Eger - hetilap, 1868
1868-06-18 / 25. szám
210 csőt ígért, hogy ö igy-amugy, ilyen-amolyan hive a magas kormánynak, és mit tudom én, kinek minek! Szive fájt a becsületes népnek, de nem szólhatott, mert hiszen a közvetlen felette hivataloskodó tisztviselők serege árgus- szemekkel őrködött, s ki másként mert vélekedni, ki ezen véleményének kifejezést ugyan nem adott, de annak gyanújába esett, az ugyan el lehetett rá készülve, hogy ha pőre akad, ha törvény- keznie kell, akkor ugyan Isten legyen neki irgalmas, kegyelmes, de megadja árát politikai szerény véleményének. Bizton állítjuk, hogy igy volt, s a kinek tetszik, szolgálhatunk önmagunkkal történt adatokkal, quantum satis. Ez akkor volt. Most másként van. Nem, uraim, most is van ilyenforma dolog, — és hogy el ne mérgesedjék, hogy jobban meg ne feledkezzenek az illetők arról, hogy milyen ocsmány példát követnének, kíméletet nem ismerő kézzel nyúlunk a tollhoz, hogy elmondjuk panaszunkat a felett, hogy már Heves- és Külső-Szolnok t. e. vármegyékben is mutatkozik egynémely tisztviselőnél hajlam a hivatalos praessiónak egy nemére. Részletekbe ezúttal nem ereszkedünk. De elmondjuk a tényeket, hogy a megyében alakuló pártok egyikének hívei hivatalos befolyásukkal szólították a községeket a pártalakulási gyűlésre Egerbe. Elmondjuk, hogy valóságos kör irat intézíetett egyikmásik járásban vagy kerületben szolgabirói utón a községekhez. Elmondjuk, hogy egyik-másik szolgabiró megengedhetőnek tarja, hogy azon községekben, melyekben a közrend, csend, béke és igazság fentartására van hivatva, a politikailag ellenkező vélemények ellen oly kifejezésekkel él,melyeket hivatalos praes- s io névvel nem illetni lehetetlen. Elmondjuk végre, hogy a szolgabiró nem arra való, hogy politikai lapokat octroyáljon a községekre, azt elhallgatjuk, hogy akad olyan szolgabiró, ki a Népzászlót, Magyarujságot stb. is erősen ajánlja! — Ne feledjék az illetők, hogy a szabad véle- ménynyilvánulásnak ily utón való megakadályozása Bach és Schmerling korszakában helyén való dolog lehetett, és sikerülhetett ; de most, midőn az alkotmányos szabadság felett a nyilvánosság őrködik, senki büntetlenül nem vétkezhetnék a népvélemény szabad nyilvánulása ellen. Jól tudjuk, hogy a mai tisztviselők és az említett korszakbeliek között különbség van. Jól tudjuk, hogy politikai véleményét nyilvánítani a szolga- birónak épen úgy szabad, mint bárki másnak. De azt is tudjuk, bogy az illető tisztviselőnek véleménynyilvánítása praessio nélkül csak úgy történhetik, ha azt cum grano salis és akképen cselekszi, hogy azzal senki magánvéleményét nem akadályozza. Jól tudjuk, hogy a szolgabiró politikai véleményét palástolni nem tartozik. De azt se feledjük, s azt se téveszszük szem elől, hogy az ő véleménynyilvánítása azon kerületben vagy járásban, melyben a közrend, csend, béke, egyetértés és igazságszolgáltatás felett őrködni van hivatva, ezen szép, ezen magasztos hivatásának csak úgy felelhet meg, ha ott, hol ö az, a mi, a pártokon fölülemelkedve tartózkodik a tüntetésszerü eljárástól. Minek vesztegessük a szót ? A jóakaratuak belátják szavaink dönthetlen igazságát, s kikben a jóakarat hiányzanék, azokat szenvedély vezeti. Ilyenek nálunk talán nem is találhatók. Ne vesztegessük a szót. Azon határozott véleményben vagyunk, hogy a megyei kormány tagjai, az illető tisztviselők ama helyeken, hol hivataloskodnak, minden pártcselekménytől tartózkodjanak. A lélekvásárlásnál roszabbnak állítottuk a hivatalos praessiót. Váljon nem úgy van-e? Ha szavazatomat eladni akarom, az első vevőnek eladhatom a nélkül, hogy az ellenkező nézetben lévő szavazatom végett ártalmamra lehetne. Cselekvényem nem lesz szép, nem lesz szabad emberhez illő, de hogy ezt tehetem, senki kétségbe nem vonhatja. Ha hivatalos praessiónak állok ellent, s a hivatalos véleménynyel ellenkezőleg másra szavazok, mint a tek. szolgabiró ur kívánja, örökös aggodalomban leszek, váljon nem iszom-e meg keservesen politikai véleményem nyilvánításának keserű levét. Az illető szavazó igy gondolkozik. Sok esetben igaza is van. Sok esetben az illetők ellenkező véleményüket sem