Eger - hetilap, 1868

1868-08-27 / 35. szám

304

Addig azonban, mig programúi helyett pbrasisokat irtok, mig terv helyett ferdítéssel piszkoljátok a közös-ügyes törvényeket, addig sajnálva bár, de szemben állunk, és szemben állunk a haza legszentebb érdekeinek megmentése, megóvása végett.

Észrevételek Hevesmegye kiküldött bizottsága megyerendezési munkálatai fölött.

(Folytatás,)

Ha a bizottsági munkálatokat a most jellemzett 16. t. ez. szellemével egybehasonlitjuk, úgy első tekintetre látható, hogy amazok ez utóbbihoz képest a szabadelvüség terén tetemes visz- szaesést tanúsítnak, mert e törvényezikk által különösen biztosított* s kiterjesztett közszabadságot fölötte nagy mérvben szo- riták meg.

E megszorítás pedig abban fekszik, hogy a megyének nem minden teljeskorá férfilakosát, hanem csak az országgyűlési képviselők választására jogosítottakat ismerik el a megye közönsége alkotó elemeiül, mi által á megyei lakosság körttibelöl s/4-edét minden politikai jog s befolyástól egyenesen megfosztják, mely jog és befolyás gyakorlása számukra a nevezett törvényezikk által biztosíttatott, s gyakorlása lehetővé is tétetett anélkül, hogy ez intézkedés póruralomnak vetette volna meg alapját.

Ne foszszunk meg senkit jogától, főleg ne foszszuk meg azt, kinek joggyakorlatot ép az átalános koriránylat biztosított, kinek joga századunk uralkodó eszméi s meggyőződésében nyer támogatást!— A közérdek kapcsa minél több polgártársunkat fűzi egybe, annál szilárdabb alapon nyugszik alkotmányunk s azzal országunk fönállása.

Ha most azt tekintjük, hogy mennyire felel meg a két munkálat általSfölállitott, a megye-vezetésével megbízott testület a 16-ik t. ez. által fölállított követelményeknek, aztYogjuk találni, hogy a megye terjedelme s népességére csak a kisebbség mun kálatában volt tekintet, mivel csak ez rendeze népképviselet alapján; a többség e kettőt elfoglalt álláspontjánál fogva nem vehette szemügyre.

De már a harmadik követelményt mindkét munkálat figyelembe vehette volna; én legalább úgy hiszem, hogy maradandó s minden irányban kielégítő a megyei szervezet csak akkor lesz, ha a megyei honpolgárok minden osztálya a megye ügyeit vezető testületben egyensúlyban leend egymással. Nagy horderejű e kivánalom megvalósitása, s erősen hiszem, hogy a követelmény 1

mily módon való érvényitése képezendi a jövő kor megyei szerkezete életrevalóságának forduló-pontját. Mert hogy például niást ne említsek, ha egy ipar- és kereskedelmi főiskolának megyei költségen való fölállitása kerülne szőnyegre, a szükséges pénzerő megszavazásánál mi jó sikert várhatnánk pl. egy oly testülettől, melyben ép azon osztály volna túlsúlyban, mely hon a néptanítói állással a harangozó, kántor és jegyző állását is egye- sithetönek véli?

A mi végre a negyedik követelményt illeti, vagyis a megyei közigazgatás sikerithetését, arra nézve be kell vallani, bogy a többség javaslata behatóan gondoskodott, s hogy a kisebbség megyei képviselete e részben legcsekélyebb biztosítékot sem nyújt. Úgy vélem, az igen tisztelt olvasó-közönség nem veeudi rósz néven, ha e pontnál nézeteimet kissé bővebben kifejtem.

Jó és miudeu igényeknek megfelelő közigazgatást szervezni igen nehéz föladat, nem csoda tehát, ha az egész művelt világot azon nagy föladvány foglalkozatja, hogy miként kelljen gyors és o 1 csó közigazgatást létrehozni.

Ha tekintjük bármely nemzetnél a közigazgatás fejlődése történetét, ágy látui fogjuk, hogy mig a közviszonyok egyszerűek, a műveltségi állapot kezdetleges, ott a legjobb s czélnak megfelelőbb közigazgatási szervezet a tanácsi; de mihelyt a közélet elemei sokoldalúbbak lesznek, polgár és polgár, nemzet és nemzet közt az érintkezést pontok szaporodnak, már akkor a közigazgatás irányában a közöuség által támasztott igények óriási mérvben fölszaporodván, a tanácsi szervezet, lassúsága, nehézkessége által tökéletesen gyakorlatiatlannak bizonyul, s helyét a gyorsabb s olcsóbb hivatali eljárás foglalja el, melylyel azonban, hogy a könnyebben történhető visszaélések ellen legyeu némi biztosíték, a legszigorúbb személyes felelősség elve kapcsoltatik egybe. — E fejlődési folyam által támasztott kényszerűség okozta, hogy majd minden államban a tisztán tauá- csias szervezetű kormányt a felelős miniszteri váltotta föl.

