Eger - hetilap, 1868

1868-01-02 / 1. szám

6 c Ebbéli bár rövid, de kedves emlékű múltja kezeskedik, uj pályáján követendő hazafias eljárásáért, és nemcsak remél­jük, de bizton hiszszük; hogy az 1848-iki törvények alkotásába befolyt, s annak szellemétől áthatott nagy hazánkfia, Deák Fe- reucznek mint elvbeli követője — a megye kormányzatában el fogja találni a középutat, s vezércsiilagaul szolgáland lép­tein az 1848-diki törvényeknek jogegyenlőséget hirdető szent tana! És ebbeli teljes meggyőződésünkkel Méltóságodnak a kor­mányzathoz szerencsét, s részünkről tehetségünk szerinti támoga­tást Ígérve, kívánjuk, hogy jó egészségnek s megelégedésnek ör­vendve, számos évekig éljen!“ Schaffner János, ügyvéd. fV­\r- *** Levelezés. Keresztes-Püspöki, decz. 20. Semmi sem jellemzi korunkat annyira, mint a haladás ös­vényén észlelhető feltörekvés, mely mind szellemi, mind anyagi téren igyekszik elismerést kiérdemelni. Hazánkban, mely szintén a haladás körében élesíti tevékenységét, soha se hiányzott a ha ladás utáni vágyakodás, mely főleg most, midőn az alkotmányos­ság levegője élteti a honpolgárt, törtet a tevékenység mezejére, hogy kiépítse azt, mit a lefolyt múltnak minden szépet elölő, elég­gé ei nem ítélhető rut indolentiája okozott. Azért hazafiui lelke­sedéssel üdvözlünk minden mozzanatot bármely téren, legyen az bár magában véve csekély; mivel annak a közjóiét emelésére hasznos kifolyása hatványozza a részvéttel páré alt munkásságot, végre is nagygyá növi ki magát. Vidékünk beléietét illetőleg, ha még gok egyéb a kezdemé­nyezés stádiumában áll, siet vidéki életének élénk mozgást adni, a tevékenység mezején állást foglalni, tudván, hogy a mely nem­zet kárhozatos tétlenségre adja magát, veszve van ; azt sem feled­vén, hogy ha apathiájából idejekorán föl nem ébred, nemzeti jel­lemét önmaga dobja el. Ugyanazért örömmel constatálom, hogy Mező-Keresztes közönsége, régen érezvén egy gyógyszertár szük­ségességét, lépéseket tett, ezzel egyidejűleg terjesztette föl me­gyénk főispánjának, kérelmét, egyszersmind a vidékünkre nem csekély horderejű ügyet pártolásába ajánlván, mielőbb a miniszté­riumhoz fölterjesztetni kérvényezte. Tekintve vidékünk sitnatióját, fölötte kívánatos, hogy megtestesedjék az általánosan felkarolt eszme. Többek nyilatkozata után, kik a kérdéses dolgot érett megfontolás alá vették, — bocsánat, ha kendőzetlenül kimondom azon fontos érvet, a nélkül, hogy az érdekletteknek legkevésbé is praejudicálni akarnék,a mező-kövesdigyógyszesztár nem felelhet meg kellően feladatának, minek oka a távolságban keresendő ; el­lenben egy Mező-Keresztesen felálliítatni szándékolt gyógyszer­tár ezélszerüen fedezhetné a tizenkét — tizenötezerre emelkedő közönség igényeit, eloszlatná egyszersmind az e részben felmerülő aggodalmakat; miután könnyen megtörténhetik, — a múltból nem akarok példázgatni, — hogy mig Mezö-Kövesdről a súlyosan szenvedőhöz orvosi segély érkezik, a baj veszélyessé válik ; addig a közeli istápolás jótevő angyalként oszlatja a szenvedő fájdalmait. Mi azon biztos reményi vel tekintünk a jövő elé, hogy a kérvényezés nemcsak az említett közönség, de minthogy mi is mélyen érdeklődve vagyunk, mindnyájunk közjavára fog kedvező megoldást nyerni. Valamint az imént szellőztetett eszmének minél több helyen eszközlendő teljesítése gyorsítja a közlekedést; nem kevésbb - szolgál közlekedés eszközéül a postaállomás. Napjainkban, mi­dőn a közlekedés fokonkint emelkedő fejlettségnek örvend, majd távírdák, majd vaspályák, majd postaállomások kötik össze az ország különböző pontjait, hogy az ipar, kereskedelem, szóval, az üzlet minden ága virágozzék. Ha Mező-Keresztes lelkesen fel­karolta a jelzett ügyet, miért hagyhatja ki tevékenysége köréből a postaállomást? — iám Darócz nemes feltörekvést nyilvánított, midőn legközelebb fiókpostát létesített. Pedig tudva van előttünk, hogy lapjaink, leveleink meddig hevernek a mező-kövesdi postán, midőn megkapjuk, sokszor megtörténik, hogy az újság ósággá válik. A közel jövőben felmerülő körülmények siettetni fogják ennek megoldását; erősen hiszem, talán nem csalódom, ha őszin­tén nyilvánítom, hogy ha a miskolez-hatvani vaspálya létesül, mely Mező-Keresztest közei érinteni fogja, a postaügy kérdése is előtérbe lép; ha eddig akadályok miatt nem volt kivihető, a vas­pályának a közforgalomnak leendő átadása első sorban fogja az illető közönséget felhívni s mintegy kötelezni. Azonban mielőtt ezen körülmények felmerülnének, nem ár­tana, ha Mező-Keresztes közönsége figyelmét az oltószerekre ter­jesztené ki. Ha átgondoljuk, mennyi veszélyt okozott a tűzvész, mely éveken át összegyűjtött vagyont tesz semmivé, lehetetlen el nem ismernünk az oltószerek szükségét. Fájdalom, ezekre, úgy látszik, kevés gond fordittatik; példa Mező-Keresztes, hol f. év September 3-án nagy tűz lévén, oltószerek hiánya miatt a ttiz- iáng képzeleti sebességgel terjedt. Kétségkívül az oltószerek­nek kellő időbeni alkalmazása megakadályozta volna a romboló elem menetét, nem egy családot mentett volna meg a veszélytől.