kimon dani, sem érvényesíteni nem merik ! Ez tény. S váljon mi már most a szabad véleménynyilvánításnak nagyobb gyilkosa: a lélekvásárlás vagy a hivatalos praessio? Azt fogja a szives olvasó mondani, hogy az egyik tizenki- lencz, a másik egy híján húsz. Elmondottuk nézetünket, s ezt elmondva éltünk az alkotmányosságnak legszebb jogával, a vélemény szabad nyilvánitá- sával. Az illetőkön a sor, hogy cselekedjenek úgy, a mint azt az igazság és méltányosság követeli. A felsőbb hivataloknak pedig szent kötelessége felügyelni arra, hogy sem lélekvásár, sem praessio ne gyakoroltass ék. Videant consules, ne respublica detrimentum capiat. Visontai. Kapcsolatban Visontai urnák fenebb közlött czikkével a pártalakulásokról, megemlítjük, hogy a folyó hó lő-én tartott megyei évnegyedes ülésben Kovács László ur egy határozati indítványt terjesztett elfogadás végett a bizottmány elé,következő tartalommal: „A megye bizottmánya az alkotmányos pártok alakulását alkotmányos intézményeink érdekében helyesnek, s a megye összes lakosainak szabad véleménye nyilatkozását oly jognak tartja, melyet megóvni és minden nyomástól, jöjön az bármely oldalról, védeni legszentebb kötelességének ismeri: megvárja tehát a megye bizottmánya tisztviselőitől, hogy tartózkodni fognak minden oly cselekvénytől, mely által az igazgatásuk alatt álló kerületben vagy járásban alakosság politikai véleményének a törvényes korlátokon belől való szabad nyilatkozása veszélyeztetve vagy gátolva lehetne.“ Ezen indítvány hosszas és heves vitákra adott alkalmat. Ellené szólották a balpárt hívei: Németh Albert, Pap Pál, Puky alispán, Berecz főügyész, Erdélyi főjegyző, Szederkényi aljegyző, — mellette Babies István, Szalay József, Vavrik Béla (ezen utóbbi azon módositványnyal, hogy mondassák ki ha tározatban, miszerint a megye megvárja tisztviselőitől, hogy hivatalos állásukat fel ne használják arra, hogy a nép politikai meggyőződésére, illetőleg annak szabad nyilvánítására nyomást gyakoroljanak.“) és Lipcsey Tamás aljegyző. Miután a vita folytán kiválóan a megye tisztviselői oda nyilatkoztak,hogy ha netalán csakugyan ily nyomás gyakorlása megtörtént volna, azt szigorúan megrovandönak kellene nyilatkoztatni a bizottmánynak, s e mellett különösen nagy súly fektettetett a bizonyítékokra: azért Vavrik Béla bizottmányi tag indítva érezte magát egy kezei közt levő levélnek felolvasására, mely egy megyebeli járási szolgabi- birótól származik, s következő tartalmú: „T. jegyző urak! Holnap vagy is folyó hó 16-án Hevesmegye baloldali köre reggeli 10 órakor Egerben gyűlést tart. A já rás az együttes bevonulást határozta el, tudassák a községek értelmes lakosaival, s föl is tételezem hazafiui tiszta érzületükről, hogy e községek magukat két vagy három egyén által képviseltetni fogják a holnapi gyűlésen, egy kocsin két három egyén eltér, holnap reggel '6 órára-------—- lesz az összejövetel. Hazafiui ü dvözlettel maradván tisztelettel . . .“ Eme levélnek fölolvasása ama hatást szülte a megyei bizottmányban, melyre az számítva volt. Egy szóval sem czáfoltatott meg, és egy szóval sem védelmeztetett a baloldaliak részéről, miután az felolvasó részéről határozottan hivatalos praessiónak jelentetett ki, a nélkül azonban, hogy nevek lettek volna említve. Másfél órai vitatkozás után, miután az indítványt pártolók megelégedtek azon erkölcsi vivmánynyal, miszerint e tárgy köztanácskozás alá kerülvén, a hivatalos nyomásnak minden neme a nép politikai véleményének szabad nyilvánítására minden szónok által egyaránt határozottan kárhoztatva lön ; továbbá miután eme általános kárhoztatás mellett elérve vélte azon czélt, hogy a kül- tisztviselők jövőre hivatalos állásukat mérlegbe vetni nem fogják, hogy a nép polit. véleményére nyomást gyakoroljanak, s nem akarván egyes nevek megemlítése által még inkább elkeserítő föllépést idézni elő: az indítványozó indítványát visszavette. Heves és K.-Szolnok t. e. megyék közgyűlése. (Jun. 15.) Elnöklő föispáni helytartó úr ő méltósága a megye termében éljenzések közt megjelenvén, annak kijelentése után,— hogy bár az alkotmányos élet lefolyt egy évi tartama alatt