Eger - hetilap, 1868

1868-05-28 / 22. szám

186

l

ban maradásra kárhoztat, a régi helyiségeket szemléli, gyakorta óranegyedekig kell járni, mig valami zöldet lát, ha pedig elszánja magát a társaság kedvéért azon áldozatra, hogy a városligetbe kikocsiz, itt alig lát zöld, hanem igenis a porfellegektől fehérlö falombokat. S mégis mennyien vannak, kik ilyes tortúrára adják magukat!

Szerencsésebbek e tekintetben a budaiak. A kellemes vál- tozatosságu, kedves fekvésű, regényes zugliget, kedvelt helyiségeivel, a fáczánnal, disznófővel, mely épen most restauráltatott, a „szép juhásznövel“, naponkint százakat édesgetnek a szabadba, kivált májusban, midőn a majálisok a testületeket is ide csábítják. A közlekedés itt még a régi lassúsággal történik, s az újonnan életbe léptetendő vasút csakis junius hóban fog átadatni a közlekedésnek. A Svábhegy villáiban a pest-budai előkelőségek nehá- nyai tartózkodnak; itt van b. Eötvös villája, Jókai nyaralója, hol az ünnepelt regényíró politikai költemény-vezérczikkeit írja, s más helybeli gazdag kereskedők nyári laka. Mióta a déli vaspálya, mely a kis Svábhegy tövében bírja indóházát, fölépült, azóta a Svábhegy is veszített egykori jelentőségéből. A közlekedés megakasztatott, a feljárat megnehezittetett, s a lakosság inkább az északnyugati virányokban — a zugligetben keresett üdülést. S ma kétségtelenül ez a fővárosiak legkedvesebb, legelegánsabb tartózkodáshelye, mondhatnám, Pestnek uj Versaillese.

Van még egy kedves kirándulási s szórakozási pontja lakosságunknak :a csáseár fürdő, melynek szorgalmas igazgatója megtesz mindent annak emelésére. Legközelebb megalakult a bálrendezö bizottmány, lesz tehát leányainknak alkalmuk mulatni. Csak azt lehet gáncsolnunk, hogy fürdőink mai szerkezete mellett az üdülés végett jött betegek nincsenek még annyira elkülönítve a mulatozó publikutntól, hogy tökéletes nyugalmat élvezhetnének. Sirj a sirókkai! nevess a nevetőkkel! mondja egy költő; de komoly betegeink épen nincsenek disponálva, vigadni a vigadókkal, nekik szünetre, lelki és testi nyugalomra van szükségük, holott lakosztályaik nem egészen mentek az izgalmas lármától. Ez vidéki, egyébiránt kellő comforttal, de nem czélszerüen berendezett fürdőhelyeink egyik törzs-gyökeres hiánya. Pedig épen ilyenkor — május vége felé — naponkint nagyszámú család indul a kedvelt fürdőkbe felüdülés végett.

Mi felüdülést, testit, csak a fővárosban s vidékén kereshetünk, mikor időnk engedi, de szellemit elég bőven találunk az

akadémia gyéren látogatott gyűlésein, vagy Thalia csarnokában. Szóljunk tehát mindkettőről.

Az akadémia utolsó ülésében egy oly tanulságos, élvezetdús s e mellett magas becsű emlékbeszédet hallottunk, melyen csak azért ütköztünk meg, hogy miért nem mondatott az az évi ünnepélyes közülésen, mely e czélra kétségtelenül alkalmasabb leen- dett. Meglehet, hogy a derék felolvasó, Ipolyi Arnold szerénysége állott ennek útjában; de mi, ma hízelgés nélkül mondhatjuk, hogy ritkán termett a magyar szónoki múzsa ilyen gyümölcsöt, minő ezen nagyuevü s lángeszű érsek Lonovics József m. akad. tiszteleti tag felett mondott emlékbeszéd volt. Méltóságteljes hangja, dús olvasottságról tanúskodó szövege, itt-ott megható reflexiói s kivált történelmi idézetei s hivatkozásai lebilincselték a hallgatót; de élvezetünk csak akkor vált teljessé, midőn az egészet nehány nap múlva külön nyomatban megkaptuk. Nem hiában, hogy bis repetita placent! de ezen em- lékbeszédtöl mi másodszori átolvasás után sem tudtunk megválni. Ki van benne emelve Lonovics gyermekkora, ki 1793. jan. 31-én született, vázolva van fölvétele az egyházi rendbe, Egerben töltött évei s ezek hatása ifjú, fogékony keblére. Ipolyi bevezet minket az egri lyceumba, s megismertet az ifjú tanárai s ismerőseivel, miként töltötte Lonovics életét különféle egyházi hivatalokban, mint szentszcki jegyző s érsekmegyei titkár, mint jutott 1826. Várkonyba lelkészül. Lonovics mint ilyen 1826-ban Klobusiczky József fölött tartott emlékbeszédet, mely által, miként Ipolyi meg- jegyzé, egy uj alakját alapította meg a magyar emlékszónoklatnak. 1829-ben az egri káptalan kanonoka lett, s mint ennek követe, az 1830-ik és 32-iki országgyűlésen élénk részt vett a vitákban, mind a vallásügyben, mind más országos kérdéseknél. 1834- ben Csanádi püspökké neveztetett ki, s azon évtől kezdve a felsőház hallotta lángeszének nyilatkozmányait. Parlamentaris szereplése nemcsak a vallási kérdéseknél, hanem minden országos ügynél tündöklött. Lángeszét még ellenesei sem tagadják, szónoki tehetsége nagyszerű volt, különös mestere a rögtönzésnek, melynek, kivált nehány elvelleneivel való találkozásnál, kitűnő jeleit is adá. 0 a reformok barátja volt, szabad sajtót és intézményeket kívánt létesíteni, a parlamenti kormánynak nem volt barátja, de midőn kineveztetett s ténynyé vált az, meghajolt.

