Eger - hetilap, 1868
1868-08-13 / 33. szám
289 Majzik Viktor főszolgabíró megyei végzés folytán jelenti az összes iratok visszacsatolása mellett — bogy a Szólátról Kere- csendre vezető — múlt évi aug. 3-án kiküldött küldöttség által javaslóit útvonalon tervezett hídépítésre a felek közül senki sem ajánlkozik, mire nézve azok nyilatkozatát bemutatja. Miután a Szólátról Kerecsendre vezető régi közlekedési ut a tagosítás alkalmával az érsekségi birtokba vétetett, s helyébe a hatóság meghallgatása nélkül más — a küldöttség jelentése szerint — alkalmatlan s nagy kerüléssel Deménd felé vezető, egészen járhatlan vonal jelöltetett ki; miután a tagosítás alkalmával netán változtatást szükséglö közlekedési útvonal helyett mindig alkalmas közlekedési ut adandó, a múlt évi aug. 3-án kiküldött küldöttség által tett véleményezés pedig úgy a jelenlegi, mint a régi nt helyett ily alkalmas vonalat jelöl ki, tekintve azt, hogy a régi útnak helyreállítása most már a birtok-szabályozás fölforgatásávai járna: a küldöttség által tett véleményezésben jelölt, Szólátról Kerecsendre vezető útvonal elfogad- tatik, s a föuebb mondott elvnél fogva az érsekség úgy a hid fölépítésére s toly tonos jogarban tartására, mini átalában ezen ut járható állapotba tételére köteleztetik. Báró Baldácsy Antal bemutatja abbeli folyamodványát, hogy a Márkáz és Domoszló községek közötti ut kijavítása iránt intézkedés tétessék. Szentkirályi Ödön szolgabirónak az ügy megvizsgálása végett kiadatott. A belügyminisztérium fölhívja e megyék közönségét, miszerint Borby László ügyvédnek Kovács József esküdt elleni, hivatalos mulasztásból származó panaszát és kártalanítási követelését közigazgatási utón tárgyalja, s e részbeni újabb határozatát úgy panaszló Borhy László ügyvéddel, mint vádlott Kovács József esküdttel közölje. * Miután f. évi május hó 5-én hozott végzés szerint a bizottmány azon meggyőződésben van, hogy ezen ügy a közigazgatási utón el nem intézhető, minthogy polgári pörös eljárásból származott, s igy a bírói felelősség elvénél fogva a kérdéses mulasztás következményével együtt első sorban csak is a folyamatban levő polgári pörben bírálható meg, ennélfogva a belügyminisztérium erről újabban értesittetik. A belügyminisztérium a megyének f. évi máj. 12-éröl kelt fölterjesztése folytán az illető csatolmányok visszazárásával tudatja : hogy jelenlegi szolgálatából önhibáján kívül elbocsátandó Fülöp János megyei hajdú részére ö Felsége f. évi jul. 20-án kelt legfelsőbb elhatározásával, fizetése beszüntetése napjától kezdve élte fogytáig 15 krnyi kegyzsoldot engedélyezett, s rendeli, hogy az illető kegyzsold folyósítása végett nevezett fizetésének beszüntetése napjáról jelentés tétessék. Fülöp János megyei hajd u a fölolvasott miniszteri rendelet tartalmáról Csernyus Kálmán helyettes központi szolgabiró által értesittetik, s az alispáni hivatalnak meghagyatik, hogy a belügyminisztériumot a kérdéses fizetés beállítása napjáról annak- idejében értesítse. A belügyminisztérium a megyének f. évi jul. 7-én fölterjesztett, számvevöileg átvizsgált és számításra nézve észrevétel nélkülinek találtatott máj. és jun. havi pénztári kimutatását azzal küldi le, hogy jövőre a közigazgatási költségek a törvénykezésiektől elkülönítve küldessenek föl. A fölolvasott miniszteri rendelet tudomásul vétetik, a levéltárba tétetik, s párban tudomás s hozzáaikalmazkodás végett Okolicsányi József föpénztárnoknak kiadatik. Országgyűlési tudósítás. Pest, aug. 11. A védrendszerre vonatkozó törvényjavaslatok fölött a képvi- i selöház f. hó 4-iki ülésében történt az első szavazás, s azok áta- ' lánosságban elfogadtattak. Az elfogadás mellett szavazott 235, i ellene 43 képviselő; távol volt 120, nem szavazott 3. Másnap ezen törvényjavaslatok részletes tárgyalása kezdetett meg, mely I a bárom ülésben befejeztetvén, azok fölött a végleges szavazás ! f. hó 8-án történt, következő eredménynyel: 401 igazolt képviselő közül a véderőre vonatkozó törvényjavaslat mellett szavazott 192, nemmel 83, nem szavazott 6 és az elnök, távol volt 119. A honvédelemre és népfelkelésre vonatkozó