Eger - hetilap, 1868
1868-10-22 / 43. szám
VI. évfolyam. 43. szám. Október 22-én 1808. Előfizetési dí;: Egész évre . . 5 ft kr. Félévre . . . 2 5 > Negyedévre . . 1 ,, :$0 Egy hónapra . — 4 i „ EGER, Hirdetésekért minden hasábzott sorhelj után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad.' a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése S minden kir. postahivatal. - Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. A hevesmegyei baloldali párt nyilatkozata, a törvény és igazság szempontjából. I. A hevesmegyei baloldali párt Egerben tartott értekezletéből kelt nyilatkozatában azt mondja: 1) Hogy a nemzet önállása s függetlenségének visszaszerzését s biztosítását tekinti első és mellőzhetetlen kötelességének. 2) Mivel a nemzet önállása s függetlenségének visszaszerzése s biztosításában, az 1867-iki törvények által létesített közös ügyek, véleménye szerint akadályul szolgálnak nemcsak, de sőt azok veszélyesek is, tehát a delegatiónak és közös minisztériumnak alkotmányos eszközökkel, törvényhozási utón megszüntetésére törekszik. 3) A nemzeti önálló hadseregnek életbeléptetését, valamint pénz-, kereskedelmi s külügyeink önálló, független kezelését tartja szükségesnek. Nem kételkedem, hogy a balpárt meggyőződése van kifejezve a nyilatkozatban, ugyanazért azt, mint olyat megtámadni semmiképen sem akarom; nem vélem azonban sérteni az igen tisztelt baloldali pártot, ha tiszta őszinteséggel kimondom : hogy törvényes dolgokban a meggyőződés csak törvényekből vagy gyakorlatból lévén meríthető, nyilatkozata fölötti meggyőződésének alapokait sem a törvényben, sem a gyakorlatban, de az igazság keretében sem találom föl, sőt ellenkezőleg ezen tényezők annak fölismerésére s a fölötti meggyőződésre vezetnek, hogy a nyilatkozat ezen sarkalatos kifejezése: „az 1867-iki törvények által létesittettek a közös ügyek" — téves fölfogáson s meggyőződésen alapszik. Senkisem vonhatja kérdésbe, hogy a kibékülés vezéreszméi között, valamint a pragmatiea sanctiónak királyt és nemzetet egyformán kőtelező törvénynyé emeltetésénél, úgy az Ausztriával kötött primitiv szövetségnél is, azon nézet állott első sorban: hogy magyar nemzetünk, tekintve saját erejét az európai hatalmak irányában, de tekintve heterogen nemzetiségű elemekkel környezetét is, Ausztriávali szoros kapocs és egyesülés nélkül, magát épen úgy főn nem tarthatja, existentiáját épen úgy nem biztosíthatja, miut Ausztria és annak császára csak is a velünk való szoros egyesüléssel s annak föntartása s biztosításával tarthatja főn európai nagyhatalmi állását s tekintélyét. Nem hiheti senki, hogy az ausztriai tartományok császára és a magyar nemzet között a külső ellenségek elleni védelem tekintetéből úgy a primitiv szövetséggel, mint a pragmatiea san- ctióval oly szorosan egybefüzött kapocs, az osztrák császár és magyar nemzet között kölcsönös jogok fentartását és kölcsönös kötelezettségek megállapítását szükségessé ne tette volna, mert ily jogok s kötelezettségek nélkül magának az Ausztriávali primitiv szövetségnek, de a pragmatiea sanctiónak, sőt a fejedelemmel! kibékülésnek sincs értelme. Ezen kölcsönös védelmi jogok s kötelezettségek maguk az úgynevezett közös ügyek, vagy ha úgy tetszik, közös viszonyok, és azoknak részei semmi másra, mint egyenesen a kölcsönös védelmi jogokra s kötelezettségekre vonatkoznak. Hogy nem az 1867-ik évi törvények létesítették a közös ügyeket, annak igazolása tekintetéből a legmagasabb tekintélyre, a törvényre és gyakorlatra hivatkozom. Ugyanis 1) Az Ausztriávali primitiv