Még 1847-ben az egri megye érsekévé neveztetett ki, de állását az 1848-iki hongyülésen való elfoglaltsága miatt el sem-4TÁRCZA. {►A niagarai hajós.

Partján vészes Niagarának Kikötve áll a könnyű csónak,

Benn egy ind alszik, s ifjú nője Künn eprész szerte a mezőbe’.

Vadász jár ott, s kigyúla vére A nemes vad szemléletére.

Int, esdeklik. Arczán a szépnek A megértett bűn lángi égnek.

A kalandor örömben árad,

S hasán csúszván, mint a vadállat,

Bősz csellel a sajkát megoldja,

Rábízva a villámhabokra.

Az éhhullám ragadja terhét,

Mint a szilaj mén könnyű nyergét,

Az ind mozdul, — egy perez az élet,—

Földrengető zúgásra ébred.

S lapátra kap órjás karokkal,

Szintúgy recseg a sajkaoldal,

A part közel.... egykét csapás még .... Szemében bútor, büszke láng ég.

De hátranéz, néz .... és bedobja Evezőjét a vad.habokba,

Nyugodtan dől a sajkamélyre, —

— És kaczag az örvény szirénje ....

Mindszmty Gedeon.

Válasz Balássy Ferencz urnák „Észrevételeire.“

E lapok f. é. 15-ik számában egy tájékozó czikket irtain annak kimutatására, hogy a közszemlére kiállított, s az egri 1552-iki ostromot ábrázoló festményen látható hölgy nem Homon- nay Gáborné, mert a most nevezett úri nő Eger védelmében személyesen részt nem vett, hanem az csak az egri nők hősiességének eszményi jelképe. Véleményemet nyilvánitám a felett is, hogy vájjon a védelemben részt vett asszonyok, az úri s igy felsőbb rangú, vagy a köznép sorából valók voltak-e? s azt állitám: hogy igen valószínűen a köznép asszonyai voltak. Első állításomat, úgy annak támogatására felhozott érvemet negativ forrásból merítettem, azt állitván; hogy az akkori irók nem csak azt nem említik, hogyHomonnay Gáborné a vár védelmében személyesen részt vett, sőt arról is hallgatnak, hogy Egerbe segédcsapatokat küldött volna, s ebből folyt azon következtetésem, hogy H. Gáborné nemcsak hogy a védelemben személyesen részt nem vett, sőt oda segédcsapatokat sem küldött.

Balássy Ferencz ur ezen tájékozó felszólalásomra, ugyancsak e lapok 19—20. számaiban „Észrevételek“ czimit czá- folatot irt, állitván: hogy czikkem által indíttatva, az általam felhozott kérdést ö is nyomozta, s az enyémtől eltérő nézeteit közli, s az enyémet megigazítja; megtisztel azon nem érdemlett czimmel is, hogy én a történelemmel foglalkozom. Ez utóbbi megtiszteltetésre elölegesen is kijelentem, hogy én a történelemmel tüzetesen nem foglalkozom, a világ és különösen hazám történelméből csak annyit igyekeztem sajátommá tenni, mennyit egy, a korral haladni szerető egyénnek elsajátítani kell. Hazám történetének a török világra vonatkozó része leginkább érdekelvén, Forgácsot is ugyan, de főleg Istvánffyt több ízben végig olvastam ; igen kedves kézikönyvem Buday Ferencznek Magyarország polgári históriájára irt Lexicona is, mert e szorgalmas iró felhasználta e müvének írásánál nem csak az előtte élt történé-