Eger - hetilap, 1868
1868-09-10 / 37. szám
321 időktől főnlevő 388 ft 76'/g kr. pálinkamérési tartozás kifizettetését véleményezi — határoztatott: Tekintve, hogy a kérdés alatti pálinkabérszedési jog az egri főkáptalant ugyanazon alapon illető, mint az érsekséget; és miután az érsekségnek a bérhátralékot a város ellen a legfelsőbb bíróságok is megítélték, ennélfogva határozottan következtethető, hogy azon esetre, ha a város a hátralékban lévő pálinkabért békés utón ki nem fizeti, annak kifizetésére biróilag is köteleztetni fog: nehogy a város haszontalan perköltségekkel terheltessék, a fökáptalan részéről követelésbe vett, s a város által az egyesektől már régibb időben be is szedett, és közszükségletekre fölhasznált 388 ft 76 l/a kr. pálinkabéri hátraléknak a fökáptalan részére leendő kifizetése elrendeltetik. Elnöklő polgármester előterjeszti, hogy múlt 1867. évi 2616. számú végzéssel elhatároztatott,miszerint tekintve,hogy a borkiforrás ideje alatt a pioczékbei bemenetel alkalmával nem kevés szerencsétlenségek történnek — egy mentősisak szereztetnék meg, meiylyel azon egyén láttatnék el, ki a pinczében lévő szerencsétlen egyén megmentését eszközölné. Minthogy pedig akkor ily sisakot több megrendelés után is beszereznie nem sikerült; jelenleg azonban e czélra alkalmazható eszközök, a hozzá érkezett s fölmutatott ajánlat szerint megszerezhetők: ennélfogva szükségesnek látná, annak hováelöbbi megszerzése iránt intézkedni. Végeztetett: Tekintve, hogy mindazon okok, melyek e testületet a múlt 1867. évi 2616. számú végzéssel elhatározott mentő- sisak beszerzésére indították, jelenleg is fönállanak ; ennélfogva a polgármesteri hivatal ezúttal is jaagbiaatik. hogy a többször említett mentőeszköz megszeftSSIé iránt azonnal intézkedjék. Jegyző könyv. Mely fölvétetett Hevesmegye és a Jászkerület gazdasági egyesülete által Egerben, 1868. évi aug. 27-én rendezett gazdasági kiállítás alkalmával, a dohánybirálatra kinevezett bíráló választmány által; nevezetesen : elnök : Schik Ignácz, tagok : Boroviczényi Gyula, Rainer Ignácz, Réder Károly, Makay Felix, jegyző Puskás József. A bíráló választmány által mindenekelőtt elhatároztatott, hogy a kiállított dohányok három osztályba soroztassanak, és a szerint vétessenek birálat alá; nevezetesen : szivartakaró levelek, válogatott dohányok, és kerti levelek külön-külöu biráltassanak. Továbbá elhatároztatott, hogy az egyesület által kitűzött jutal- masási dijak csak azon dohányoknak ítéltessenek, oda, melyeknek termelői megnevezve vannak, a dohánybeváltó hivatalok által kiállított dohányokra pedig d icsérö-oklevél szolgáltassák ki. Ezen megállapított szabályokból kiindulva, mindenekelőtt a névvel megjegyzett szivarlevelek vétettek birálat alá, és következő dijak kiosztására érdemesittettek: 1) Beliczay István békés csabai, hollandi modorban kitünően kezelt és szárított dohányáért 3 db arany. 2) Somosköi Antal szatmármegvei vetési dohányáért 2 db. arany. 3) Aczél Lajos aradmegyei német-sághi dohányáért 2 db. arany : 4) B. Simonyi Lajos aradmegyei vadászi dohányáért 2 db. arany. 5) Ráth József aradmegyei domczati dohányáért 1 db. arany. 6) Gr. Apponyi György békésmegyei puszta-gerendási dohányáért 3 db. tallér. 7) Gr. Károlyi György aradmegyei mácsai dohányáért 3 db. tallér. 8) Göndöcs Benedek békésmegyei kigyósi dohányáért 2 db. tallér. 9) Aczél Péter aradmegyei siknlai és borosjenöi dohányáért 2 db. tallér. Ennek végeztével a válogatott fajú dohányok vétettek bírálat alá; ezek között Merk Orbán erdélyi Tasnád községi lakos termelő kitünően kezelt dohánya érdemesitietett 10 ft jutalomra; a többi ezen osztályú dohányok, úgyszintén a harmadik osztályba sorozott kerti levelek, habár igen jelesek és kitünöeknek találtattak, a termelők meg nem nevezése miatt, az illető dohánybeváltó hivatalok dicsérö-oklevélre érdemesittettek. fedélzetre visszatértem, nagy izgatottságot vevék észre a legénység között. Némelyek azt követelték, hogy a kapitány azonnal elfogattassék, és a hajó a szigetre térjen