Eger - hetilap, 1868

1868-07-09 / 28. szám

242

kozik-e még a jelen ülésszak alatt törvényjavaslatot előterjeszteni aziránt, hogy a 48. év előtt magukat szerződésileg megváltott községek kártalanittassanak a remanentialis földekre nézve? — Zichy Nándor gr. fölolvasta a 3-ik osztály külön véleményét a föld- és házadóra vonatkozó törvényjavaslatot illetőleg. Ezután a bélyeg és illetékről szóló törvényjavaslat harmadszor fölolvastatván, véglegesen elfogadtatott. Végül a kérvény-bizottság jelentése olvastatott föl.

Ájul. 4-iki ülésben elnök tudatta a házzal, hogy Belgrádba küldött részvétnyilatkozatára a válasz megérkezett, mely fölolvastatván, kinyomatni s a képviselők közt kiosztatni határoztatott. Simonyi Ernő interpellálja a kormányt: vájjon a hétszemélyes és királyi tábla személyzete az 1848. 3. t. ez. érteimében miniszteri ellenjegyzés mellett van-e kinevezve? Közöltetni fog a kormánynyal. — Napirenden volt az egyenes adókról szóló törvényjavaslatok tárgyalása, és pedig mindenek előtt a földadóról szóló. Akifejlett hosszabb vita azzal lön befejezve, hogy a többség a közp. bizottság által is helyeselt földadó-törvényjavaslatot átalá- nosságban elfogadta. Végül kihirdettettek a zákány-zágrábi és az észak-keleti vasutakra vonatkozó, szentesített törvények.

A jul. 6-iki ülésben az elnök fölkérte a házat, hogy a vitatkozásokban minden kitérést mellőzve, egyenesen a kitűzött tárgyra szorítkozzék, hogy igy az eldöntendő nagyfontosságu kérdések a haza érdekében mielőbb megoldathassanak. Ezután megkezdetett a földadó-törvényjavaslat részletes tárgyalása, mely a mai ülésben befejeztetvén, a házadó-törvényjavaslatra került a sor.

A fővárosi társasélet s irodalom köréből.

Pest, julius 5.

(Cs. Gy.) Bár annyi tekintetben különbözik fővárosi lakosságunk természete a vidéki népétöl, vannak mégis egyes szokásai, vonásai, melyek inkább a vidéki életet hívják emlékezetünkbe , mint a fővárosi élet jellegét. Ezen régi, pairiarchalissá vált szokások között igen szembeötlők az u. n. búcsú-ünnepélyek, melyeket a vig lakosság a főváros környékének főbb pontjain évenkint bizonyos meghatározott napon ezernyi számban szokott megülni. A gellérthegyi búcsú húsvéthétfőn, a svábhegyi pünkösd másodnapján, az ó-budai sz. Péter és Pál napján tar- tatik meg rendesen. Ez utóbbi, miként máskor, úgy ez idén is roppant élénk volt, s daczára a roppant közlekedésnek, mely ide részint az újonnan megnyílt budai közúti vaspálya, részint omnibuszok, részint gőzhajók által történik, nagy volt a közönség tó- dulása. Az egész budai Duna-part hemzsegett a roppant sokaságtól, és sürü porfelleg lepte el az utakat. A régi Sikan hegy alján, mely állítólag a hajdan rajta termett fügéktől neveztetett igy el, az öreg Aquincum térségein mulató tábor tanyázott, sátrak alatt s korcsmákban , nem Marsnak komor müveit folytatni, hanem Bacchusnak, a boristennek s Terpsichorenak, a táncz múzsájának áldozni. — Minden osztály s nemzetiség volt itt képviselve, mert az itt levők jó része nem annyira mulatni, mint mulatságot nézni jelent meg. Vigan folyt le az éj, s a mulatók jó része csak reggel tért haza, nem is aludván ki a zajos mulatság tántorító hatását. Különben annyiban nevezetes e búcsú, mert ilyenkor először szokott a nép ez idei kenyeret itt enni. Ha e zajos kedvtöltéseket tekintjük, bizony semmi épületest sem látunk rajtok, s azért erősen hiszszük, hogy a haladó népculturával el fognak tűnni. A köznépnek is, bármily nyomasztó s fárasztó legyen egyébként heti munkája, meg kell tanulni a csendes, ildomos szórakozást. Azért nem helyeselhetjük e búcsú-ünnepélyeket, legalább jelen alakjokban, mert számtalan tulcsapások s kihágásokra szolgáltatnak alkalmat.

Vajha a kézművesek mindnyájan, s egyátalában az iparososztály tagjai, mindent megtennének arra nézve, mi szükséges föltétele anyagi jólétöknek is, t. i. a szellemi müveltség- r e. Nem elég erre, ha magukat beíratják egyik vagy másik egyletbe, körbe, mert ez által még nem tették sajátjokká az egylet czélját, vagy ha a czélt akarják is, még nem ragadták meg az eszközöket. Legyünk elfogulatlanok, s ítéljük meg, mily színvonalon áll fővárosunkban a kézműves-osztály értelmi képzettsége. Számtalan egylet, mint például a legényegylet, munkás- egylet, milyen immár kettő is van, u. m. pesti, a Schulze-Delitsch elvei szerint s az átalános munkásegylet, Lasalle tana szerint szervezve, a magyar iparegyesület, stb. terjesztik ugyan az e s zJ m é t a munkás-elem közt, de szükebb hatáskörük s korlátoltabb anyagi helyzetüknél fogva nem nyújtják a czélhoz szükséges eszközöket, melyeknek megszerzésére jobbára a szegény s a napi existentia szükségei által is annyira igénybe vett munkásember van utalva.

