Eger - hetilap, 1868
1868-08-20 / 34. szám
re, s azonnal látni fogjuk, hogy az 1848-iki törvényhozást e ézikk alkotására két indok vezérlé: az egyik, hogy az ujonan kivívott közös, minden honpolgárt egyaránt boldogító szabadság a megyei szerkezetben is érvényre emeltessék; a másik, hogy a közigazgatás folyamata biztosíttassák. Az e bevezetés után következő két szakasz elseje arról gondoskodik, hogy mi utón-módon keilend jövendőben eljárni e kérdés végleges eldöntésénél; a második pedig az 1848-iki, örökké áldott s a nemzet emlékében feledhetlen országgyűlésnek e tárgy érdekében ideiglenes intézkedését foglalja magában. A törvényczikknek csak ez utóbbi szakaszából vagyunk képesek a 48-iki törvényhozásnak a megyerendezés körüli nézeteit teljesen fölismerni, s jelen viszonyaink közt is hasznunkra fordítani. Lássuk tehát, hogy fönérintett czélját miként igyekezett elérni a 48-iki törvényhozás ? Legelsöbben is, hogy miként hozta öszhangba a korszabadságot az előbbi megyerendszerrel? E kérdésre a feleletet a második szakasz b) pontja adja, melyben világosan szavazatjogot s igy befolyást ad a már előbb is jogozottak mellett a megye minden lakosának. S ez elv kimondása véleményem szerint az egyedüli helyes mód volt az óhajtott czél elérésére, mert a kivívott korszabadság által az összes nép a nemesség köz- és magánjogositványai részesévé emeltetvén, mi volt következetesebb, mint azon intézkedés, melynélfogva ezentúl a megye közönségét is, mely előbb az egész megyei nemességből állott, az összes megyei lakosság szü- letéskülönbség nélkül alkossa? De nem csupán az feküdt e törvényhozás szivén, hogy elvont szabadsági elv alapján a megyében egy vezértestületet létesítsen ; hanem, hogy ez egyedüli s legfőbb rendeltetésének, vagyis a megyei közigazgatás vezetésének meg is felelhessen, s ez okból ezen alap elveket s kellékeket mondá ki a megyei ügyek vezetésével megbízott testületre nézve: hogyannak képezésénél tekintetbe kell venni: 1) a megye kiterjedését, 2) a népesség számát, 3) a megyei honpolgárok minden osztályát, és 4) a megyei közigazgatás sikerithetését. S kérdem, ha e négy elv a megyét képviselő testület alakításánál teljesen betöltetik jövendőben is nem oly testületnek örvendhetnénk-e alkotmányos intézményeink koszorújában, mely a magyarhoni közigazgatási szervezetet az európai közigazgatási rendszerek gyöngyévé tenné ? De hogy e czélszerüleg képezett testület az óhajtott czélt, vagyis a gyors közigazgatási menetet főn is tarthassa, kimondatott d) pont alatt a megyei közgyűlések tartásának időhatárhoz! kötetlensége, s a következmények meg is mutatták, hogy ez előrelátás nem volt fölösleges, mivel a közönség oly számos igényeinek kielégítésére csakis folytatólagos, sőt úgyszólván állandó gyűlések felelnek meg. Végre a törvényczikk szelleme megismertetésénél kiegészítésül elkerülhetlentil meg kell említeni e három elvet: a) a gyűlések nyilvánosak, b) a tanácskozás nyelve a magyar, és c) a megyét képviselő testület rendelkezhetik tisztviselőivel; — melyeknek előterjesztésével az 1848. 16. t. ez. határozatainak lényege s az egész rendezés támoszlopául szolgáló sarkelvek a tisztelt olvasó előtt állanak. Ezek elbocsátásával kitűzött czélomhoz közelebb jutottam, mert körvonalozva az 1848. 16. t. ez. föelveit s szellemét, egyszersmind biztos álláspontra tettem szert, melyen a hasonló kiindulási ponton sarkaló munkálatokra szerény megjegyzéseimet megtehetni vélem. (Folyt köv.) Nyilatkozat. Az „Eger“ lap f. évi 30. számában a megyék rendezése ügyében működött megyei küldöttség többségének véleményes javaslatát indokoltam, kimutattam egyúttal a kisebbség javaslatának hiányait is. Ezen indokolás, részben czáfolat ellen Zalár ur a „Magyar Újság" 185-ik számában fölszólal, s a dolog érdemét mellőzve, egész boszúságát személyem ellen önti ki. Úgy hiszem, hogy személyem, politikai elveim, éltem egész múltja ismertebb Hevesmegye közönsége előtt, hogysem Zalár ur támadásai ellen azt védenem szükséges volna. De miután Zalár ur országos lapokban — mert úgy hallom, hogy felszólalását a „Hon“ estilapjában is közié — támadta meg személyemet, kötelességem azokra röviden nyilatkozni. Ugyanis azt mondja Z. ur, hogy az „Eger“ ezimti kormánypárti lapnak rendes munkatársa vagyok. Én egy lapnak sem vagyok rendes muukatársa, annál inkább nem az „Eger ének, mint