Eger - hetilap, 1868
1868-01-16 / 3. szám
20 rik indokolásukat. — Ott ugyanis azon véleményben vannak, hogy 7— 9-féle lisztnek előáliitása, mit finomőrlésünk által végrehajtani képesek vagyunk, csak a liszt táperejének rovására történhetik, melyből t. i. a finomabbak s drágább osztályzatúak a legnagyobb részt elnyelik, úgy hogy a durvább osztályzatúak számára alig marad fen valami táperö. Mig nálunk 100 kilogramm búza 00 lisztet közel 7 kilogrammot, 0 lisztből 10 kil., 1 számúból 9 kil., 2-böl 10 kil., 3-ból 18 kil., 4-e8böl 11 kil., 5-ösböl 11 kil., 6-osból 5 kil., korpa és porhulladékok 16 kil., elporlódásra 3 kilogrammot eredményez, addig Francziaországban csak két, legfölyebb 3 osztályzatú lisztet készítenek olykép, hogy az első osztályba közel 7O0/o, a 2-ik és harmadikba 8% esik, elporlódás 3%-ot tesz, és a fenmaradt 19%-ot korpa és hizlalásra alkalmas liszt alkotja. Vegybontások ép úgy, mint a tapasztalás bebizonyították, hogy e nézet nem helyes, s hogy névszerint épen alsóbb osztályzatú lisztjeink tartalmazzák a legtöbb tápenyüt, különben, mint minden előítéletnél, hosszas időnek kell lefolynia, mig a helyesb belátás utat törend magának. Ami a versenyt továbbá megnehezíti, az azon körülmény, hogy Francziaországban olcsóbban őrölnek, mint nálunk; — a laposörlés berendezése sokkal egyszerűbb, mint a honunkban divó magas őrlésé, a hol a malmok berendezése már magában véve igen jelentékeny tökét igényel, a melynek kamatjai a gyártmányt szükségkép megdrágítják. Ha mi ez akadályokat hatálytalanokká akarjuk tenni, nincs más módunk, mint a Francziaor- szágba való kivitel számára most előleg laposőrlésü malmokat állítani föl, és ezáltal az előállítás költségeit lejebb szállítani; további ármérséklés azáltal volna elérhető, ha nem csupán a legjobb búza használtatnék föl, a mi pedig a magasőrlésnél elkerülhettem Nem kétlem, hogy lassan-lassau ott is el fogják ismerni a magyar liszt kitűnő tulajdonait, s megfogják tanulni ama különbség méltánylását, mely a francziák nedves őrlése s a mienk között fönáll. — Ha ez megtörtént, úgy győzelmünkről már előre biztosak lehetünk, a mint is lisztünk jelességének elismerését Délnémetország, Sveicz, Elsasz, s legújabban Angolország részéről is kivívtuk. Hogy mily sok függ azonban a lisztteli helyes bánásmódtól, arról leginkább itt Párisban volt legjobb alkalmam meggyőződni, — úgymond a jelentéstevö — mert a kenyér, melyet én egy osztrák péklegény által, ki már több év óta itt letelepedett, s a magyar lisztekkel előbbi pesti és bécsi tartózkodás ideje alatt tökéletesen megismerkedett, sütteték, oly jól sikerült, hogy T A R Téli vers. *) Szabad! . . Vagy úgy? . . . Vendéget sejték, Pedig csak a szél kopogat. Ottkünn téresebb, szél barátom , Nem hittalak, hordd el magad ! S aztán—jegyezd meg jól: azért bogy Oly vendégszeretők vagyunk, Ne hidd , hogy tán minden bitangot Mi tárt karokkal fogadunk. Huh ! mily pogány idő van ottkünn ! Tútol, nyög, ordít. zúg a szél; Tán lánczra verték , mind az embert, S most szenvedésiről beszél ? Ha lánczaid közt hánykolódói. Vigasztalódj’, nem vagy magad. Erőd szedd össze és feszítsd meg, Bilincsed tán kettészakad. De mit törődöm az idővel! ? Zúghat miattam fergeteg: Kályhámban vígan ég a jó cser, S szobám oly áldott jó meleg. Lelkem mereng a haza múltján: Mennyi dicsőség, fényözön! *)E költeményt még: 1862. januárban írtam, de politikai czélzaiánál fog Ta, au akkori sajtéviszonyok közt meg nem jelenhetett. Phmindazon francziák, kik azt megizlelték, föltétlenül