Eger - hetilap, 1868
1868-01-23 / 4. szám
28 pirenden van. — Benkó Albert szolgabirónak azzal adatik ki, hogy azt Szolnok városához a hivatalos miniszteri rendelet értel- mébeni eljárás végett tegye át, s ez intézkedéséről a szolnoki pénzügyi felügyelőséget értesítse. Kömlő község uj iskola és községház építése iránti folyamodványának elintézését kéri. — Az iskolai ügyekkel megbízott küldöttség eljárásáról való jelentéstételre szorgalmaztatott. Felolvastatott az igazságügyi minisztérium rendelete, mely szerint az ausztriai földhitelintézetnek a telekkönyvi hatósághoz német nyelven beküldött ügye, a nemzetiségi és nyelvkérdések iránt küszöbön álló törvényhozásig, súrlódások kikerülése végett,— de azért is, mert föl nem tehető, hogy a beadványokat a törvényszék ne értse, s hogy az a kérelmező költségére átfordítható nem volna — érdemleges elintézés végett visszaküldetett. — Elintézés végett a törvényszékhez áttétetett. Felolvastatott a pénzügyi igazgatóság megkeresvénye az adó behajtásánál közreműködő becsüsök napidijainak megállapítását illetőleg. — A becsüsök napidijai városokban 60, falukon 40 krban állapíttatott meg. Felolvastatott az igazságügyi minisztérium rendelete az itteni fegyenczeknek a maria-nostrai és illavai fegyházakba leendő elszállítása iránt. — Teljesítés végett a fenyitő-törvényszék- hez áttétetett. Városi ügyek. Eger város képviselő testületének f. január hó 19-én tartott ülésében a következő ügyek tárgyaltattak: Eger városának 1868-ik évre készült előleges közköltségvetési terve megvizsgálás végett bemutattatván, tételenkénti felolvasás után jóváhagyatott, s felülvizsgálat végett a megyei bizottmányhoz fölterjesztetni batároztatott. Ennek kapcsában elnöklő polgármester által előterjesztetett, hogy a megye bizottmányának 46i/sei sz. a. kelt, s a közp. föszbiró utján a k. i. tanácshoz érkezett határozata szerint, a községi közköltségvetések, — a megyebeli fő- és alszolgabirók által megállapitandóknak mondatván ki, ehhez képest a k. i. tanács czimzett föszbiró úrhoz kérdést intézett aziránt, vájjon a megyei bizottmány jelzett határozata Eger városára értendö-e vagy sem ? minek folytán megkeresett föszbiró ur 809/67 sz. a. kelt értesitvé- nyében kijelenté, miként az érintett megyebizottmányi határozat betüszerinti értelemben veendő, és az ahhozi alkalmazkodásra a k. i. tanácsot figyelmezteti; — mihezképest elnöklő polgármester ez ügyben intézkedést kér. Határoztatott: Miután az 1848. évi 24. t. ez. 11-ik §-a szerint a rendezett tanácsé városok közigazgatási tekintetben az 1848. előtti állapotban hagyattak meg, a mikor is Eger városa költségvetése, azokkor még fennállott úriszék, vármegye és a városi tanács tagjaiból alakult küldöttség által vizsgáltatott meg, — az úriszék megszűntével tehát ezen jog csak is a megyei bizottmányra háramolhatván, Eger városa e tekintetben a többi megyebeli községek sorába nem számítható; ennélfogva a megye bizottmányához egy okadatolt fölterjesztés intézendő aziránt, hogy kérdéses városi költségvetés ne a központi főszbiróság, hanem a megye bizottmánya által vizsgáltassák felül; mely fölterjesztés elkészítésével az 1-sö szakosztály bízatott meg. Ugyancsak elnöklő polgármester előterjeszti, miként Eger városa képviselő testületé részéről múlt 1867. évi decz. 15-ről az előfogatozás arányosítása tárgyában intézett fölterjesztés a megye bizottmánya részéről mindez ideig nem tárgyaltatott; minthogy pedig kérdéses előfogatozás által Eger városa nem kis mértékben terheltetik, felkéri a képviselő-testületet ez ügybeni intézkedésre. A tett polgármesteri előadás folytán, az előfogatozás arányosítása tárgyában tett fölterjesztésnek minél előbb leendő elintézése végett, az 1-sö alispán ur, — a polgármester és Csiky Sándor képviselő tag által fölkéretni batároztatott. Felolvastatott a városi tszéki személyzetnek kérvénye, mely szerint eddigi csekély —ez idő szerint majdnem semminek mondható évi fizetősöket javíttatni kérik. A tiszti fizetések csekélysége a képviselő-testület részéről is felismertetvén, a felolvasott kérvény, a kért fizetések fölemelése végett a belügyminisztériumhoz pártolólag