő a a minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Becsben: Haasenstein és Vogler, — és Oppelik A., — Pesten: Zeisler M. Nagy-mező-utcza 30. sz Hevesmegye dohánytermesztése s fogyasztása. (Vége.) Áttérve ezek után a múlt év első felének jellemzésére, ez annyiban lesz érdekesebb, mivel itt módombau van az elárúai- tás egyes tételeire részletesebben vonatkoznom, miből meg fog- juk látni, hogy megyénk kincstári dohány-fogyasztása az egész eladott értéknek csak ‘/3-át teszi, holott a szivarfogyasztás közel %-át alkotja. Fötözs Év negyed D ohány Szív árok Burnót száma értéke Eger 1-sö 987 ft 25 kr. 290,272 dr. 6,358 ft 93 kr. 144 ft 8 kr. 2-ik 3,095 „ 73 „ 482,472 „ 10,625 „71 „ 201 „48 „ Gyöusrvös 1-sö 1,351 „ 62 „ 189,950 „ 4,293 „ 60 „ 164 „50 „ 2-ik 3,563 „ 45 „ 267,900 „ 6,568 „ 20 „ 224 „62 „ Heves 1-sö 20 „ 10 „ 12,150 „ 314 „ 20 » 6 „ 96 „ 2-ik 557 „ 50 „ 22,100 „ 466 „ 70 „ .9 „52 „ Pászthó 1-sö 1,200 „97 „ 33,650 „ 906 „21 „ 30 „ 16 „ 2-ik 2,179 „ 95 „ 49,450 „ 1,278 „ 60 „ 34 „96 „ Pétervásár 1 -SÓ' 302 „57 „ 10,400 „ 230 „ 85 „ 4 „ 40 „ ” 2-ik 1,037 „ 34 „ 12,950 „ 269 „ 40 „ 7 ?J 4 ,, Összesen 14,296 ft 48 kr. 1,371,294 „ 31,312 ft 40 kr. 827 ft 72 kr. Lehetetlen örömem nem nyilvánítanom ezen végeredmény fölött, mely ép e jelen évben tüntet föl oly szokatlan szaporodást a tavalyihoz képest. Szándékosan hangsúlyoztam ezt, hogy „ép e jelen évben“, mivel most alkotmányos utón saját érdekeink előmozdítására kezeltetvén pénzügyünk, melyik igaz honfi ne örvendene államjövedelmeink szaporodásán ? De másrészt világos tanujele ez megyénk vagyonosodásá- nak, mert ha egy megye területén a dohányjövedék egy félévben az elmúlt év ugyanazon időszakához képest 23°o-al növekszik, anélkül hogy a dohányzók dohánybani hiány miatt kényszerültek volna a tözsekhez folyamodni, akkor abból csak nem lehet mást következtetni, mint: hogy a múlt évben szivarvételre több pénzünk volt. Annál is inkább feltüntedendö e növekmény, mivel a múlt év első felében országos dohányjövedékünk is 612,793 írttal szaporodott, a mi azonban összes jövedékünknek csak körülbelül 8%-át képviseli, míg megyénkben daczára, az ottani termesztésnek, mely az állam dobányjövedékét apasztja, daczára, mondom, a magyar dohány e használatának, 23%-kal növekedett meg. Ha e kedvező viszonyok igy tovább tartottak, úgy föl lehet tenni, hogy megyénkből legkevesebb 103,552 frtnyi nyers jövedelme volt tavaly a magyar kincstárnak, mig az országos dohány- jövedék a harmadévihez képest hihetőleg másfél milliónyi szaporodást mutatott föl. Fölötte érdekes fogyasztási mozzanat a többi közt az is, hogy megyénk három milliónál több szivart fogyaszt el évenkint, továbbá, hogy az apr.—-szept. időszak alatt, midőn dohányzóink a kedvező időjárás által inkább kicsalatnak a szabadba, s a jelen illemrendszabályok következtében az utczákon csak szivart illik szívni, az illemszabályzatnak a szivarfogyasztásra tett kedvező befolyása a szivar 30%-nyi fogyasztás-szaporodásában mutatkozik. E szaporodás népesebb városokban mind a szivarok száma, mind azok értékére nézve egyarányu, sőt mondhatni, hogy itt nagyobb tekintet van a szivarok nemesb fajúsága-, ennélfogva drágább voltára, ez okból az érték nagyobb arányban növekszik, mint a szivarok darabszáma; ellenben kis városokban, mint