vissza; mások ellenkeztek, s ezt haszontalannak álliták, mert hihetőleg, már halva van, vagy ha életben van is, elegendő táplálékot talál addig a szigeten, hogy egy más hajót bevárhasson. Igaz, hogy ilyen tanácsok gyávaságról tettek bizonyságot; de nem csoda, a legénység méltán tartott a kapitánytól, miután minden fegyver és lőszer szobájában volt .. . Hétfőn hagytuk el önt Jennet, és kedden Tahiti felé haladtunk. A kapitány ritkán volt látható a fedélzeten; de a szakács beszélte, hogy irtózatosan iszik szobájában. Kedden, estve 8 órakor, midőn őrállomásomat elfoglaiám, a hajó hátulsó j részéről iszonyú kiabálást hallék. Többen a helyszínére siettünk, s ime ott találtuk a kapitányt éji öltözékében, egyik kezében vadászkéssel, a másikban pisztolylyal, teljesen részeg állapotban. Mihelyt meglátott, rám kiáltott: „Weatherby, az Istenért, ne bocsásson hozzám senkit! le akarnak huzni a vízbe, oda, hol az a fin fekszik hideg, kéktflt ujjaival, melyekkel rám mutat !u „Még soká beszélt ily zavartan, mialatt mindenki félvén a meglövetéstöl, visszahúzódott tőle, mígnem Snowball szakács hozzám jött, és valamit fülembe súgott. „Jól van, válaszolóm, ha sikerül, nem bánom!“ „Erre tínoviiall azonnal a hajó karfája mögé húzódott, s onnan a kapitányt megkerüld, és hirtelen háta mögött fejére egy zsákot húzott. A küzdelem közt elsiiit ugyan a pisztoly, de senkit sem sértett. “A kapitányterre többen fölfogtuk, és szobájába vittük, hol aztán ágyába fektettük. Én a hajó gyógyszertárából csillapító- szert adtam be neki, Snowball pedig fején haját borotválta le. Ezután a fedélzetre tértem vissza, és azt nyilvánítóm a legénység előtt, hogy ideiglenesen átveendem a hajó kormányzatát, és azonnal a szigetre Visszahajózunk. Ez az egész, amit önnek el akartam beszélni; még csak azt említem, hogy a kapitány nyugodtan aludt ágyában, es a szakács által őriztetett.“ Midőn Weatherby beszédét befejezd,a hajóhoz értünk csol- nakunkon, és engem általános öröm és tidvkiáltás közt fogadott | a fedélzeten a legénység. Alig hogy az örömhangok eltűntek, halálsápadtan felénk sietett a szakács és kiálta: „Weatherby ! jöjön az Istenért, a kapitány meg akar gyilkolni ; a midőn a kiáltásra fölébredt, kiugrott ágyából, s azt ordító : Itt vannak az ördögök, eljöttek, hogy magukkal vigyenek, s hirtelen torkon ragadott — és —“ Nem is fejezheté be beszédét, mert egy kisértetszerü alak mindnyájunk figyelmét magára vonta. Ez a kapitány volt, majdnem egészen ruha nélkül, beesett arczal és iszonyúan vad, zavart tekintettel, mihez lenyirott feje a sírból kikelt csontvázhoz tévé hasonlóvá. „Merre halad a hajó ?“ kiálta tompa és egészen természet- ellenes haDgon. tíenkisem felelt. Mindenki bámult .... „Merre halad a hajó ?“ ismételé. „Talán csak nem a szigetre mentek ?“ folytatta föltűnő félelemmel. „Akárhová, csak oda ne! ott van ö, az a gazember, ki azt állitá, hogy én vetettem a tengerbe Rickets Vilmost. Az Istenért, oda ne hajózzunk! ö engem fölköttet, mihelyt meglát!“ Ez utolsó szavaknál, a midőn vérben úszó szemeit ismét reánk veté, és véletlenül engem vett észre, oly irtózatosan kiáltotta el magát, hogy mindnyájan elrémültünk. „Ott van," kiálta ismét a szerencsétlen, „ott van, és hurkot akar nyakamra vetni, hogy felakaszszon — hogy kivégezzen!“ Utolsó szavait többször ismételé, mindig halkabb hangon, mire aztán hirtelen a hajó karfájára ugrott s onnan a tengerbe. Kiaszott arczát még néhányszor láttuk a habok közt föltűnni, és ezért kötelet is vetettünk neki, sőt csolnakot is küldtünk ; ki utána; de a szél oly erős volt, hogy megmentésére minden kísérletünk mit sem használt többé .... Még soká tekintettünk ama pont felé, ahol arczát utóljára a vízből föltűnni láttuk .... a szél nemsokára zivatarrá változott, s a munka mindnyájunk kezeit igénybe vévé. A zivatar bömbölése s a habok csapkodása közt azonban ' a babonás tengerészek két emberi hangot véltek hallani — egy i vad és durva s egy szelíd, esdeklő hangot •— a gyilkos és áldozatának hangját! — _____ V—ghJ—s.