*) Egyébiránt ezen leczke nem csak Mező-Keresztesnek, hanem mindazon községeknek szól, hol oltószerek hiányoznak. Ne té- veszszuk szem elöl az alkotmányos életünk egén ragyogó csillag­zatot, mely ezen elodázhatlan kötelességet sugározza felénk: előre ! y, Egervárosi és vidéki hírek. — A gyermekek feledhetlen ünnepe — a karácsony —• ugyancsak szép télies idő kedvezése mellett folyt le. — Volt ka­rácsonyfa, szép ajándék elég. Örültek az anyák, hogy szeretett gyermekeiknek örömet szerezhetnek, örültek a gyermekek,—• mert sok szép ajándékot kaptak, örültek a kereskedők, ezukrá- szok, mert jó gesebfäftet csináltak. De különösen örültek a szegé­nyek — és az a régi keresztény szokás, karácsonykor még az ég éhező madarait is megvendégelni — amennyiben az emberek az udvarra, és szomszédos szántóföldekre sok gabonátveteitek, hogy az ég madarai is örüljenek e napnak —és az a másik ősi szokás, didergő kis Jézus iránti bálából didergő szegényeket felru­házni,— mindakettő megtalálta gyakorlóit, a helybeli nőzárdák­ban. Es különösen az annyi gonddal vezetett angolkisasszonyok intézetében több szegény leányka, tetőtől talpig uj ruhában, oly boldogul nézett a teremben felállított jászolyban fekvő Üdvözítő­re, mintha csakugyan Ő hozta volna le az égből. Ez az egész fényes karácsonyi örömünnepélynek legszebb pontja volt, s mind a zárdafőnöknő ö nsga, mind a többi nevelő- s tanítónők nemes gondolkozását és kér. érzelmeit árulja el. Volt azonban ott más néznivaló is. Azt a sok ajándékot, mélyet a teremben körülve- zetö asztalon látiunk, nem vagyunk képesek leírni. Mindenki ka­pott valamit. De meg is érdemelték a kis növendékek, mert mind énekök, mind szavalásuk dicséretes és szép volt. Szavaltak, ha jól súgták nekünk: Guisti Antonia, Martonffy Hona, Kubik Len­ke, Brudermann Andorka, Szuhányi-Anna, Eisenmann Ilona, Svo- boda Istvánka, Boroviczóny Ilona, Rapaich Rózsa. Csak azt az egyet sajnáljuk, hogy ez örömünnepélyben az érdemekben meg­aggott fejedelemasszony , ngos Bydeskuthy Amália gyengélkedé­se miatt részt nem vehetett. Reméljük azonban, hogy ez csak futó­baj. — A helybeli szürke-nénék pedig szegényeiket és betegeiket iparkodjak jobb étellel ellátni Isten fizesse meg az emberiség ügy ében fáradozó zárdahölgyeknek fáradozásaikat. — Karácsonyeste a papnöveldében zártkörű ünne­pély tartatott; alkalmi s részben önkészitett szavalatok s énekek gyönvörködteték a jelenvoltakat, kik közöl kiemeljük Dauie- lik János ö mltságát; ennek végeztével az ajándokul kapott könyvek, szobrok s más tárgyak sorsoltattak ki. Köszönet a nagy­lelkű adományozóknak! —- Következő levelet vettük: Eger, decz. 31-én 1867. A ne­mes telkeknek egyik ragyogó tulajdona, hogy a szeretet találékony­ságával szereznek folytonosan alkalmat jótékonyságukat éreztetni. E sorok Írója azon szerencsés helyzetben van, hogy biztos értesü­lés nyomán tudatja mgos és ftö M á r i á s s y G á b o r érseki he­lyettes s püspök urnák egy újabb jótettét, melynek — mint hiszem — hire is sok újévi ajándéknál kedvesebb benyomást teszen, kivált az érdeklettek szivére. 0 mlga ugyanis, kinek kifogyhatlan jótet­teivel számos, sőt számtalan ember dicsekedhetik, legújabban 400 irtot ajánlott föl, s nyújtott át érsek ö excjának, azon czélra, bogy ö mlga által évenként adandó ezen összeg az érseki fömegye leg­szegényebb tíz állomásán levő segédlelkészek között kiosztassék. — Azt hiszszük, ö mlga ezen újabb áldozatkészsége a legszebb zárkövek egyike, melyekkel a letűnt évben éreztetett jótetteinek sorát bezárta. — Bizonyára a kedvesen meglepettek ajkairól s szi­vükből veszszük a mély hála szavait, s azon kivánatot: hogy ö mlgá- nak a Gondviselés minél hosszabbra terjedő időt és tért engedjen jótékonysága gyakorlására! N. — Z a 1 á r „Szilágyi h a r a g j a“ czimil költői beszéiye *) Ajánljuk egyúttal a biztosítás ügyet inkább megkedvelteim. ez eszmét kell a néppel minél- 8 % e r k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom