Eger - hetilap, 1868
1868-08-13 / 33. szám
VI. évfolyam. 33- szám. Augusztus 13-án 1868. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft - kr. Félévre . . 2 50 ,. Negyedévre . . I HU , Egy hónapra . — 44 .. EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejé bet minden hirdetéstől 30 Icr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. KIAfizetéseket elfogad-' a szerkesztőség (Széchenyi-uicza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedést sminden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. Levelek egy jó barátomhoz amott a baloldalon. I. Pár szó a jobb- és baloldal politikájáról. Az eszmék csak úgy tisztulnak, az elvek csak úgy nyerhetnek teljes érvényt, ha nézeteinket kölcsönösen elmondjuk, ba jobbról balról meghányva vetve, úgy az egyes kérdések, mint maguk a tények megvilágittatnak. Értsük meg egymást, s hogy e czélt elérhessük, vessünk számot. Világítsuk meg kissé a múltat, melynek keserves részét oly könnyen feledi az ember, s melynek jobb részét oly szívesen czi- czomázza és czifrázza föl a hazafiul lelkesedés; világítsuk meg a jelent, tekintsünk körül komolyan, sine ira et studio, elfogultság nélkül. Számoljunk, miben értünk egyet? miben térnek el nézeteink? Számoljunk, de számoljunk higgadt észszel, komoly megfontolással, mint férfiakhoz illik; számoljunk, de ne gazda nélkül, s vessük latra a tényeket úgy, a miképen azok vannak, s ne ngy, a miképen m i szeretnök, hogy azok legyenek. Tekintsük a körülményeket, de ne úgy, a mint mi képzeljük, a mint mi szeretnök, hogy legyenek, hanem úgy, a miképen adva vannak a sors által, úgy, a miképen léteznek. Félre az elfogultsággal, félre a kislelkü öncsalással, félre a mindent rózsaszínben, de félre a mindent fekete színben látó pes- simismussal, félre az optimismussal! Ha sikerül meggyőznünk egymást egyről-másról, annál jobb, ha nem sikerül, az se baj, mert hiszen függetlenek vagyunk mindannyian, érdek nem vezérel, s meggyőződésünket sem vezérli egyéb, mint a hazaszeretet, a tiszta, önzetlen s áldozatkész hazaszeretet. Tizennyolcz éve élek közietek, s ezen tizennyolcz év előtt a harczmezöröl jöttem haza, leverve, tele fájó érzettel, tele a hazaszeretet minden kínjaival. Együtt szenvedtünk, tűrtünk és cselekedtünk. Igen, barátom, mi nem valánk tétlenek ama 18 év alatt, mi a cselekvés terén állottunk, s megállottuk a sarat szerencsésen, szilárdan. Ama tizennyolcz év alatt mint törhetlen kis phalanx állottunk egymás mellett, nem tágítva, nem esve kétségbe törtünk, törtettünk előre, nem csüggedénk, hanem reméltünk együtt, és a passiva resistentia televér magyar fegyverével ártottunk az önkénynek, ahol és a mikor lehetett, szabadon, bátran s nem kevés esetben koczkáztatva személyes szabadságunkat, vagyonúnkat. Szerettük egymást, bíztunk egymásban. Most egyben másban eltérnek nézeteink , de abban egyek vagyunk, hogy egymásnak hiszünk, hogy fölteszszük, föltétlenül fÖlteszsziik egymásról, hogy ugyanazon szent tűz hevíti kebleinket, mely a tizennyolcz nehéz év előtt és alatt együtt tartott. Most egyben-másban eltérnek nézeteink , de abban egyek vagyunk, hogy te is, én is függetlenek maradánk, s véleményünket — habár különbözik is — ugyanazon egy forrás táplálja: a hazaszeretetnek semmi tekintetet nem ismerő fertőzetlen szent forrása. E hittel, e meggyőződéssel veszem föl a tollat, s irom e sorokat hozzád, kedves