szövetkezés és pragmatiea sanctióban gyökerezvén a kölcsönös védelmi jog és kötelezett- j ség, tudja azt mindenki, a ki törvényeinkben jártas, hogy az azokra vonatkozó közös ügyek Magyarország és az osztrák uralkodó között mindenkor fönállottak, és a magyar király s magyar országgyűlés az oly közös ügyek fölött a correlatiók nevezete alatt ismeretes tractatusokban, törvényekben intézkedtek. Számos ily esetet találunk törvénykönyvünkben, de különösen az országgyűlési KK. és RR. repraeseutatióiban s azokra keletkezett királyi resolutiókban ; igy például, az 1715-ik évi 59. t. ez. által, Pro systematis elucubratione in militaribus, Magyarország részéről, commissariusok neveztettek, és azon t. ez. 3-ik §-a igy szól : 0 felsége a maga részéről más megbízottakat is fog nevezni, a kik az ország megbízottjaival munkálkodni és tanácskozni fognak, s a legközelebbi országgyűlésen munkálatukat ö felsége és az ország vizsgálata elé terjeszteni kötelesek lesznek. És ugyanezen törvényezikkre hivatkozott ö felsége az 1807-ik évi országgyűlési KK. és RR. azon repraesentatiójára, melyben kiemelték: hogy az állandó katonaság helyettesítése az egykori portális katonaságnak, melyről és melyre nézve az ország, alakulásáról a törvényhozás rendelkezett. És innen van, hogy ugyanazon 1715-ik esztendőben, — melyben a 8-ik t. ez. által az állandó katonaság szüksége elismertetett, az állandó katona- naság be is hozatott, és az 59. t. ez. által a rendszeresítésre nézve országos küldöttség is neveztetett sat. — kelt resolutiójában igy szól: Azokra nézve, miket a KK. és RR. a katonaságra nézve előterjesztettek, ö felsége kinyilatkoztatni parancsolja: miszerint legfelsőbb jogát a katonasággali rendelkezésre, annak fővezérlésére és fegyelmére nézve, mint dicső emlékezetű felséges elődei által gyakorlottat,a mint tőlük átvette,úgy utódaira sértetlenül fogja át- bocsátani, és sohasem fogja megengedni, hogy ezen, a királyi felségnek föntartott tárgy azokkal, melyek a katonaság ellátására vonatkoznak, miről az idézett 1715: 59. t. ez. szól, és a KK. és rendekkeli tanácskozásra tartoznak, bármiként is összezavartassanak. Ugyan mit kerestek volna a magyar országgyűlésnek az 1715. 59-ik t. ez. által kiküldött commissariusai között a 3-ik §. szerint az ő felsége részéröl ugyanazon commissióba általa kiküldött commissariusok, ha a systematis militaris elucubratio, melynek tárgya, a resolutio szavai szerint, a regulamentum militare seu pro- visio militiae volt, mint kölcsönös védelemre vonatkozó, nem lett volna közös ügy ? 2) Az 1723-ik évi 1-sö 2-ik és 3-ik törvényezikkek, kivá- lólag „pragmatiea sanctiónak,u vagyis az ország alaptörvényének, országgyűlési közjogi alapdecretumoknak, végzeményeknek neveztetnek azért, mert a) Az Ausztriávali primitív szövetségben is értelmezett, Magyarország és kapcsolt részei egyoldalról, másrészről pedig ő felsége osztrák birodalmi örökös tartományai közötti kölcsönös védelmi jogot s kötelezettséget, úgy ő felségét, mint Magyarországot kötelezöleg törvénynyé emelik az 1-sö §-ban, mely igy szól: Ugyanezen KK. és RR. és úgy Magyarország, mint a kapcsolt részek közjavára — és minden esetre a külerö ellen is, a szomszéd örökös országok és tartományokkali egyesülés állandósítására, és a haza nyugalma föntartására irányzott gondoskodását -------állandó hűséggel legalázatosabban megértvén, ezen irányukban legkegyelmesebben! tanúsított atyai kegyelmes gondoskodás kiváló elhatározásáért — a legalázatosabb, s tőlük telhető | legnagyobb köszönetüket fejezik ki ö cs. kir. felségének.