fölterjesztetni határoztatott; — oly megjegyzéssel azonban, hogy csak is az esetre hajlandó a kért tszéki személy 4 T A it A halálbüntetés ellensége. — Beszély. — (Vége.; Egy alkalommal Johanna szokatlan időben kimegy a városba, s Hugót messziről amaz öreg, öszbeborult, golyvás embernek látja oldalán. — Hogy akadtál te arra a csúnya,utálatos emberre? kérdé őt, midőn estve ismét együtt valának. Hugó zavarba látszott jőni, s ámbár Johanna könnyen hitte el kedvesének szavait, ez mégis alig tudá lehangoltságát elpalástolni. Esetlegesen ép akkor, Johanna azt olvasá az ujságlap- ban, hogy valamelyik nap, egy bizonyos Sauter nevezetű egyéniség, ki Hugó öreg nagybátyjának gyilkosa, fog kötél általi halállal kivégeztetni. S ez nagyszerű benyomást idézett elő a lányban. Kíváncsisága rendkívül fokozódott, annyira, hogy el- lenállhatlan vád támadt benne, a kivégzésnek szemtanúja lehetni. — Tudom —■ monda hízelegve Hugónak — te nem szereted, ha a nő ily látványnak szemtanúja kiván lenni, de ez esetben mondj le, kérlek, ezen nézetedről, én kimagyarázhatlan boszut érzek magamban ama férfiú iránt, ki ártatlan, kínos szenvedésedet elöidézé, szeretném őt megbüntetve látni. — Ha valóban szeretsz — válaszolá Hugó — távol fogsz maradni ez utálatos látványtól, mely lelkedben könnyen eltöröl- hetlen, ártalmas benyomást hagyhatna maga után, mi vajmi szomorú volna. Hisz nincs utálatosabb, mint midőn a törvény, embergyilkolást visz véghez, és soha sem sülyed mélyebbre az igazság, mint mikor a „szemet szemért,“ „fogat fogért“-féle elv szerint itél. Nemde itthon maradsz, ezt megígéred nekem? — Nem bánom, ha épen kiváuod, úgy kíváncsiságom és bősz urnát fékezendem. Johanna erre kezét adá Hugónak, s ez rövid idő múlva nyugodtan távozók. Másnap Hugó azt nyilvánitá, hogy holnap dolgai leendnek, melyek őt egész estig igénybe veendik. Johanna pillanatra figyelmessé lön, azt hívén, hogy Hugó próbára C Z A. §►akarja őt tenni a fogadást illetőleg. De alig távozott az el, Johannában ördögi kisértéskép egyszerre ellenállhatlan erővel ama gondolat támadt: hogy mégis csak el kellene menni a kivégzés színhelyére. Az általunk már ismert felügyelőnö is előjött ép most, s a többi közt elbeszélő, hogy ezren és ezren — még a legelőkelőbb úrhölgyek is — a kivégzés megszemlélésére készülnek. Midőn 9-et ütött az óra — azon idő, melyben az 'ítéletnek végre kelle hajtatni — Johanna mintegy varázshatalomtól érzé magát egyszerre kényszerítve az elmenetelre, s azt kérdé magától: hogyan is lehet Hugó oly különös, hogy eltiltja tőlem, egy felvilágosodott nőtől, a kivégzés megszemlélését? s mert e kérdésre megfelelhetni elegendő okot nem talált, vagy talán találni sem akart, hirtelen kalapja és köpenykéje után kapott, beült egy bérkocsiba, s a kitűzött hely felé elhajtatott. Későn érkezvén meg, rósz helyhez juthatott ugyan, de onnan is félig-meddig látható a kimagasló vérpadot, s ez elég volt neki. Egy úriember mi több még annyira előzékeny volt, s átengedé székét, hogy Johanna ráállhasson. Most nagy csend állt be. Számos törvény- és rendőrhivatalnokok közöl előjön az elitéit, feje nagy csuklyaszerü sapkába volt burkolva, s azon pillanatban, melyben az fejéről levétetik, egyszerre ott terem a vérpadon a hóhér is segédjével. A segédre, ki magas termetű, szép fiatalember — az öreg hóhér különös éles tekintetet látszott vetni, s némi atyáskodó figyelemben részesíteni. Nemsokára azonban ránczba szedé homlokát az öreg, s úgy látszik, segédjének viselete sehogy sincs Ínyére, mert ennek vonásai oly nagy borzadást, arcza oly zavart és sápadtságot árultak el, mozdulatai annyira határozatlanok és gépiesek valának, hogy inkább halálraítéltnek, mint e büntetés végrehajtójának látszék lenni. - Egyszerre a néző sokaság hátterében, velőkig ható sikoltás hallatszik, s erre nézőhelyén egy urhölgy ájul- tan összerogy. A hóhérsegéd erre villámsebösen,itekintetét azon hely felé forditá, s megrettenve visszahanyatlik. 0 fölismerő a sikoltásból a hangot, s az elájultnak még esését is észrevevé — ki pedig nem volt más, mint Johanna, ki a halálraítéltben saját atyját, a hóhérsegédben pedig kedvesét ismerő föl.
