Eger - hetilap, 1868

1868-12-03 / 49. szám

416

retné annak szerkezetét átidomitani, miért is külön törvényjavaslatot terjeszt a ház elé. Erre az átalános vita a többségi és a nemzetiségi képviselők által beadott kisebbségi javaslat fölött kezdetét vette.

A nov. 25-iki ülésben folytatták az átalános vitát a nemzetiségi törvényjavaslat fölött. Az e tárgyban mondott beszédek közt legnagyobb hatást idézett elő b. Eötvös József beszéde, mely a szónoklat valódi remekének mondható. Ugyanezen ülésben két interpellatio is történt; ugyanisPatay István interpellálta a közoktatási minisztert: átvette-e a Ludoviceum-alapitványt az osztrák kormánytól, s szándékozik-e az erre vonatkozó iratokat előterjeszteni ? Eszterházy István gróf pedig azt kérdé a kormánytól : hajlandó volna-e a nagyvárad-kolozsvári vasútra nézve kedvezőbb ajánlatot elfogadni, mint a minőt a ház elé terjesztett ? Mindkét interpellatióra a felelet máskorra igértetett. Gr. Te- leky Domokos törvényjavaslatot terjesztett elő az iránt, hogy a magyar polgári anyagi jog Erdélyre is mielőbb kiterjesztessék.

A nov. 26-iki ülésben mindenekelőtt a pénzügyminisztérium költségvetését tárgyalták, melyet a ház, a központi bizottság véleménye alapján, némi vita után el is fogadott; azután pedig folytatta a nemzetiségi törvényjavaslat fölötti átalános vitát, de a szólásra följegyzett szónokok nagy száma miatt még a 27-iki ülést is teljesen ez foglalá el, s csak a 28-iki ülésben lön befejezve, miután a följegyzett szónokok közül szólási jogukról többen lemondottak. A vita folytán több igen jeles beszéd tartatott, de egyes nemzetiségi képviselők szenvedélyeik által néha oly nyilatkozatra is engedték magukat ragadtatni, hogy az elnök kénytelen volt őket rendre utasítani. A kisebbségi javaslat mellett csupán 24 képviselő szavazott, s annak elvetése után a roppant többség Deák Ferencz javaslatát fogadta el.

A nov. 29-iki ülésben az igazságügyminiszter egy a katonai törvénykezésről, a katonai bíróságok hatáskörének megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot terjesztett elő; Hollán Ernő pedig a közlekedési minisztérium két törvényjavaslatát mutatta be; . az egyik szól a Sátoralja-Ujhely és Szilvás közt a magyar északkeleti vasutból az ország határszéléig vezető vasútvonalról, a másik a Székes-FehérvárrólGrácz felé az ország határáig terjedő mozdony-vasutra vonatkozik. A miniszterelnök bejelenté, hogy a véd- rendszerröl szóló törvényjavaslatot a birodalmi tanács is elfogadta; mivel azonban az elfogadás némi változtatásokkal történt, czél- szerünek vélné, ha a honvédelmi bizottság, melybe még négy horvátországi tag is beválasztandó volna, megbizatnék, a különbségek kiegyenlítésével, s a törvényjavaslat aztán ezen részeire nézve újra tárgyaltatnék. Az indítványt a ház elfogadta. Még némely tárgyak elintézése után az átalánosságban már elfogadott nemzetiségi törvényjavaslat részletes tárgyalása következett, mi még azon ülés folytán véget is ért. A ház Deák Ferencz javaslatán csak néhány csekélyebb módosítást tett. A kisebbségi javaslat pártolói a tárgyalásban részt venni nem akarván, annak megkezdése előtt elhagyták a termet.

A nov. 30-iki ülésben fölolvastatott a pénzügyi bizottság jelentése az egyetemi tanárok fizetése iránt; a közp. bizottságé a közös nyugdijak,[továbbá a függő adósságkezelése és ellenőrzése iránti törvényjavaslatok, valamint az uj házszabályok és a Budapestre szóló kisajátítási törvényjavaslat fölött; végül a pénzügyi bizottság jelentése a Béga-csatornára vonatkozó törvényjavaslatról. Mindezen jelentések kinyomatni és szétosztatni rendeltettek, kivéve a Béga-csatornáról szólót, minthogy az illető minisztérium az ez iránti törvényjavaslatot a bizottsági jelentés után visszavonta. Ezek után a ház előbb a vegyesházassági válóperekről, azután pedig a vallásfelekezeti viszonyosságról szóló törvényjavaslatokat tárgyalta. Mindkettő a közp. bizottság és a ház módosításaival elfogadtatott. Végül az elnök jelenté, hogy decz. 1-től kezdve permanens ülések fognak tartatni, még pedig reggeli 9 órától d. u. 1 vagy 2 óráig, ekkor a ház tetszése szerint pár órára fölfüggesztheti az ülést, s azután ismét összeül, s folytatja tanácskozásait, ha úgy tetszik, esti 9 óráig.

Egy interpellatio a magyar delegatióban.

