Eger - hetilap, 1868
1868-05-21 / 21. szám
— 178 — Országgyűlési tudósítás. Pest. máj. 18. A képviselöház f. hó 12-iki ülésében több képviselő, az illetők megbízásából kérvényeket nyújtott be, köztük Csiky Sándor a hevesmegyei Nagy-Réth helysége 84 szőlőbirtokos lakosának kérvényét, melyben a szőlödézsmának országos kárpótlás melletti megszüntetését kérik. A kérvény a kérvényi bizottsághoz utasitta- tott. Napi renden volt az alföld-fiumei vasútra vonatkozó azon határozati javaslat, mely szerint „gondoskodjék a kormány, hogy ezen vasút Eszéktől Sziszeken , Károlyvároson át Fiúméig a legrövidebb vonalon, függetlenül minden más társaságtól és minél előbb kiépíttessék.“ E határozati javaslat a központi bizottság szerkezete szerint, általános szótöbbséggel változatlanul elfogadtatott. Következett részletes megvitatásra az átalánosságban már elfogadott második határozati javaslat a vasúti engedélyezések iránt átalában, s ennek egy szakasza ellen sem tétetvén észrevétel, változatlanul elfogadtatott. Ezt követé az átalánosságban már szintén elfogadott engedélyezési okmány részletes tárgyalása, mely alatt számos képviselő eltávozván, a ház határozatképtelenné vált, miért is a 10. §-nál a tanácskozás megszakittatván, az ülés eloszlott. A máj. 13-iki ülésben a vasutengedélyezési okmány tárgyalása folytattatott, s azzal fejeztetett be, hogy az alföld-fiumei vasút nagyvárad-eszéki része engedélyezési okmányának tervezete, részletenkint is elfogadtatott. Ugyanezen ülésben az elnök Kassa város egy kérvényét mutatta be, melyben a képviselőknek az tilésbőli gyakori kimaradását meggátoltatni kéri. E kérvény kétségkívül az egész ország közohajával találkozik; a bajon mielőbb segíteni kellene czélszerü intézkedés által. Egy közelebbi ülésből is, mint a szavazás alkalmával kitűnt, nem kevesebb, mint 193, a legutóbbi ülésből pedig 127 képviselő volt távol. Máj. 14-én tárgyaltatott s változatlanul elfogadtatott az alföld-fiumei vasútról szóló törvényjavaslat, melynek végleges megszavazása a következő ülésre lön halasztva. Ezután napirenden volt a kérvénybizottság jelentéstétele. Egy interpelláló is történt, melyet Ivánka Imre a közlekedési és pénzügyi minisztériumokhoz intézett az alföld-fiumei vasút többi részének kiépítése iránt. A máj. 16 iki ülésben az elnök a kir. ügyek igazgatójának két levelét mutatta be, melyekben az engedélyt kér a háztól Böszörményi László képviselő, mint a „Magyar Újság“ szerkesztőjének perbefoghatására, a „M. Ujság“ban „a félegyházi vérengzés“ czim alatt megjelent czikkek és Kossuth Lajosnak a képviselőbáz elnökéhez intézett, a képviselöházban föl nem olvasott lemondó levelének ugyancsak a „M. Újságában történt közléséért. A levelek az ily ügyben már működő 10-es bizottsághoz utasittattak. Két interpellatio is történt. Egyikben Radios Ákos fiumei képviselő fölvilágositást kér a kormánytól aziránt, hogy mily alapon és indokból sorolta az 1868-iki államköltségvetósben Fiúmét a Horvátországot illető rovatok alá ? Gr. Mikó miniszter az inter- pellatiót Írásban kéri beadatni. Berzenczey László pedig azt kérdi: mikor terjeszt elő a kormány törvényjavaslatot az erdélyi vasútnak Kolozsvártól továbbépítése iránt? A közlekedési miniszter kijelenti, hogy mihelyt a nagyvárad-kolozsvári részen a mérnöki munkálatok befejeztettek, az illető erőket a további vonal tanulmányozására fogja alkalmazni, s csak ha e tanulmányozás megtörtént, szólhatand az irányra nézve. Ezután gr. Mikó miniszter Ivánka Imre minapi interpella- tiójára válaszolva kijelenti: hogy a kormány tárgyalásokat folytat egy franczia társulattal az alföldi vonal továbbépítése