Eger - hetilap, 1868
1868-06-25 / 26. szám
223 s a kérdéshez, mely napi rendre kitűzve nem volt, tüzetesen akartak szólani, nagy zaj lámadt, melynek lecsilapulta után megkez- detetta köz vetett adók iránti törvényjavaslatok átalános tárgyalása, mi rövidvita után befejeztetvén, a törvényjavaslatok részletes vita alapjául elfogadtattak, s a sójövedékről szóló törvényjavaslat részletes megvitatása azonnal megkezdetett, s a 18-iki ülésben folytattatott. A jun. 19-iki ülésben Hodosiu J. interpellatiót intézett a minisztériumhoz a nemzetiségi törvényjavaslat ügyében, s kérdi: igaz-e, hogy a minisztérium akadályozza a nemzetiségi bizottság munkálatának létrejöttét, és szándékozik-e az akadályokat elhárítani s eszközölni, hogy a nemzetiségi törvényjavaslat e hó végéig elkészüljön ? Hodosiu interpeilátiójának írásban leendő beadására szólittatott föl. Még Bobory K. is tett interpellatiót az alföldön Űzött, sócsempészet iránt, mely után folytattatott a részletes vita a sójövedékröl szóló törvényjavaslat fölött. A jun. 20-iki ülésben Kerkápolyi K.,mint a pénzügyi bizottság előadója, jelentést tett az egyenes adók s az adóbehajtás iráuti törvényjavaslatokról s az adóbehajtás iránti törvényjavaslatokról. Lónyav miniszter pedig kéri a házat, bízza meg a pénzügyi bizottságot, hogy az adók iránt adott, indemnityuek meghosszabbítása iránt törvényjavaslatot dolgozzon ki, és azt a jun. 22-iki ülésben terjeszsze elő, mivel nem remélhető, hogy az adott indemnity lejártáig a költségvetés tárgyalása befejeztetik. — Napirenden volt a sójövedékről szóló törvényjavaslat, melynek tárgyalása befejeztetvén, a dohányjövedék iránti törvényjavaslat vétetett föl tárgyalásra. Ez ügyben a VII. osztály külön véleményt adott be, mely a doháuymonopoliumnak 1870-dik évi jan. 1-én leendő megszüntetését kimondatni javasolja, mig aközp. biz. javaslat utasítja a minisztériumot, hogy a monopólium megszüntetése vagy reformja iránt 1869-ben terjeszszen elő törvény- javaslatot. E két vélemény fölött hoszasabb vita fejlődött ki, mely ma folytattatván, akkép lön befejezve, hogy mind a közp. bizottmány javaslata, mind a 7-ik osztály különvéleménye elvettetett, s Bethlen Farkas határozati javaslata fogadtatott el, mely szerint megbizatik a minisztérium, hogy a szükséges adatok összegyűjtése s meghívott szakértők meghallgatása után készítsen javaslatot aziránt: miképen s mikor lehetne a dohánymonopoliu- mot az állam szükségeinek biztos fedezése mellett megszüntetni. A fővárosi társasélet s irodalom köréből. Pest, junius 22. (Cs. Gy.) Daczára a nyári évszak különben száraz, s ezért méltán „holt idénynek“ keresztelt némaságának, ez idén annyi kellemes változás, ujdouat-uj dolgok frissítik föl az itteni életet, hogy ki sem jövünk talán belölök. A múlt év júniusa ugyan még mozgalmasabb volt, mert a koronázás magasztos eseménye e hóban ment véghez; de az idei junius sem untatja az ujdonságked- velö fővárosi népet. Avagy van-e egy, kinek szemei a lefolyt héten nem csüggtek volna a hét hősén, fővárosunk örömmel fogadott nagy vendégén, Napoleon herczegen? Sokat, igen sokat halláuk felöla már hírből, de korántsem sejtők, hogy fővárosunk nemsokára őt üdvözleni lesz szerencsés. Kedden estefelé szállott le a Duna partján a gőzösről, mély őt lehozta. Már a parton is beláthatlan tömeg várta, s útja az Európa-szállodáig tömve volt a kiváncsi közönség százaival, mely őt megéljenezte ugyan, de épen nem dörgoen, amúgy „more patrio,“ mert az első pillantásnál mindenki inkább a herczeg különös s arcz- képeitöl sokban elütő alakját szemlélte. A herczeg középnagyságú férfiú, arczvonásai I. Napoleon alakját hívják emlékezetünkbe, feje kopaszodó, e mellett megismerni rajta a magas ész typusát. Négy öt napi ittléte alatt városunknak minden nevezetességét meglátogatá. Volt az országgyűlésben, a múzeumban, az akadémiában, a német színházban, a császárfürdőben, a lövődében, a circusban, a városligetben, szóval, mindenütt. Egyes adomák is keringenek tartózkodása felől a pestiek között, igy például, midőn az országgyűlésen volt, épen igen viharos volt az ülés, s a herczeg e rövid megjegyzést koczkáztatá: „tout comme chez nous“ („épen mint nálunk.