Eger - hetilap, 1868
1868-05-28 / 22. szám
188 állítás azonban nem egészen hangzik össze a porosz félhivatalos lapok nyilatkozataival. A német vámparlament f. hó 19-én befejezte működését. A „Constitutionnel“ a porosz királynak ez alkalommal mondott beszédét úgy tünteti föl, mint első hivatalos tudósítást, mely a prágai békekötés szellemével tökéletesen öszhangban vau. Mindenkinek — úgymond — ki a békét igazán óhajtja, s ki valódi politikus, e trónbeszédet helyeselnie kell. — E trónbeszéd tehát újabb békejel volna. A szerb kormány, úgy látszik, fordul egyet, s felhagy a forradalmi hazafiak támogatásával. Ezt bizonyítja egy elkeseredett proclamatio, melyet a szerb forradalmárok intéztek a bolgárokhoz, s melyben többek közt a következők foglaltatnak : „Bolgár testvérek ! A rósz kormány gonosztettei után ne * vonjatok következtetést Szerbiára és a szerb népre általában, mely maga is a kormány bilincsei és elviselhetlen erőszakoskodása alatt nyög; de tudjátok meg, hogy ha ti is iszonyodtok e megvásárolt szerb renegátoktól, egész Szerbia és az összes szerb nép még inkább irtózik töliik. Ezért mi alulírottak az összes szerb nép nevében a jelenlegi szerb despota és zsarnok kormány szégyenét és igazságtalanságát magunktól és Szerbiától egész határozottan visszautasítjuk!“ Kontstantinápolyi diplomatiai körökben azon hir vau elterjedve, hogy a szultán ama tervvel foglalkozik, miként a fönnálló trónörökösödési rendet az uralkodó szultán fia javára megváltoztassa. Az eddig gyakorlatban volt jog szerint az uralkodó családból a trónon született legidősb herczeg lett az örökös. E szerint a mostani szultán halála után, ki 1830. febr. 9 dikén született, testvérének, az 1861-ben meghalt Abdul Medjid szultánnak fia követné öt a trónon. E herczeg Mohammed Murad, született 1840. szept. 2l-dikén. Az uralkodó szultán fia, Jussuff Izzedin, 1857. okt. 9-dikén született, tehát fiatalabb, mint unokatestvére, Murad. A szultán eme tervének igen sok nehézség áll útjában, s keresztülvitele aligha megtörténhetik vérontás nélkül. A bukaresti senatusban közelebb viharos jelenetek fordultak elő. Jonesco a zsidó-üldözés miatt hevesen megtámadta a kormányt, különösen Bratiano minisztert, a diplomatiai levelezés előterjesztését kívánta. Többek közt ezeket mondá: „Mit, önnek még bátorsága van a kóborlók elüzetéséröl beszélni, miután constatál- tatott, hogy ön 500 zsidót s ezek közt 200 románt elűzött? Oh miniszter uram, ki vagyunk merülve a sebektől, melyekkel ön elhalmozott. Mi hallgattunk és törtünk, de ezen idő már_ elmúlt. Most beszélni akarunk, s önt számadásra akarjuk vonni. Ön merészkedett a senatust gúnyolni, igy szólván: .Ti sokat beszéltek, de semmitsem tesztek.“ Jól van; ha a mi beszédeink unalmasak, úgy hozza ön a diplomatiai okmányokat, hogy megismerhessük ama titokzatos politikát, melyet ön a nemzet előtt el akar titkolni.“ — A senatus elnöke ismételve rendre utasította Bratiano minisztert, ki ez ellen tiltakozott. Koppant zaj volt, a senatorok mind fölkeltek helyeikről; a rendet alig lehetett helyreállítani. Miután még több senator is beszélt a diplomatiai okmányok előterjesztése mellett, 29 szavazattal 4 ellen elhatároztatott a kormány megkeresése ezen okmányok előterjesztése végett. Johnson északamerikai elnök pőréről most világosabb szerkezetű távirat érkezett. E szerint az elnök a 11-ik vádpont fölötti szavazásnál fölmentetett ugyan, de csupán csak egy szavazat hiányzott a két harmadrésznyi többségből, mely elitéltetésére szükséges lett volna. Legelőször, nem tudni, mi okból, az utolsó czikk fölött történt a szavazás, midőn ennél a két harmadrésznyi többség nem volt meg, a senatus f. hó 26-ig elnapolta magát, a nélkül, hogy a többi czikkek fölött szavazott volna. A magyar orvosok és természetvizsgálók XIII-ik nagygyűlése érdekében működő albizottmány, f. évi január 2-iki ülésében, tagjai sorából egy bizottságot küldött ki, oly7 utasítással, hogy a természetvizsgálók XIII-ik nagygyűlése ügyében még szükséges, előkészítő munkálatoknak sikeres végrehajtására még megkiván- tató különféle bizottságok száma, ezeknek mikénti alakítása, az ezekbe beosztandó tagok és részökre adandó utasítások iránt javaslatot készítsen. Ezen javaslat elkészülvén, az albizottmány f. hó 20-iki ülésében előrebocsátott tárgyalás után jóváhagyott. E szerint a következő hét bizottság küldetett ki: 1) Beiratási bizottság, mely a vendégeket