politikai lapnak, mert politikai czikkeket Írni nem szoktam, Írtam azonban szakezikke- ket, mert ezek által hazámnak szolgálatot tenni véltem, s közlém azokat azon lapban, melyhez tartozandóknak hittem ; az „Eger“ lapban is tehát oly czikkeket közlék, melyek főleg helyi érdekkel bírnak, de rendes azaz szegődött munkatársa egy lapnak sem, tehát az „Eger“-nek sem vagyok. Azt mondja Z. ur, hogy bár nem mai legény vagyok, a közönség mai napság sem tudja, hogy melyik párthoz tartozom, mert egyik párt programmját sem irtatu alá, s ez utón babérokhoz jutni nem lehet, sőt politikai nyilatkozataimra a közönség súlyt nem fektet. Z. urnák életkoromra tett vonatkozása után azt kell gyanítanom, hogy Z. ur politikai múltamat nem ismeri; ez meglehet, mert Z. ur a politikai téren, különösen a megyei egykori párt- küzdelmekben gyermekkoránál fogva részt nem vehetvén, ujoneznak mondható, megírom tehát, hogy Zalár ur is tudhassa, azt, a mit múltamról az egész megye tud. 1833-tól fogva 1848-ig a megyei szabadelvű haladó pártnak voltam tántorithatlan tagja, 1848-tól 1867-ig minden magyar egy párthoz tartozott t. i. a nemzet elrablóit jogaiért küzdő párthoz, természetesen tehát én is. f867-ben az 1848-ban megalapított democraticus alapokon hazánk és az uralkodó közt föuforgott viszály békés utón egyesség mellettelintéztetett. E kiegyezkedésnek elvben barátja, pártolója vagyok, de ezen egyességnek modalitásait, egyes részleteit nem egészen osztom, s a középbalpárt aggodalmai az enyéimmel igen gyakran találkoznak! ámde miután a középbalpárt a fejedelemmel kötött egyességet, a mit én elvben helyeslek, bár alkotmányos utón, megváltoztatandónak s igy elvetendönek véli, sem a jobbpártnak, sem a balközépnek programmját föltétel nélkül alá nem Írtam s nem Írom, az elsőnek modalitásait, az utóbbinak alapelvét nem osztván, nem oszthatván, mert kivihetőnek nem találom. A szélsőbal Madarász-Asztalos-féle demagóg-törekvései ellen pedig minden hazáját szerető honpolgárnak küzdeni, azt paralellizálni egyaránt kötelessége. Jól tudom, de érzem is, hogy ha ki a politikai pályán babérokhoz jutni akar, az, ily független közép utat nem követhet, de én, kit személyes érdek egyik párthoz sem köt, ki függetlenségemet, meggyőződésemet soha pártérdeknek alá nem rendeltem, babérok után nem is vágytam, elég jutalmat találok azon lelki megnyugvásban, hogy azt, a mit hazám javára szolgálónak véltem, minden tartózkodás nélkül nyíltan ki is jelentettem ; fektet-e súlyt a közönség nyilatkozataimra vagy nem, az, az ő dolga! A mi végre a demagog szónak — melynek valódi étrelmét igenis tudom — alkalmazását illeti, e körül nem értettük meg egymást, mert én Z. urat demagog tendentiákkal egyenesen nem vádoltam, hanem miután Z. ur az általa szerkesztett kisebbségi javaslatban a többség javaslata felöl azt mondja, hogy „az első tekintetre tán csábitó színben tűnik föl, de ha közelebbről szemügyre veszszük, lefoszlik róla a szabadelvű látszat“ —ezen nyilatkozatára mondám azt:„hogy ez nem egyéb oly gyanúsításnál, mint milyen volna az, ha a többség a kisebbség javaslatáról azt mondaná : hogy abból a roszul palástolt demagógia saskörmei tiinedeznek föl.“ Óhajtom, hogy jövőre se legyen okom Zalár urat a demagógok közé sorolhatni. Martonffy Károly. Politikai hetiszemle. Eger, aug. 19. A Napoleon-ünnepély lefolyásáról még nincsenek ugyan bővebb tudósításaink, de a jóslatok ellenére minden tüntetés nélkül folyt le. Sőt a távirat szerint a császári párt roppant néptömeg zajosan üdvözölte. A legérdekesebb napi esemény mindazáltal nem a Napole- on-ünnep, hanem a franczia kölcsönre Párizsban történt aláírás valóban mesés eredménye. Összesen ugyanis— mint az „U. Ll.“- nak távirják — 6660 millió frankuyi rente Íratott alá, a mi 15 milliárdnyi tökét képvisel. — Ez oly óriási összeg, melyhez megközelítőleg hasonlót az államkölcsönök története nem tud fölmu- j tatni. — Meglehet, hogy sok millió egyenesen „legfelsőbb pa~ rancsra“ Íratott alá, de egészben véve a nagyszerű eredmény csak az által érethetett el, hogy a nép is tömegesen vett részt az aláírásokban, s ezen demonstratio igen jellemzi a helyzetet. Csupán biztosítékul 660 millió frank fizettetett be, tehát sokkal több, mint a mennyire az egész kölcsön tervezve volt. Oly ország, mely kormányának egy nap oly roppant összeget ad készpénzbenrendeU