A folyton terjedő fővárosban véghezvitt, vagy kiviendö építkezések, uj épületek, gyárak s egyéb építmények egyébként any- nyira igénybe veszik az itteni munkás-elemet, hogy napról napra jobban érezzük ennek elégtelenségét. Hir szerint ez iránt is intézkedett már a hatóság. Egyátalában nem panaszkodhatik a munkás-osztály foglalkozáshiányról, de a folytonos, szorgalmas munkásság közt nem is vesz magának időt a szellemiekre. Említők múlt leveliinkben b. Eötvös uj népnevelési törvényjavaslatát, feszülten várjuk, mily eredményeket szülend ez irányban is e , fontos intézmény.

Miután véletlenül b. Eötvös József neve jött toliamba, nem mulaszthatom el megemlíteni a derék bárónak két jeles gyűjteményes müvét, melyek egyikét, (az Emlék beszéde k-et) minap vettük, másika (Költeményei) e napokban hagyja el a sajtót. Az Emlékbeszédek kiadását a szerző bokros elfoglaltsága miatt Gyulai Pál szorgalmazta, hihetőleg ö fogja a második gyűjteményt is szerkeszteni. Az Emlékbeszédek mindegyike fontos irodalomtörténeti adalék gyanánt tekintendő. 1839-től 1867-ig számos irodalmi kitűnőség alakjai s több hazai tudományos intézetünk fejlődési mozzanatai örökitvék meg ben- nök. Kölcsey, Vörösmarty, Széchenyi, Dessewő'y, Szalay stb. fölötti emlékbeszédek, az akadémia s Kisfaludy-társaság, s más testületek gyűlésein mondott megnyitók,— ujabbkori nemzeti fejlődésünk történelme s ismeretéhez mindannyi becses kútfő.

B. Eötvös e két munkája, jóllehet újat nem tartalmaz, hanem csak régebben kiadott müveket, kétségtelenül egyik legfontosabb terméke lesz az irodalmi tekintetben eddig, fájdalom, elég mostoha 1868-iki évnek. Díszes triast képezendenek b. Eötvösnek e két gyűjteménye s Toldy és Horváth Mihály kisebb müvei együtt. Ez utóbbi gyűjteményt a közönség igazán örömtei- jes részvéttel fogadá, mi nagyon gyéren történik még jobb Íróinkkal is, ha müveik nem annyira napi érdeküek, vagy felette népszerű irányba nem tartoznak.

A „Honvéd-album,“ mely kétségenkivül ez utóbbi nemű müvekhez tartozik, s noha iránya hazafias, de béltartalma relativ becsű, — nagy keletnek örvend, mig tudományos müveink halommagasságban hevernek a könyvkiadók helyiségeiben. Még Vörösmarty müveinek legutóbbi díszes kiadása sem találkozott kellő részvéttel, noha Vörösmartynak minden magyar könyvasztalát kellene diszesiteni.

Kevésbbé mondhatjuk el ezt a politikai röpiratokról; Horváth Mihály legutóbbi röpiratából már a második kiadás van elkelőben, b egy legújabb talpraesett anonym röpirat: „Baloldal és szab a de 1 vüs ég,“ mely kimutatja azok tévedéseit, kik a szabadelvüséget a baloldallal identificálják, szintén gyors keletre talál.

Térjünk végre át amüvész etekhez. A magyar Thalia elhallgatott Pesten, illetőleg az édes „vacatió“ napjait üli. Julius hó a színészek szabadságideje. Ilyenkor Pestet elhagyják, szabadba, fürdőbe rándulnak, vagy vidéki színházakba mennek vendégszereplés végett, mint a „dii majorum gentium“ a „dii minorum gentium“-hoz. — Az elhagyott nemzeti színházban azonban nem szűnt meg a zaj, sőt csak most hallható valóban, mert a színpadot restaurálják, diszitik, mire egyszer valahára már volt is idő. Még a szinidény utólsó hetén szomorú hir hangzott el művészeti köreinkben, hogy t. i; P a u 1 i n é , legjobb művésznője a színháznak, elhagyja az intézetet; Nem tudjuk, menynyiben való e hir, de annak valósulása esetében kétszeres gáncs érhetné az igazgatóságot, mely a különben is tehetségekben annyira szegény nemzeti színháztól a legjobb erőket elvonatni engedi. A budai népszínházban Molnár folyton uj operetteket hozat szinre, melyek, ha nem oiy becsesek is, mindenesetre igen mulattatok az érdekes situátiók által. Ilyenek „A mézes hetek után,“ francziából; „A furfangos prókátor s a kupaktanács,“ eredeti mulatságos operette. Mindamellett a népszínház sem lát ilyenkor annyi hallgatót, mint más,hidegebb hónapokban. A közönség a városi meleg elöl menekülendő, a szabadba rándul, különösen, mióta Pesten a városligeti, Budán a zugligeti vaspálya megnyílt, a „Eáczán,“ „Disznófö“ és „Szé pj u h á szné“ helyiségei megtelnek a szabadba rándulók nagy számával, mig a pesti városligeti rondeau körül az elegáns világ lelhető föl. Az