Eger - hetilap, 1868
1868-09-03 / 36. szám
312 Észrevételek Hevesmegye kiküldött bizottsága megyerendezési munkálatai iölött. (Vége.; Ha már a közigazgatás kérdésénél vagyok, érinteni akarom a kisebbség által oly nagy hévvel követelt ellenállási jogot is. Nem akarok e tárgynál hosszas lenui, mivel akkor nagyrészt ismételnem kellene mindazt, mit a többség javaslatának indokolásában oly szépen kifejtve találunk; csupán czélszeriiségi szempontból akarok e kérdésnél néhány szót koczkáztatni. Kérdem, reméli-e a kisebbség, hogy a törvénytelen rendeletek ellen fölállított rendszerével czélját minden körülmények közt el fogja érni? Szabadjon részemről ezt kétségbe vonni. Valamint az aranybulla ellenállási záradéka tidvöt s tartós jogállapotot sohasem eredményezett, úgy ezen. a 19-ik században méltán erőszakosnak nevezhető biztosíték sem fogna egyebet zavar s elkeseredettségnél gyümölcsözni. Ha a magyar birodalom jogállam, mint hinni szeretem, akkor abban a törvény áll mindenek fölött, s egyedül az előtt hajtja meg fejét a koronázott király ép úgy, mint legszegényebb pór. Ily körülmények közt szándékos törvényszegést föltétezni ép a legfőbb hatalmat vivő személyekről nem tudok ; csak tévedés vagy álmagyarázat szülte eltérésről lehet itt szó, mely ellen a többség szelidebb eljárása teljesen elegendő, mert a közigazgatás menetét minden fönakadástól megóvja, s a ekéit, t. i. az eltérő nézletiráuy kiegyenlítését teljesen eléri. — Ez esetbeu tehát a kisebbség javaslata több, mint mennyi a fönforgó körülmények között szükséges. Ha azonban, — mit Isten sohase engedjen, de semmi sem lehetetlen, — a magyar jogállam kényszerállammá sülyedne, akkor azon kormány, mely szándékosan meg meri szegni a törvényt, bizonynyal eszközökkel is fog birni a megyék elnémitása s szenvedőleges ellenállása megtörésére, s ez esetben a kisebbség intézkedése ismét nem felel meg a czélnak, mert nem bir elég erővel, bogy a bajt megakadályozza. Én tehát oly intézkedést, mely rendes viszonyok közt csak mérhetlen zavart képes előidézni, renkivüli viszonyok közt pedig csak az erőtlenség kinyilatkoztatására nyújt alkalmat, s a kény- uralgók elbizakodását a könnyű diadal által csak fokozni képes, ezélszeriinek nem tarthatok . s a csupán rendes jogállapotra számított többségi javallatot tartom egyedül elfogadhatónak, de ezt is csak azon módosítással, hogy a vita ki nem egyenlithetés esetében ne mindjárt az országgyűléshez, hanem az 1848. ÍII. 19 §-ban megállapított államtanácshoz történjék a fölterjesztés. — E most említett intézményünk holt kincs még eddig, de ha egyszer életbeléptetése szóba kerülend, agy az országgyűlés hatalmában álland, azt oly független elemekből alkotni, melyek a megyék ez igényeinek teljesen megfeleljenek, s a kormány és a helyhatóságok közötti közigazgatási pörökbén az elsőfokú biróság szerepét viselhessék, s csak azon esetben, ha ennek ítéletével sem volnavala- mely fél megelégedve, történjék fölebbezés a törvényhozáshoz. Ez intézkedést szintén csak czélszerüség sngalja, mivel naponkint van alkalmunk látni, hogy a még oly praefereuter ajánlott ügyek is mily bosszú időt igényelnek, míg érdemükben végintézkedés törte'nhetik, s igy a megye és kormány közti összeütközés által eredményezett feszült viszony kelleténél hosszabb időre húzódnék, mi a közigazgatás igényeinek, s az alkotmányos tényezők között szükségelt öszhangnak. egyenesen kárára lenne. Áttérek most a munkálatnak a törvénykezést tárgyazó részleteire. Ha egyrészt nem tagadható is meg az elismerés azon nagy elv kimondásáért, miszerint a közigazgatás es törvénykezés lehetőleg a legalsó fokig elválasztassék, úgy másrészt nem hallgatható el azon megjegyzés sem, melynélfogva a javaslat által a birói függetlenség felé csak egy lépés tétetett, s ez: hogy az illetékességi határidő 3-ról hat évre tétetett. A biró függetlensége minden törvénykezési rendezés első s legfőbb követelménye , bármely más tekintet ez előtt háttérbe szorul, s valóban csak is azon szervezés mondható a kor színvonalán állónak, mely e követelményt teljes mérvben számításba veszi. Kérdem: hol a biztosíték arra nézve, hogy a hat év leteltével csak a hanyag, ügyetlen vagy részrehajló biró marad ki a választásból, s nem épen az, ki birói függetlensége