A magyar és osztrák delegatiók, mint tudva van , két hét óta üléseznek Pesten, hogy a közös minisztériumok által előterjesztett költségvetéseket kellőleg megrostálják, s az előirányzott közös költségekből, a mit csak lehet, lealkudjanak, illetőleg kiR

Egy nő boszuja.

(Vége.)

Több héten át nem látogatám meg a házat, s nem is hallottam semmit, s ime Palmer ur egy reggel ismét szobámba jött. Még izgatottabbnak látszott, mint azelőtt, egy székre veté magát és mondá:

„Nem használ semmit, a dolgot végre kell hajtani. Hon nincs sem nappal, sem éjjel nyugtom, és tovább már nem viselhetem el. Kétségkívül nőm jobban is tudja, mit kelljen oly leánykákkal tenni, legyenek azok fehérek, vagy feketék. Lettynek el kell mennie. Mindenesetre ez legjobb rá nézve, mert a szegény teremtéssel úgy sem bánnának többé barátságosan, és anyja sem törődik vele. Különös ezen nő, úgy látszik, senkihez sem ragaszkodik, csak nömhöz, habár ő volt az, ki engem arra birt, hogy férjétől elválaszszam. Annak emléke állandóan kínozott, és mindamellett minden jól lett. Barátom, önnek most azt kell tennie, a mit tehet, hogy a leánykát jó embereknél elhelyezhessük. Az árral nem törődöm én semmit, fordittassék ruhákra az ö számára; de igyekezzék ön jószivü embereket találni, kik a szegény leánykát fölfogadják, és nehéz munkával nem terhelik. Letty az én leányommal nőtt föl, s oly szép és jó, hogy nem lenne nyugalmam, ha jó kezekbe nem kerülne. Tegyen meg tehát ön minden lehetőt!“

Én megigérém, mivel most a szükség fölvilágosított. Azonban sok fáradságba került, oly vevőt találni, minőt épen Palmer ur és én óhajtottunk, de mivel nem néztek az árra, végre sikerült, — egy ismerős haszonbérlő, vevőül ajánlkozott, kinek Carolina északi részében, „a nagy mocsár mellett“ telepitvénye volt, melyen három hajadon nővérével gazdálkodott. Hogy mily feleke- zethez tartoztak ezen emberek, azt nem tudom, de azt igenis, hogy becsületes és jószivü emberek voltak, a kiknél Letty jól érezhette magát. Én azt hittem, hogy nehéz föladat lesz, őt arról értesíteni, hogy a családból el keilend távoznia, azonban Palmer asszony magas alapelveivel nem sokat habozott, és úgy látszik, Letty erre el volt készülve, és valami hasonlót várt. Mondják, hogy

C

z

erre szót sem válaszolt, hanem fejét lehajtá, és könytelt szeme tikéi távozott. Úgy látszik, hogy ritka megnyugvás szállotta meg a lánykát. Nem panaszkodott, nem sirt, összeszedő holmiját, barátságosan búcsúzott el minden rabszolgától, kiknek szemei kényben úsztak, úgyszintén eddigi úrnőjétől is Palmer asszonytól, azután játszótársához ment és mondá :

„Isten önnel, Lätitia kisasszony ; teljes szivemből kívánom, hogy nálam jobb szolgálót kapjon, és legyen mindig szerencsés ; de én nem gondoltam volna, hogy eladatásomba beleegyezzék.“ A fiatal örökösnő ezen szavaknál zokogni kezdett, a miért Lettyt valószínűleg még egyszer durván megkorholták. A ház ura vadászatra ment, hogy a fájdalmas elválást kikerülje, és a szegény leányka végre fölült vevőjének kocsijára, és uj hazájába indult.

Elva, leányának elutazásakor egészen nyugodtan viselő magát. Egy szolga beszélé el nekem, hogy akkor, midőn a dolog még csak tervben volt, elment Palmer asszonysághoz, és kérte öt, hogy ne ragadja el tőle a gyermeket; azonban e kitűnő hölgy egész hidegvértiséggel hallgató ki őt, és csak azt válaszolta, hogy rabszolgáinak kívánságára nem szokott fölhagyni azon terveivel, melyeket föltett magában. Elva azonnal aláveté magát úrnője akaratának, szelíden búcsúzott el leányától, s azután is úgy, mint előbb, szorgalmasan varrogatott. — Ha aggódott, azt nem vette észre senki, mert a családnak most sok teendője veit, mivel az ezredes Letty eltávozását követő héten ismét látogatni jött. Hogy nem találta a leánykát, nem éreztette, de nem időzött sokáig. Azalatt Palmer asszony és leánya a legkitűnőbb figyelmet tanúsították iránta ; két hó múlva ismét megjelent, miután valószínűleg belátta, hogy legjobb lesz rá nézve, ha az ifjú hölgyet nőül veszi. Azért tehát eljött, és megkérte őt, mivel rövid tartózkodás után vissza kellett térnie ezredéhez, melynek a lázongó indiánok ellen kellett mennie Floridába. A szülök beleegyeztek. Lätitia kisasszony nagyon fiatal volt ugyan még, de Dél-Carolinában a leányok egyátalában igen korán mennek férjhez, és a fiatal hölgy szokatlan nagysága, nehány évvel idősebbnek tiinteté őt fel, mint a hogy valóban volt.