Eger - hetilap, 1868

1868-12-10 / 50. szám

425

budgetröl szóló törvényjavaslatok képezték a tanácskozás tárgyait, melyek el is intéztettek, az illető javaslatok több kevesebb vita után, némi módosításokkal elfogadtatván. Ugyanezen ülésben kihirdettelek a védrendszer, honvédelem és népfölkelésről szóló szentesített törvények. A ház éljenezve fogadta e törvéuyek fölolvasását.

A fővárosi társasélet s irodalom köréből.

Pest, decz. 7.

(Cs. Gy.) Fővárosunknak folyton élénk, mozgalmas életét ma, az országgyűlés tanácskozmányainak befejezése, a közelgő választások, a napi sajtónak izgatott küzdelmei lényegesen emelik. — A politikai körök combinatiókkal vannak elfoglalva a helyzet s annak jövendő eshetőségei iránt, — bár sokan, és joggal, azt vélik, hogy bármily párt vergődik többségre, az csak úgy lehetne kormányképes, ha elfogadja a jelen hazafias majoritás által alkotott közjogi alapot. Azért részint hazánk helyesen fölfogott érdekei azt javallják, de az elhárithatlan tények s körülmények, a jelen életképesnek talált rendszer tovább fejlődésének szükségessége kívánja is, hogy ezen alapot, mely békés, egészséges fejlődésre igen alkalmas, elfogadjuk, s a reális vívmányokat a magas hangú phrasisok s a merész szóvirágok Ígéretei elé helyezzük. — A delegatiók ülésezései, melyek egyetértő eljárásuk által újólag megczáfolák azok sejtelmét, kik az egyetértéses, öszhangzó tevékenységnek lehetlenségére utaltak, meggyözhetének a dualistikus rendszer s a delegatiói intézmény czélszerüségéről, életképességéről. Az eddigelé csak a belügyek iránt tájékozott magyar politikusnak eleinte itt a helyzet ugyan kissé nehéz, — midőn a európai politika niveaujára kell emelkednie, s a „zöld asztalt“ a „vörös könyvvel“ fölváltania; de öntetszés nélkül mondhatjuk, hogy államférfiaink kitűnő tapintatos eljárást tanúsítanak a világpolitika megítélésében, s mások, mint Kerkápolyi, kinek talentomát Bécsben is megcsodálták, a pénzügyi politikában jeles ismeretekkel tűntek föl. Kár, hogy Ker- kápolyinak közreműködése, megrongált egészségi helyzete miatt, a legutóbbi delegatiói ülésszakban lehetetlen volt.

A birodalmi tanács delegatiója sok érdekes személyisége által megragadta közönségünk érdekeltségét. Láttuk az öreg, görnyedt Rechberg grófot, a jogverwirkolás korabeli hires minisztert, kinek sajnosán kelle hallgatnia, midőn a delegatió négyezer forintot vont lenem csekély nyugdijából; — Gablenz altábornagy érdekes, intelligens arczát, ki a hadsereg legkitűnőbb tehetségeihez tartozik, bár a monarchia épen nem panasz- kodhatik e tekintetben túl bőségről; a kedves modorú s tarsalgá- su Greuter képviselőt, kit a bécsi világ pbilippikáiról igen jól ismer, s ellenlábasát, a vidor Schindlert, ki kuriosumként mutatá be magát Salzburgban Napóleonnak ; Rechbauert, Kaiserfeldet, a kitlinöbbek, — s többeket a dii „minorum gentium" közül. Báró Beust északnémet kiejtése mellett nagy szónoki készültséggel bir, s föllépése figyelmet gerjesztő. Arczán magas szellemiség sugárzik ki, szónoki actiója ugyan nem erős, de simulékony, s épen e miatt mindenfelé megnyerő. A német delegatió üléseit az akadémia kistermében tartá, s „frakkos“ szolgaszemélyzete humánus modora miatt példányképe lehetne az illemről sajátszerü fogalmakkal biró „attilás“ képviselőházi s felsőházi háztiszt uraknak, kik a hallgató publikum iránti kötelességet a kardcsörge- tésben vagy huszárias nyerseségben keresik. A képviselőház házszabályainak átdolgozásával foglalkozván, tekintetbe vehetné a szolgálati személyzet reformjának szükségességét is, mely talán első pillanatra kicsinyszeriinek látszik, de ezen dolog az országház gyakori látogatóit, kik közt sokszor külföldiek is vannak, megbotránkoztatja, legalább elkedvetleniti. Legalább a háznagyra ruháztatnék a kötelem, saját felelőssége mellett csak müveit és ildomos tiszteket alkalmazni.