elismerték előnyét a maguké fölött, sőt még a fölött is, melyet ugyanazon lisztből egy franczia az ottani szokás szerint készített. — Azóta több nagyobb küldeményt közvetítettem Párisba, melyek minde- nike bizonynyal hatással leend vevőinek száma szaporítására. Közli —y —c. Egy pár szó az Eger városánál behozandó nyugdíjaztatások iránt. Az „Eger“ folyó évi 1-sö számában közlőit és a fennebbi czimmel ellátott czikkre, az igen tisztelt szerkesztőség által e következő megjegyzés tétetvén: „Közöljük e czikket a nélkül, hogy annak írójával mindenben egyetértenénk. A városi képviselő-testület 1-ső szakosztályának jelentése, Eger város anyagi helyzetének igen szomorú képét tünteti föl, mi humánus intézmények életbeléptetését kétségkívül felette megnehezíti. Vajha mi- nélelőbb oly állapotba jutna városunk, hogy minden méltányos igényeknek eleget tehetne. De reméljük, hogy a mi halad, el nem ! marad.“ — kénytelenittetem ugyancsak az „Eger" lapnak múlt évi 47. és 48. számaiban megjelent e czimü czikket: „Eger város anyagi helyzete,“ szoros vizsgálat alá venni azon okból, vájjon úgy állnak-e a dolgok, mint azokban előtüntetve van, és a város anyagi helyzete gátolja-e a nyugdíjazásnak azonnali rendszeresítését ? Előterjesztetik ugyanis az Eger város anyagi helyzetéről szóló czikk első pontjában, hogy 1849. évben az osztrák hadsereg részére Eger város egyes lakosaitól sarczpénz fejében 35,018 ft 55 kr o. é. készpénz hajtatott be, és ezen összeg később nem úgy, mint megsértetett, Eger városa egyes lakosainak téríttetett vissza, hanem a helybeli pénzügyi hatóság által Eger városa különféle adóhátralékaiba számíttatván be, az egyesek eddigelé mi visszatérítést sem nyertek. Ezen 35,018 ft 55 kr összeget azonban nem lehet Eger városa terhének egyenesen tekinteni, hanem az elöljáróságnak egyenesen oda kell működni, hogy a helybeli pénzügyi hatóság által Eger városa különféle adóhátralékaiba tett eme betudás alaptalan voltát felsőbb helyeken földerítvén, az egyes lakosoknak kárpótoltatását, ugyancsak felsőbb helyeken, erélyesen szorgalmazza. Előterjesztetik 2-or ama kölcsön története, mely 1849-ik e'v- ben az akkori cs. kir. teljhatalmú biztos báró Geringer utalványozása folytán 16 ezer ft erejéig a város által fölvétetett. Azonban ezen kölcsön sem terheli a várost, minthogy ugyanazon 2-ik pontban elöadatik, hogy Eger városának a kormány iránti viszontC Z A. frMajd a jelenre gondolok . . . Prüssz!. . . „Egészségére !“ — Köszönöm. Hát a jövő, vájjon mi jót hoz ? Itt egy újság nézzünk bele. Törökország . . - Velencze . . . Róma . . . Csupa löporszaggal tele! Eh! félre a politikával! Sohasem állhattam ki azt . . . Huh ! mily pogány idő van ottkünn ! Alig várom már a tavaszt. Philomela. A halálbüntetés ellensége — Beszély. — (Folytatás.,) Hugó hirtelen megállapodék, és zavart eszmélettel rátekintett a Duna sebesen tovahömpölygö habjaira. Az önmaga és mások iránti gyűlölet legfőbb fokra hágott, s önmegsemmisitési dühhé változott át benne, s ő már nekiiramlott, hogy egy ugrással magát a folyam habjaiba vesse; de egyszerre egy széles vállu férfiú hirtelen háta mögött terem, és dörgő hangon rárivall: „Megállj!“ Hugó visszahanyatlott. Zavart tekintete egy kellemetlen , csontos arczu, öszbeborult, hosszú hajú és megüvegesedett szemű férfialakra esett. Nyakának egyik oldalán a kendővel félig betakart golyva, külsőjének még iszonyúbb kifejezést adott; kezében halászhorgot tartott. — A halakat akarja ön innen elzavarni ? Mit szándékozót