barátom, ki, mint bevezető soraimban mondám, most és ez idő szerint egyben-másban eltérő nézettel bírsz hazánk ügyeire nézve. Értsük meg egymást. Ismerem én azt is, a mit a baloldal legjelesbjei, és ismerem igen jól azt is, a mit hazánk legnagyobb fia, Deák Ferencz, e dolgokról tart. Ismerem én azon védveket, melyeket Ti fölhoztok ellenünk, kik a jobboldalon vagyunk; ismerem éles elmével,a hazaszeretetnek lángoló szellemével megvilágított tételeit azoknak, mik a mi politikánk ellenében mondatnak : de ismerem a mi politikánk súlyos érveit, ismerem annak kétségbevonhatlan nagy vívmányait és megbecsülhetlen nagy előnyeit s már eddigelé is sokban erősen igazolt tényeit. Igen jól tudod azt, kedves barátom, hogy nem köt a jobb oldalhoz semmi, de semmi egyéb, mint az erős meggyőződés, és azon mélyen gyökerező tudat, hogy ez idő szerint hazánk bol- dogitására csak egy ut vezet, s ez az ut az országgyűlési jobboldal, a Deák-pártnak választott útja. Ne mondjátok azt nekem, hogy lehetne többet, jobbat e hazára gondolni; ne mondjátok nekem, hogy sok, igen sok van még, a mi e haza boldogságára hiányzik; ne mondjátok nekem azt, hogy az újabb institutiökból ez nem jó, az nem jó, ez kevés, amaz sok, ez csekély, amaz gyönge; ne mondjátok , mert mind elhiszem, tndom és vallom. De Ti meg azt higyjétek el, hogy épen ennyit, és egy cseppel és szemernyivel többet szerezni nem lehetett; higyjétek el, hogy nem megvetendő ez állapot, mely immár oly alapot nyújt, hogy csak rajtunk áll, ez alapon e hazát örök időkre megalapítani, megerősíteni, fölvirá- goztatni és az európai müveit államok első sorába fölküzdeni! A jobboldal politikája a józan mérséklet, a higgadt meggondolás, a nemes és föláldozó kitartás, az önerőnket nem tul- becslö igazságérzet politikája, mely lefegyverezte a reactió bydráját, felénk forditá az ellenséges elemek baráti arczát, megszerző ellenfeleink elvesztett bizalmát, és megszerzé Európa becsülését, az európai közvélemény tiszteletét. A jobboldal politikája a józan mérséklet és higgadt meggondolás politikája, mely nem rettent vissza a terhes áldozatoktól, s megvásárlá rajta a haza alkotmányát befelé, mely alapot szerzett e fejlődésre, haladásra; — s ezt a baloldal politikája az adott körülmények között nem szerezhette volna meg soha, de igenis koczkára tehette volna az egész hazát, mely ha még egyszer elvész, elveszett örökre. Az erőteljes küzdő daliát midőn földhöz sújtják, fölkel, fölüdül és újra harczol, s úgy lehet, győz. De a kimerült és földre sújtott harczos, ha újra fölkel, és harczolni kénytelen, többet koczkáztat, mert már ez egy eséssel, úgy lehet, hogy elvérzik, elvész. Ily állapotban valánk mi, kedves barátom. Földhöz sújtva, kárörvendő vad csordával környezve, vér- szivó ellenségeink hanyatló testünket raarczangolták, — ellenségeink — a civilisatorok — vérszemet kapva, vad orgiát ültek a haza leteritett teteme fölött, s immár a végkimerültségre juttattunk. Nem kellett már csak egy évtized, s úgy lehet, el vagyunk veszve, el vagyunk menthetlenül zsibbadva. Hazánkban benn s határainkon a kifelé sandalitó nemzetiségek, a fölébredett indifferentismus és anyagiasság, az elzsibbadt közszellem már-már oda sillyesztett,hogy csak nyomoru conspirati- ókra lettünk volna képesek, fölkelésről, önvédelmi harczról, forradalomról már nem álmodott senki. És mivé lettünk volna még tiz év alatt!
