Eger - hetilap, 1868
1868-11-19 / 47. szám
402 A f. hó 13 iki ülésben Miletics Szvetozár a nemzetiségi kérdésben, Horváth Károly pedig Pest város számos polgárai részéről nyújtott be kérvényt, kik azáltal, hogy a képviselőtestület maga töltötte be a megürült főpolgármesteri széket, választói jogukban sértve érzik magukat, s orvoslást kérnek. Mindkét kérvény a kérvénybizottságboz utasittafott. A belügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a Magyarország ésErdély között 1848 ban kimondott unió részletes keresztülvitelére nézve, kérvén a házat annak mielőbbi tárgyalására. A baloldali delegátusok lemondása folytán szavazás történvén helyeik betöltésére, az eredmény ez ülésben kikirdettetett. Miután négy hely a horvátok számára lön föntartva, megválasztattak a delegatióba: Dapsy Vilmos, Dell imanics István, Horváth Antal, Hunfalvy Pál, Réthelyi József, Németh Károly, Paizs Andor és Szelestey László. A bal- és szélsőhaloldal nem szavazott. Ezután a közoktatási minisztérium költségvetésének az oktatási czélokra vonatkozó része tárgyaltatott, mely részint a pénzügyi bizottság, részint a ház módosításaival elfogadtatott. A f. hó 14-iki ülésben Hosszú Lajos az erdélyi unió keresztülvitelére vonatkozólag beadott törvényjavaslatra nézve nyújtott be javaslatot, melyben azt kívánja, hogy az egyesitett Magyarországnak és Erdélynek egy választási törvénye legyen. Na- pirenpen volt a magyar-horvát egyezménynek törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, melyet a ház minden megjegyzés nélkül egyhangúlag elfogadott. Ezután a belügyminisztérium költségvetése került szőnyegre, mely a pénzügyi bizottság véleményezése szerint, a tárgyalás folytán történt módosításokkal elfogadtatott. A f. hó 15-iki rövid ülésben a horvát-magyar kiegyezés törvénybe iktatása véglegesen megszavaztatott. A f. bó 16-iki ülésben a cultusminiszter a vegyes házassági ügyeket szábályzó törvényjavaslatot tett le a ház asztalára; egyúttal bejelenti az 1854-ben fölállított lugosi és szamosujvári görög püspökségeket beczikkelyezés végett. Napi renden volt az igaz- ságügyminiszterium költségvetése, melynek tárgyalása befejeztetett. Politikai hetiszemle. Eger, nov. 18. Ismeretes a romániai kormány magyar- és osztrákellenes politikája, melynek előbb utóbb nyílt ellenségeskedést és összeütközést kell maga után vonnia. A kis Románia természetesen azért henczeg oly nagyon, mert Magyarország és Ausztria legnagyobb ellensége, Oroszország van háta mögött. Hogy nagyagyü- lölség a magyar és osztrák kormányok iránt Bukarestben, eléggé kitűnik a bukaresti kormány rendelkezésére álló oláh lapok magatartásából, melyek a szó szoros értelmében őrjöngnek, s tajtékozva dühöngnek Ausztria, de különösen a magyarok ellen. Ha hazánkról s kormányunkról Írnak, mi gyakran történik, a legaljasabb rágalmak és mocskolödások képezik czikkeik főtartalmát. A bukaresti „Perseveranza“ közelebb egy fegyverreszólitást tett közzé, mely hogy Magyarország ellen van intézve, kitűnik a fölhívás következő szavaiból: „Igen, románok! fegyverkezzetek, hogy készen legyetek, ha a haza hiv; készen legyetek érte hősileg meghalni, hogy az büszkén és tisztelteivé élhessen. — Nem halljátok a martyrságra szánt Erdély sóhajait és nyögését? Ragadjatok fegyvert románok, túl a Kárpátokon testvéreink és ellenségeink vannak, a testvéreknek testvéri kezet nyújtunk, de fegyveresen ; ellenségeink, a magyarok elé pedig kardunk hegyét tartjuk, ha majd e kard a magyar tisztátlan vérében fürdik, talán emlékezni fog Mihály és Istvánra, emlékezni 1848-ra. Akkor tudni fogja, miszerint habár magyar és román egyaránt emberek, a román a nemes és polgárisult latin fajhoz tartozik, mialatt a magyar vad és higvelejü mongol.“ — Méltónak tartjuk a megemlítésre azt is, hogy a hírhedt miniszter Bratiano közlönye, a bukaresti „Etoile d’ Orient,“ egy állítólag előkelő erdélyi románok által szerkesztett s a védhatalmakhoz intézett emlékiratot közöl, melyben panaszt emelnek Ausztria nyomása és törvénytelen eljárása miatt, s kifejezik kivánatukat a Romániához való csatlakozásra nézve. Ez emlékirat, ba csakugyan létezik, eléggé kitünteti, hogy merre kacsintgatnak az erdélyi románok, azon körülmény pedig, hogy Bratiano miniszter lapja tette azt közzé, világos bizonysága annak, hogy Románia viszont Erdélyre áhítozik. Ha pedig az emlékirat költött, annál inkább bizonyít- | : ja