Heves, Pászthó, Pétervásár, könnyen megfogható okokból nem oly igen tekintenek a szivarok nemesb fajára, hanem inkább a szám határoz, itt tehát ellenkező jelenségre bukkanunk, s ez : hogy e városokban a szivarok darabszáma jobban szaporodik, mint azok értéke. Ezzel azonban még kitűzött czélomat korántsem értem el, mivel ebből a megye kincstári dohányfogyasztását tudjuk ugyan, de nem a valódi megyei dohányfogyasztást. E czél megközelítése végett tehát, ha a dohányzók számát megyénkben 54,579-re tesz- szük, s egy személy évi dohányigényletét 30 fontra veszszük föl, akkor világos, hogy a megyei dohányfogyasztás födözésére évenkint 16,373 mázsa dohány szükségeltetik, minek értéke, ha csak 4 írtjával számítjuk is mázsáját, 65,492 írtra rág, miből ha levonjuk azon 31,881 frtnyi vételt, melyet a fogyasztó közönség évenkint a kormánydolnínyból födöz, marad az ellenörködés hatáskörén kívüli fogyasztásra legkevesebb 33,611 frt értékű dohány. Ez utóbbi számadatot is hozzá kell tehát venni a kincstári dohány fogyasztása összegéhez, s akkor kapjuk csak közelitöleg azon összeget, mely a megye valódi dohányfogyasztásának megfelel, s ez 137,163 frt értékű dohány évenkint. Mintán ily módon tulajdonképi föladatomat, a mennyire a szükséges adatok hiányában lehetséges volt, végrehajtottam volna, még egy kérdést kell megfejtenem, s ez: hogy e 493,505 frt értékű eladmányból mennyi tiszta haszon marad megyénkben? Ha a kiadási tételek közé a holdankénti két forint földadót, melyben már minden pótlék bennfoglaltatik, 20,954 írttal, s a termesztési költségeket, vagyis a nyert jövedelem 35%-át 172,726 írttal, mi azonban a megyében marad, veszszük föl, e tételeknek a nyers jövedelemböii levonása után marad megyénk tiszta jövedelméül 299,825 fi t. Végül nehány szóban kifejezem nézeteimet arra nézve is, hogy e jelen évet termesztőinknek hogyan kell fölhasználni, hogy a jövő év elején beálló fordulat kivált a kormány részére termesztőket olykép meg ne lepje, hogy e miatt az egyedáruság ideje alatt magas áruk által természetellenesen istápolt dohánytermesztésünk ez árak megszűnte következtében sajnos hanyatlásnak ne induljon. Erre nézve az egyedüli mód a mostan nagyrészt paraszti kezelésnek észszerű termesztési s kezelési rendszerrel való fölváltásában s főleg dohányfajaik nemesítésében rejlik, mivel csak a kivitel leendvén akkor czélpontunk, hogy ott kedvező fogadtatásra számolhassunk, nagyon természetes, hogy terményünket a külföld egymástól fölötte különböző Ízléséhez kell alkalmaznunk, mert ha erős magyar dohányunkat itthon égig magasztaljuk is, s számára Olasz- és Franeziaországban találunk is némi piaczot, Német- és Angolországban már gyengébb fajú dohány felé hajolván a közönség Ízlése, itt már érezhető mellőztetésnek vagyunk kitéve. Jól tudom én azt, hogy már számos külföldi faj meghonosítása kiséreltetett meg műveltebb termesztőink által, de ezek hidegebb éghajlatunk miatt, vagy más okokból a tökély oly fokára nem emelkedhettek, mint saját eredeti hazájokbau , azzal tehát távolról sem versenyezhettek; de tudom másrészt azt is, hogy néhány fajt különös szerencsével honosítottak; igy, hogy mást ne említsek, a pfalzi fajt, mely nálunk nagyobb kiterjedésben meghonosittatván, kivált Németországban nagy kelendőségnek örvendene.