fogadja, nekik az igazoló jegyeket kézbesíti, a szállítási utalványokat kiszolgáltatja, s átalában a házigazdái tisztet viseli. Tagjai: a nagygyűlés titkárai,dr. Albert Ferencz,dr. Kátai Gábor,és Szily Kálmán; az egri összes orvostudorok, s még a következő urak: Babies I., Burik I., Csi- ky S., Erdélyi J., Galambos F., Isaák L., Lipkos J., Mosóczy J., Né- kám E., Petravich B., Sir mérnök, Stanczel K., Szabó I., Szuhányi J., Tarnay J., Tavasy A., Ury J., Vavrik B., Vida J., Volf K., Zsasszadnak épen oly kóborló poétája, mint minő volt e folyó század j elején élt Holdmezei béréi Farkas András; mindkét- i ten bebarangolták a hazát, s tanyát ütöttek ott, hol enni inni va- 1 lót kaptak. Ne gondolja B. F. földim, hogy Tinódyt csak én jel- | lemzem igy, nem, az ö életmódja felismerhető saját verseiből, mely I végre kiírom Buday után szórul szóra az ide vonatkozó versrészeket, ! és pedig épen az egri, és az ezt nehány hónappal megelőzött szol- j noki eseményekre vonatkozó verseiből, melyeket Kolozsváron irt , meg. — Eger ostromára, különösen Hegedűs István áruló szándékára vonatkozólag ezt Írja: „lm mely nagy7 veszedelem lészen vala, Egy hegedűs miá, Eger vész vala. Egész föld törökké lesz vala, A Pala ez k orrunkról elesik vala.“ Szolnok elesésének leírását pedig igy fejezi be: „Ennek lön Írása, az jó Kolozsvárba, Tinódy Sebestyén könyvnyomtatásába, Szörzé nagy búába egy hideg szobába. Gyakran fű körmébe, mert nincs pénz tarsolyába.“ ügy hiszem, hogy Tinódy életmódjának jellemzésére elegendők a fennebb közlött versek ; hogy a tudomány és műveltség mily alacsony fokán állhatott Tinódy? az, magából verseiből, úgy az azokban nyilvánult észmenetböl megítélhető. Állítsunk már most párhuzamot a két szóban forgó iró közt, s kérdezzük: vájjon jelenvolt-e Tinódy az egri vár védelménél? Nem, mert mint B. F. ur állítja, Kassán időzött, kiktől szerezhetett adatokat a vár védelmére vonatkozókat? az ostromból Kassára visszatért harczosoktól; mily sorsuak s állásúak lehettek ezen harezosok, kikkel Tinódy leginkább érintkezhetett ? legvalószínűbben azon közharezosok, kikkel az egri győzedelem áldomását Tinódy együtt itta, vagy ihatta meg. Forgács szintén nem volt jelen a vár vét- delménél, sőt honába csak négy évvel az ostrom után tért vissza. Kiktől szerezhetett Forgács adatokat Egerre vonatkozólag ? szerezhetett szintén szemtanuk elbeszéléseiből,mert habár 14 évmulva kezdette is munkáját megírni,ahhoz márelőbbkellett adatokat gyűjteni, és ily adatokat a védelemben részt vett egyénektől szerezhetett, mert azok nagy részben még 14év múlva is életben lehettek, a minthogy Dobó István maga is az egri hős védelmet 20 évvel túlélte. Mily sorsú s állású szemtanukkal érintkezhetett Forgács ? mint családi összeköttetése, úgy főpapi állásánál fogva is valószínűleg az előbbkelökkel, lehet, hogy magával Dobóval is. Az egri vár védelménél előfordult esetek megalapításánál tehát, én nem osztom B. F. azon véleményét, hogy e tekintetben legilletékesebb és legtöbb hitelt érdemlő kutforrás egyedül Tinódy volna; mert azon részletek, vagy események megbirálásánál, melyeket Forgács is megirt, az elsőséget én Forgácsnak adom. E két Írónak ily mó- doni szembe állítása, illetőleg összehasonlítása által, nem azt czéloztam, hogy Tinódynak érdemeiből levonjak, mert ő, azon időszak (melyben t. i. élt) eseményeinek megírásánál, mindenkor igen becses, nagyértékü kutforrásul tekintendő; hanem a szélsőségekre kellett nekem is mennem azért, hogy B. F. ur szintén a szélsőségig vitt állításait, hogy t. i. a vár védelmének részleteinél legilletékesebb, legtöbb hitelt érdemlő, legelső, sőt egyedüli kutforrás Tinódy Sebestyén, — paralellisálhassam, vagyis kellő értékére visszavezethessem. Illetékes forrásnak tartom Istvánffyt is, mert habár később irt is, magas polgári állásánál fogva az egri események felöl illetékes kutforrásokból kellő tudomást szerezhetett. A mi azon köztünk fenforgó véleménykülönbséget illeti, hogy vájjon Vahot Imre azon Állítását illetőleg, hogyEger védelmében Homonnay Gáborné személyesen részt vett, tudomását honnan, mily forrásból meríthette ? e kérdés felett mindketten csak véleményt mondhattunk, mert azt, hogy Vahot mily alap nyomán állította, ezt, sem én, sem B. F. ur nem tudhatjuk. E kérdésre illetékes választ csak V. I. ur adhatna, de miután őt e végből interpellálni szándékom nincsen, az egész kérdést, annál in