Románia áhitozását Erdélyre. — A Porta keresztény alattvalóinak izgatásával sem hagyott föl a bukaresti kormány. Konstantinápolyból jelentik, hogy jelenleg alkudozások folynak a Porta és védhatalmak képviselői közt Románia magatartása következtében. Az utóbbi napokban élénken foglalkozott a politikai sajtó Disraeli angol miniszter beszédével, melyet f. hó 9-én a londoni lordmayor lakomáján mondott. Disraeli kijelenté , hogy ö nem hisz a háborúban; de azt elismeri, hogy Franczia- és Porosz- ország hatalmas készületei folytonos aggodalmak indokai. Egyébiránt úgy tudja, hogy Stanley lord, miután e tárgyban a hatalmak előtt nyilatkozott, megkisérlendi, kiegyezést hozni létre Franczia- és Poroszország közt, mert nem teheti föl, hogy valóban ellenséges érzelmekkel viseltetnének egymás iránt. — A franczia „Moniteur“ helyeslöleg taglalja Disraeli beszédét; a „France“ is hozzászól, s kijelenti, hogy Francziaország nem táplál ellenséges érzelmeket, s elhiszi, hogy Poroszország is békét óhajt. Mi is elhiszsziik ezt mostanra, mert a tél már küszöbön van, de hogy a jövő íavaszszal is óhajtani fogja-e a békét, ez már más kérdés. Szent-Pétervárról írják az „Ind. belg-“nek, hogy Orosz- és Poroszország a keleti kérdés megoldására törekszenek Francziaország kizárásával. A romániai kormány tökéletesen be van avatva az északi két hatalom terveibe. Oroszországban pár hó múlva megkezdetik az ujonczozás, minden ezer lélek után négy ujoncz állittatik, tehát körülbelül egynegyed millió katona. Oroszország tehát készen akar lenni a tavaszra. Stanley lord, angol külügymiuiszter is tartott beszédet f. bó 13-án választóihoz. A miniszter homályba burkolva látja Európát, Franczia- és Poroszország kölcsönös féltékenysége és túlságos készületei aggodalmakat ébresztenek ; de Poroszországnak nincs oka a háborúra, miután az egyesült Németország vezetése, mint örökség, bizonyos reá nézve; Francziaország államférfiai is kezdik belátni annak kikerülhetlenségét és veszélytelenségét. A franczia nép többsége békésen gondolkozik, Napoleon császár ismeri e hangulatot, s ha még két évig tart a béke, akkor lefegyverke- zés és tartós béke áll be. Stanley lord inkább a Keleten fenyegető nyugtalanságoktól tart.— A „France“ e beszédről szólva, azt hozza föl, hogy nem eléggé pártatlan. Stanley lord — úgymond — Porosz- és ne Francziaországnak adott volna mérséklő tanácso- i kát, s nem kellett volna könnyedén szólni Németország egységé- | röl Poroszország vezetése alatt. Madridban Olozaga a három legerősebb spanyol pártot, t. i. a progressista-, unionista- és demokrata pártot egy hatalmas és tömör párttá egyesíteni akarván, saját lakásán értekezletet tartott, melynek eredményéül a gyűlés következő tartalmú nyi- latkozványt bocsátott ki: rA három párt szoros közrehatása vérontás nélkül biztosította a forradalom sikerét. A spanyol demok- ratia pártja lemond a köztársasági államszerkezetről, s elfogadja a monarchiái államformát, mint a mely alkalmas alapnak látszik a forradalom elveinek foganatosítására a három párt összehatása által. A monarchia nem lesz többé az isteni jogból származtatva, s nem lesz más legitimitása, mint a népfelség.“ — Olozaga ezen nyilatkozvány miatt az ország minden részéből helyeslő, lelkesült táviratokat kapott. A spanyol hivatalos lap közzétette a választási törvényt, mely szerint minden 25 éves spanyol férfi választó, kivéve a politikai jogok gyakorlatától megfosztottakat, s a becstelen bűnök miatt elitélteket. A választások tartoraányonkint történnek,45,000 emberre esik egy követ, ezek összes száma 350. A választó lisz- ták készítése nov. 15. és 25-ike közt történik. A választásra bárrom nap van határozva. Madridi távirat jelenti, hogy a tartományi főkapitányok majdnem kivétel nélkül sürgették a helyőrségek gyors szaporítását, mi a közrend s nyugalom tekintetében nem kedvező jelenség. Prim azonban e tárgyban köriratot intézett a főkapitányokhoz, melyben követelésüket megtagadja, hangsúlyozván, hogy a kormány számit a nép józan gondolkozásu többségére. A helyőrség-szaporítás maga után vonná a hadseieg-létszám akkénti emelését is, mely jelentékenyen túlhaladná az ország erejét. A körirat egyidejűleg tudatja, hogy Uj-Castiliában tetemes számú csapatok fognak öszpontosittatni, melyek a vasúti és távirdai közlekedés segélyével rögtön mindenüvé szállíthatók, hol megjelenésük szükségesnek tiiunék föl.