teljes önérzetében a legrészrehajlatlanabb volt, minek az által adta tanúságát, hogy ép az ellen, kinek választását s igy egész létét nagy részben köszöni, ki meré mondani az ítéletet? A biró csak akkor független, ha egész hivatalos eljárása alatt soha sem jő oly dilemmába, melyben a birói függetlenség és anyagi léte közt marad főn a választás, mert ez esetben biztosak lehetünk, hogy több esetben fog a birói függetlenség szögre akasztatni, mint az anyagi jólét koczkára tétetni. Arról kell tehát gondoskodni egy jó törvénykezési szerve- ! zet létesítésénél, hogy ez utóbbi tekintetben minden igénynek elég ! tétessék, vagyis hogy a létéért aggódó ember a bíróban soha ; túlsúlyra ne legyen kénytelen emelkedni, s ezt csak két utón remélem elérhetőnek: vagy élethossziglani választás, vagy miniszteri kinevezéstől függő királyi törvényszékek fölállítása I által. Befejezésül szólni kívánok még a megyei pénzügyről, mely j kétségkívül a megoldandó kérdések egyik legkényesbike. Ha az igen tisztelt bizottság azon elvet állítja föl, hogy a megye saját szükségeinek födözésére adót vet ki, és saját pénztárral bir, úgy bizonynyai a közohaj s közmeggyőzödésuek adott kifejezést. Mert mi a megye önálló pénzügy nélkül ? Gyámgyermek, melyre még saját pénzét bizni nem lehet. Nem hiszem, hogy akadhatna a megyei szerkezetnek csak egy oly tisztelője is, ki azt e jogtól akarná megfosztani, s a jelen természetellenes állapotban örökké föntartani. Csak ha e kétségtelen jogába visszahelyeztetik, fog megfelelhetni mindazon várakozásoknak, melyek jelenleg a megye- rendszer fogalmával egybekapcsolvák; csak úgy válhat a nemzet szellemi és anyagi fejlődése, közgazdászati viszonyaik újjászületése legbebatóbb eszközlőjévé, a nemzet ereje és nagysága fökifejtöjévó. A mi azonban az indítványnak az országos adókat illető részvét illeti, ezzel nem lehetek egy értelemben, mert ez az ország önkormányzati jogának csorbítása volna, s valamint nem szeretem, ha a kormány részesittetnék azon jogok gyakorlatában, melyek természet szerint az önjogú megye működési körébe esnek, úgy viszont nein óhajtóm a megye hatalomkörén való túl- csapongását sem. Az igazságosság és jogszerűség kérlelhetlen követelménye, hogy adjuk meg az országnak, mi az országé, s a megyének, mi a megyéé, vagyis bírjon a magy. korona országainak közös pénzügyminisztere teljesen szabad akaratától függő kezelési testülettel, mert csak igy képes az államháztartás gondjaival egybekötött óriás felelősség terhét magára vállalni; és bírjon a megye is minden kormánygyámkodás s fölül vizsgálattól ment pénzügyi autonómiával; az ily elintézés, illetőleg igazságos elválasztás által, úgy hiszem, mindkét fél autonom joga sértetlenül fönállhat egymás mellett, s mind az egész, mind a rész érdekei teljesen biztositvák. Ezeket obajtám megjegyezni, s midőn e gondolataimnak szavakat adók, csak konpoigári jogom s kötelességemnek véltem eleget tenni. Lehet, hogy egy vagy más tekintetben ferde okos- kodásmenet által helytelen következtetésekre jutottam, s ez okból kérnem kell a tisztelt olvasó-közönséget ez eszmetöredékek tökéletlenségei iránti elnézésre. Végül csak annyit legyen szabad megjegyeznem, miszerint ez észrevételek koczkáztatásánál egyedül azon óhaj vezérlett, hogy államkormányzatunk alkotmányos tényezői egymással a legszebb öszhangzásba jöhessenek, hogy igy mindegyikök önkörében mozogva, s önföladatát végrehajtva, nem egymássali küzdelemben fogvaszszák el erejüket, hanem mindenki a közboldogság s a magasb állami czélok elérésére közreműködvén, e magyar hazát az egész külföld előtt a tisztelet s méltó elismerés tárgyává tegyék. Saary Ferencz. J egyzökönyve az 1868. aug. 27-én Egerben tartott nagy bíráló válaszmányi gyűlésnek. Jelenvoltak: Kovách László, mint elnök, Móczár János alelnök, Janikovics Alajos, Berecz Ferencz, Farkas János, Boro- viczényi Gyula, Beökönyi Viktor, Szathmáry László, Sehik Ignácz, Kürthy Ferencz, Fökövy Antal, Lengyel Miklós, Majzik Viktor, Kálozdy Mór, Karpele8 Albert, Kovalik Lajos, Hirschl Lipót, Gosztonyi Kálmán, Babies István. Elnök az ülést megnyitván, fölhívta a jelenlevő szakosztályok vezetőit, kik a kiállítási szakosztályi tárgyak bírálatára egybehívandó biróság megalakításával megbizattak, hogy jelentsék