Ha már most a megyét veszszük szemügyre, mely első sorban s tulnyomólag közigazgatási hivatású, s azt kérdjük, mely közigazgatási rendszert kell itt állandósitni: a tanácsit e vagy a hivatalit? én részemről egész megnyugvással ez utóbbira szavaznék.

Okaim a következők: Egy országban, hol a központi

közigazgatásban a hivatali eljárás behozatalának szüksége már

25—30 évvel ezelőtt éreztetett, ott föltehető, hogy jelenleg a közönség igényei a vidéki közigazgatási közegek irányában i>

T Á R C Z A. bA rósz lelkiismeret.

(Folytatás.)

így múlt el több nap, de Snowball, a szakács, ki legnagyobb figyelemmel gondoskodott ellátásomról folytonosan, minden jóakarata mellett mit sem szólt hozzám — néma volt . . . Később arról értesültem, hogy ez azért volt, mert a kapitány a legszorgosabb figyelemmel kiséré őr, s ha nálam volt, és ételt hozott, amaz a nyilason, mely fogságomba vezetett — hallgatózott. A kapitány élelmezésemet illetőleg szemlátomást engedékenyebb volt, mert egy alkalommal hallóm, hogy Snowballhoz hangosan monda .• „Vihetsz neki, a mit kíván, de jól jegyezd meg, semmiféleszóváltást !“ —

Mostantul helyzetem javult. Snowball előhozó ruháimat, ágyamat és mozsdani való vizet. Néhány könyvet kértem, és ö meg- igéré, hogy a kapitánytól erre majd engedélyt fog kérni. Egy óra múlva íróeszközt, s néhány darab könyvet kaptam, és Snowball azt mondá: miszerint a kapitány megparancsoló, hogy kezem és lábamról a vas levétessék. Elcsodálkozva kérdem, mi lenne oka e föltűnő kedvezésnek ? 0 néma maradt ugyan, de én következtéiéül, hogy mindez hihetőleg Weatherby eszközlése folytán történik.

Mily könnyen kielégíthető ilyenkor a nyomorult ember! Habár egy bűzös, sötét lyukban voltam, mégis határtalan örömet okozott nekem e kedvezmény. Huszonnégy óra múlva Weatherby lepett meg látogatásával.

„Sajnálom önt, Jennet ur“, mondá, „hogy ily helyzetbe juttató magát; a kapitány ur azonban kész önnek megbocsátani.“ 0 szobájában önnel beszelni kiváu.“

Válasz nélkül követém őt a födélzetre. A hirtelen átmenet sötétből világosságra elhomályosító szemeimet, s én egy árbocz

felé tántorogtam, a hol meg kelle kapaszkodnom, nehogy össze- rogyjak. Weatherby megvárt, mig magamhoz tértem, s aztán a kapitány szobája felé haladtunk.

A kapitány elfoglalva látszék lenni, s midőn beléptem, föltekintett. Figyelemmel vizsgálóm arczát. Legalább is tiz érvel korosabbnak látszott, mint a szerencsétlen esemény napján. Szemeinek vad kifejezése volt, arcza sápadt, és kezei feltűnően reszketni látszottak. Lelkiismerete nagyon bánthatta, de ő nyugodtan szólt.

„ Jennet ur,“ mondá,„ha ön hivatalát folytatni akarja, akkor én azt önnek azon föltétel alatt engedem meg, hogy Morson Vilmossal —ki szintén szabadon bocsáttatott— minden közlekedést kerüleud, s hogy előbb semmi esetre sem teend ellenem panaszt, mígnem Tahitiba érünk ; e föltétel alatt kész vagyok önnek mindent megbocsátani.“

Én egy pillanatig haboztam, hogy nyelvemnek ura lehessek s azután válaszolóm:

„Kapitány ur! én elfogadom ajánlatát.“

Morson és Snowball kivételével a legénység, úgy látszék. nem vévé jó néven megszabadulásomat, gyakran kelle találkoznom haragos tekintettel és alattomos fenyegetéssel, de mindezt kevésbe vettem. Midőn az iránytűhöz léptem, észrevevém, hogy a hajó útja meg lön változtatva. Megkérdém Weatherbytöl, mi ennek oka. 0 nyájasan azt válaszoló, hogy miután a hajó alsó részében levő vizhordók a patkányoktól kilyukasztalak, és nagyon sok ivóvíz kifolyt, egy közelfekvő szigetre kell hajóznunk, hogy ott elegendő vízkészlethez jussunk.

Három nap múlva szárazföldre jutánk. Ez egy kis lapályon, majdnem minden növényzet nélküli sziget volt, belsejében nagy vizmedenczével, a mely Weatherby állitása szerint, ki e vidéken gyakran utazott — az esztendő minden részében mindenkor