törvényjavaslatok igen nagy szótöbbséggel fogadtattak el. Ugyanezen ülésben történt a végleges szavazás az 1868. évben szükséges 38 ezernyi ujoncz kiállításáról szóló, f. hó 7-én tárgyalt törvényjavaslat fölött is, mely szótöbbséggel szintén elfogadtatott. A múlt hót folytán tartott ülésekből följegyezzük még a következőket: Aug. 5-én Somssich Pál, mint a pénzügyi bizottság elnöke, bemutatá az államköltségvetés fölötti jelentést, melyből kitűnik, hogy a rendes szükséglet ez évre 99,627,000 ft, a rendes fedezet 98,680,000 ft, a hiány tehát 587,000 ft; — a rendkívüli szükséglet 30,922,000 ft, a rendkívüli fedezet (kölcsön) 47,536,000 ft, tehát többlet 16,614,000 ft. Lónyay pénzügyminiszter kéri a házat, hogy e jelentést kinyomatván, tárgyalását a szeptemberi uj ülésszakra első sorba tűzze ki. Az aug. 6-iki ülésben több rendbeli interpellatiók történtek. ditsák, a kormányos is megforditá a rudat, midőn a kapitány egyszerre rákiáltott az első kormányosra. „Már hasztalan, Weatherby ! mig a hajót visszafelé fordítjuk, ő akkorra 5 mfölddel is elmaradt. Valóban szerencsétlen esés volt; de nem segíthetünk . . . csak hagyd a hajót utján !“ A kapitánynak igaza volt, mindenki helyeselte nézetét; a szegény fiút csakugyan semmi emberi hatalom meg nem menthette többé. Most azonban azon kérdés merült föl: mikép esett ki a fiú a tengerbe? Gorman készen állt a felelettel. „Fölkttldöttem az árboczra, hogy szétereszsze a vitorlát,“ mondá ő, „s csak egy perezre félretekintettem egy csapat repülő-bal felé, a midőn hirtelen megbotlott, s a vízbe zuhant. Hihetőleg fejével a hajó karfájára esett.“ E nyilatkozattal beelégedtem. Gorman kapitány hazug, gyilkos volt! Hirtelen oda mentem — azon helyre — hol a szerencsétlenség történt, s több vérnyomot vevék észre. A szemétcsatornában egy melltüt találtam; azonnal fölemelém és eldugtam. Alig hogy ezt tevém, a kapitány az első kormányossal ugyanezen hely felé közelgett. „Úgy van, a hajó karfájára kellett esnie,“ mondá az utóbbi. Nézze csak, itt vérnyomok látszanak. Abból magyarázható meg, hogy ily könnyen elmerült. De kapitány ur, hisz ön egészen kré- tafehérségü! Ne vegye annyira szivére, úgyis haszontalan fiú volt.“ „Nem nézhetek vérre,“ mormogá a kapitány. „Jőjön velem, Weatherby, egy pohár rumot kell innom.“ E szavaknál szemei az enyéimmel találkozának, mire ő bo- szusan tekintett reám és elfordult. „Húzássá be Jennet a szélvitorlát,“ kiáltott felém az első kormányos, mielőtt eltávozott volna. „Jól van,“ válaszolám. * Ezután a legénység eloszlott a fedélzeten, és beszélgetett egymás közt az esemény felől. Jobbára haszontalan, visszataszító külsejű emberek valának ezek, kiknek gyanúm felöl mitsem szóltam. Valami Borzon Vilmos nevű azonban, ki tisztességesb ember volt a többinél, s az esemény alkalmával a kormányon állt, e tekintetben kivételt képezett előttem. Elbatározám, hogy vele ezen dologról beszélni fogok. Midőn éji őrizeten valánk, és én meggyőződtem, hogy senki sem hallhat minket, azt mondám : „Szerencsétlen eset volt ez a mai, ugy-e Vilmos ?“ „Valóban igazán szerencsétlen,“ válaszoló. „Látta-e Ön ?“ „Nem én. A leeresztett vitorláktól nem láthatóm ugyan, de hallottam a szegény fiú siránkozását, mert ö különben is halálos félelemben volt, ha az árboczra föl kelle mennie. Azt is hallóm, a midőn a hajó karfájához esett, sőt nyögését és vizbeesését is.“ „Bizonyosan tudja-e ön, hogy a fiú vízbe esett?“ kérdém tőle nyomatékkal. „Istenem !'* kiálta a tengerész körültekintve, „csaknem gondolja talán ön, hogy még a födélzeten van? Hogy hihet olyat?“ „Én azt hiszem, hogy a fiú a tengerbe dobatott.“ „Az Istenért, hogy gondolhat ön ilyet ?“ „E miatt,“ válaszolám, 8 megmutatám neki a melltüt. Azután elbeszélém a kapitány és fiú közötti szóváltást. „Oh Jennet ur! ha igaz, ez csakugyan borzasztó,“ kiáltott föl a becsületes tengerész. „Ezt másnak nem is hinném, csak önnek. De mig Tahitiba nem jövünk, hallgasson az ur, mert mostani tengerészeink jobbára gonosz emberek, kik bizonyára a kapitány pártját fognák. Hallgasson, az Istenért — ez az én tanácsom!“ (Folyt, következik.) *