Az országgyűlés permanensnek nyilatkoztatta magát, s ülésez reggel, délben, estve, midőn a honatyákat is meglepi Morpheus, s szundikálni kezdenek. Innét láthatni, hogy nem lenne ajánlatos az angol parlamenti szokásnak — az éjjeli ülésezésnek behozatala képviselőinknél. A mint a kilencz féltiz óra elérkezett, semmi, még főben járó kérdés sem tarthatja őket Themis templomában. A közönség, mely Thaliánál mulat, örvendve ülne még sokáig együtt, ha Szerdahelyi pompás „óh nép!-“jét a „Népszer ü s é g-“ben hallaná, mely Bérezik Árpád genialis tollának egy bár pongyola, de eszmedús és csipkedő teremtménye, s kivált az áldemocratákat ostorozza élczeivel és ötleteivel. Irány- I darab ezért némileg, de a müveit publikum örömmel látta mégis, |

mint egy határozottan kárhoztatandó, sőt veszélyes tendentia kigúnyolását, — a kormány maga tiltá be további előadását netalán előfordulható kihágások elejevétele végett, mert már az első előadásnál is pisszegések által jelenté ki egy ifjú emberekből álló fraktio nemtetszését a mü iránya fölött. Egyébiránt ez jó reclame magára Berczikre znézve, mert munkája valóban —talált. A „Népszerűség“ Bérc _.knek „Fertálymágnásaival“ együtt külön füzetben is megjelent, s a közönség nagy részvétet mutat Bérezik e szellemdús dolgozatai iránt.

Fővárosunk egyleti, s irodalmi élete újabban lendületnek indult. Általános és jogosult a panasz a nagy napilapok ellen, hogy igen indifferensek társadalmi s irodalmi mozgalmaink iránt, a politikával annyira betöltik hasábjaikat, hogy az irodalom, művészet, társasélet mozgalmai, melyeknek min^dnyájunkat érdekelni kell, egészeu agyonhallgattatnak. Sajnála tál kell említenünk, hogy a „Pester Lloyd“ az egyedüli (ez sem magyar) politika napilap, mely e tekintetben kivételt képez. Reméljük, hogy az országgyűlés szünetelése alatt e bajon is segítve lesz, s e hírlapok már csak az okból is, hog) legyen valami tárgyuk hasábjaik betöltésére, e közérdekű tárgyakat is fölveendik rendes rovataik körébe.

Horváth Mihály, ki legújabban eltérve azon pályáról, melyet eddig egész élete folytán müveit, politikai brochuröket adott ki, melyeknek kivált históriai argumentatiói nagy tetszéssel fogadtattak — mint halljuk, egy, érdekes történeti tanulmányon — Zrínyi Ilona élettörténetén fáradozik, melyet, mint a Kisfaludy-társaságnak szánt munkát, ennek évi ünnepélyes közülésén fog fölolvasni. Nagy érdekkel tekintünk e dolgozat elé, s szerzőnek elismert remek irálya a különben is érdekes anyagnak kétszeres kedvességet fog nyújtani. Nagy nyereség történetirodalmunkra nézve Horváth Mihályunknak minden' dolgozata. Akár az adatok újságára, akár a fölfogás emelkedettségére, s a külalak remekségére tekintsünk, el kell ismérnünk, hogy a jelenkori magyar történetirodalom minden matadorja között ő első helyen áll.

Politikai hetiszemle.

Eger, decz. 9.

Bratiano romániai miniszterelnök bukását, melyet sokau a porosz kormány erélyes föllépésének tulajdonítanak, a berlini félhivatalos „Prov. Corr.“ az általános békés hangulat újabb megerősítéséül tekinti. Azonban a franczia lapok nem hajlandók nagy fontosságot tulajdonítani a történt miniszterváltozásnak. A franczia külügyminiszter, midőn ennek hírét vette, állítólag igy nyilatkozott: „Nem változott semmi, csak kevesebb van egy Bratianoval.“ Valóban nem építhetünk semmit Bratiano lelépésé- re, miután eszméi az uj miniszterek körében is túlnyomók, a kik közt csak egy határozott ellene vau ezen eszméknek: Ghika Demeter, az uj miniszterelnök. Azon föltevés mellett, hogy csak a szerepelő személyek változtak Bukarestben, bizonyítani látszik az is, hogy a lelépett Bratianot a követkamra 84 szavazat közül 66-tal elnökévé, ennek legbensöbb barátját és elvtársát pedig Rosettit alelnökévé választotta.

Az uj miniszterelnök s külügyminiszter előterjeszté pro- grammját a bukaresti követkamrában, s többek közt ezeket rnon- dá: A százados kapcsolatot a Portával teljes loyalitással főn akarjuk tartani. Szoros semlegességet akarunk úgy a biztositó hatalmak iránti átalános viszonyainkra, mint a határos államokkal való jó szomszédságra nézve. Közjogunk azon szerződéseken alapszik, melyek megszabván a semlegességet, autonom jogainkat - biztosítják. — Szép szavak, csak aztán be is váltassanak. Ha Románia bizalmat akar maga iránt ébreszteni, tettekben mutassa ki, hogy szakított a kalandos politikával. Első lépés volna erre a Bratiano befolyása alatt alakult követkamra föl- oszlatása.

Konstantinápolyból fontos hirt közöl a távirda. A Porta, támogatva Ausztria, Angol- és Francziaország által, Görögországhoz ultimátumot küldött, melyben a Kréta részére való önkéntesek toborzásának meggátlása, továbbá az „Enosis“ görög gőzös járatainak megszüntetése s végül a krétai emigránsok akadálytalan hajóra szállása követeltetik. E követelések megtagadása esetében a Porta Görögországgal a diplomatiai viszonyokat megszakítja, a Törökországban levő görög alattvalókat kiutasítja, s a török kikötőket a görög hajók előtt el fogja zárni. — A Porta ezen erélyes lépése nem kis ijedtséget okozott az tizérvilág- ban. De azon körülmény, hogy Ausztria és a nyugati hatalmak