“) Midőn a múzeumba ment, s itt az egyes osztályokat átvizsgálta, a könyvtárba is elérkezvén, kérdé, vájjon birja-e az I. Napóleonnak most megjelenő nagy levelezését ? A felelet természetesen csak tagadó lehetett, s Napoleon herczeg elküldte ajándékul a nevezett müvet a múzeumnak. Meglátogatta a császárfürdői bált is, s itt nagy kedvvel szemlélte a nemzeti tánczot :a csárdást. Mondják, hogy a szokatlan friss léptek s mozdulatok egészen elszéditették öt. Különben környezetéhez szólva, elég dicsérettel méltányolta e tánczot. A császárfürdő látogatói előtt mindenesetre örökemlékü leend a jun. 17. est. A herczeg különben, mint mondani szokták, természet szerinti ember. Nála egy vonást sem láthatni az udvari etiquette-hajhászás- ból, a nagyúri affectatióból. Mindenkivel nyájasan beszél, Türrt, Klapkát, Kiss Miklóst bizalmas emberei közé számitja, kikkel gyakorta óra hosszáig eldiscurált. Ha politikáról itt-ott szó is volt, az a belföldin túl, úgy hiszszük, nem terjedett. Deák Ferencz meglátogatta a herczeget, ki kétségtelenül örvendett az európai hirü állam- férfiú látásán. Tisza Kálmán, sőt Simonyi Ernő is bemutattatá nála magát. A herczeg ugyanis szeret pontosan s nem egyoldalulag érte- tesitve lenni, azért örömmel hallja az előadásokat különböző oldalról is. Egyébiránt a rekkenö melegség öt megizzasztá, s a herczeg ittléte mindenik napján délután 4—5 óra felé a Duna-fürdöben keresettenyhülést. Különben a jó fogadás, a kínálkozó élvezet s szórakozásba herczeget láthatólag derült kedélyállapotban tartá. Pest pedig busán vett búcsút e bár rövid ideig látott, de annál jobban s szívesebben fogadott kedves vendégtől, ki útját tovább folytatja Mezőhegyesen és Temesváron keresztül Bukarest s Konstantinápoly felé. Az első helyen a magyar lótenyésztést szándékozik megtekinteni az itteni nagy ménesekben. Mindamellett, hogy városunk öt oly örömmel látá keblében, el nem titkolhatjuk a fölötti örömünket, hogy a herczeg nem érti hazai nyelvünket, különben nem sok épületest hallott vagy olvashatott volna parlamentünk rákíéptü tárgyalásairól. Általános itt Pesten a panasz e fölött. Annyi országos fontosságú s főbenjáró kérdések elöestvéjén még holmi csekélységekkel bíbelődni, s krajczárok fölött vitázgatni még sincs helyén. Az oppositió pedig ezáltal önmagának nehezíti meg a dolgot, mert a budget tárgyalását napról napra elhalasztja, a kormánynak addig is szabad kezet hagy, mely legújabban is uj indemnityt kért az országgyűléstől. 8 valóban boszantó, ha látjuk, hogy az országos kérdések mint tolatnak háttérbe apróbb, órákig, sőt napokig discutált tárgyak mellett. A franczia törvényhozó-testületnek, melynek üléseit Napoleon herczeg folytonosan látogatja, más tárgy irányában talán marad ideje ilyesmikre; de a mi parlamentünknek annyi feladat jutott, mennyi jelenleg egyhamar talán egyiknek sem. Nagy kérdések eldöntésének elöestvéjén állunk, s az országgyűlés, mint hirlik, szét sem fog menni, mielőtt a függőben levő kérdéseket, melyeknek megoldatlansága a közigazgatást is akadályozza, el nem döntené. Emlitém, hogy Napoleon herczeg a múzeumi könyvtár helyiségeit is szerencsélteté látogatásával. Az itteni olvasóterem, ha fényben és pompában ugyan nem is közelit a Bibliothéque im- périale diszcsarnokához, még elég kényelmet mutat föl. De a könyvtár rendezésében, lajstromozásában,, bár látszólag minden rendben van, valóban nagy a rendetlenség. Órákig kell várnunk, mig valamely — néha még a legközönségesebb müvet is megkaphatjuk, daczára, hogy a szolgaszemélyzet elég kész, sőt előzékeny, de a hiányos lajstromok megakadályozzák a gyors szolgálatot. Azonkívül roppant késedelem az uj müvek beküldésében; törvény értelmében minden nyomatott műből egy példány a múzeumé, de a szabályt — kivált vidéki kiadók — részint nem teljesitik, részint csak évek múltával tesznek annak eleget. Pedig a ki ismeri, mily lassú, úgyszólván rákléptekkel haladunk előre az irodalomban, melyet ma a politikai s napi érdekek absorbeálnak, az kétszeresen meg fog ütközni ezen. Az elmúlt hetek irodalmi termékei közöl megemlitendönek tartom Tóth Kálmán költeményeit, melyeknek méiabús, epedö, de e mellett nem misanthrop hangja, könnyű technikája s gördülékenysége, va- mint gyakorta igen megható, szívhez szóló reflexiói kedvessé teszik ejobb költőnk lyráját. A költő e müvet Horváth Boldizsárnak, a kitűnő irodalmi műveltségű igazságügyminiszternek ajánlotta. Szintén igen érdekelni fogja az irodalombarátokat, hogy T o 1 d y Ferencz a magyar irodalom-történet koszorús megalapítója, s mint nevezik, irodalmunk kincstárnoka, nagy gyűjteményben szándékozik kiadni apróbb müveit. Derék könyvkiadónk Ráth Mór, ki Horváth Mihály kisebb müveit oly díszesen állitá ki, fogja eszközölni ezen érdekes, tanulságos gyűjtemény kiadását is. Politikai hetiszemle. A belgrádi gyászos eseményekről naponkint újabb hírek érkeznek, melyek kétségkívül helyezik, hogy a fejedelem meggyilkoltatása összeesküvés müve volt. A befogatások folyvást tarta-