iránt, de eddig eredmény nélkül. Mikor fog e pálya bevégeztetni, az a létrejövendő egyezménytől függ, de tekintve a nehézségeket, 4 évnél rövidebb idő alatt nehezen lesz kivihető. A nagyvárad-eszéki vasút engedélyokmánya és a törvény- javaslat fölötti végleges szavazás után következett a pénzverésről 3zóló törvényjavaslatban a felsöház által tett azon módositás tárgyalása, mely szerint a törvény végrehajtásával „a pénzügyminiszter“ s nem „a m. kir. pénzügyminiszter“ bizatik meg. A módositás elfogadtatott. Végül napi renden volt még a horvát regnicolaris deputatio átirata az alföld-fiumei vasút tárgyában, mely Deák Ferencz indítványára a minisztériumhoz áttétetni határoztatott. A fővárosi társasélet s irodalom köréből. Pest, máj. 17-én. (Cs. Gy.) Alig hiszem , hogy a görögök nagyobb hévvel viseltettek kedvencz ünnepélyeik, az olympi játékok iránt, mint mi pestiek az annyira kedvelt r á k o s i lóversenyekhez. Az ős Rákos, melynek gyepén hajdanta kaczagányos őseink intézték annyiszor megfogyott, de meg nem tört nemzetünk államügyeit, most a sport barátai, czifra jakey-ok, s a néző publicum ezrei által látogattatott. Vájjon mit szólandott egy Mátyás-korabeli vitéz, ha sírjából fölkelvén, e mező mai tarka közönségére egy pillantást vetne; az angolos jakey-ok, a gyorsfutó mének vegyes sokasága bizonyosan nem egy különös érzetet keltene föl benne. Tempora mutantur! ezen igazságot iáthatjuk a csákányos szittya-ősök cylinderes, frakkos, glacé-keztyüs utódain. Czélomon túlterjedne, részletes kimutatást adni az idei báromnapi lóverseny eredményeiről. Az eredmény annyiban kedvezőnek mondható, mivel a hazai lovak nem szorultak ez idén olyannyira háttérbe, mint múlt évben, mikor a nap hősei külföldi mének voltak. Az első nap (máj. 10-én) az idő rendkívül kedvezett, s főleg ennek tulajdonítható azon roppant részvét, melynek a verseny örvendett. 0 Felsége a király s a nápolyi királyné szintén megjelentek, a közönség lelkes éljenzéseitől kisérve, s egyszersmind szorgalmas nézői voltak a második (máj. 12.) és harmadik (máj. 14.) versenynek is. Az első nap hőse a kladrubi ménes „Challange“-ja volt, mely a császárdijat (1000 db. aranyat) nyerte el. Egyébként még gr. Festetics Pál, a kisbéri cs. k. ménes, gr. Széchenyi Kálmán lovai nyertek dijakat. A második napon a lóversenytér a sűrűn csepegő eső folytán csak igen gyéren látogattatott, de annál inkább az utolsó versenynapon. E két nap győztesei közöl gr. Széchenyi Kálmán „Cameliá“-ja, gr. Eszterházy Miklós Canace-e és Striz- zel-je, gr. Károlyi Gyula „Negresse“-e, gr. Szapáry Iván „Nikolas“^, gr. Hunyady Promesse-je és Cassió-ja s Festetics Pál „Blackboy-a kiválóbbak. Egyébiránt szerencsétlen s komikus jelenetek sem hiányzának. Első napon ugyanis az állványversenynél bg. Eszterházy III. Claudiusa lábát törte, miért is a helyszínén leszúraiott. Másod nap pedig Blaskovics Ernő lova a versenynél kiDyargalt, s lovászát a czél helyett az erdőbe vitte a néző tömeg nagy derültségére. Különben is Blaskovics lovai, melyek ezelőtt kitűnő hírben állának, az idéni versenyben egészen háttérben maradtak. A lóversenyek, mint tudvalevő dolog, par excellence a fő- ranguak kedvencz mulatságai, kik ilyenkor feles számban jelennek meg, máskor pedig pl. az országgyűlésen, midőn valamely országos érdekű kérdés van szőnyegen, jobbára hiányzanak. A dicséretes kivételek száma nagyon csekély, s „született törvényhozóink“ jó része irtózik a komoly ügyektől, melyekre egyébiránt a sok fogoly vadászat közepette úgy sem jut elég ideje. Sokszor hallottuk emlittetni, s szívesen aláírjuk azon állítást, hogy a magyar aristocratia ritka hazafiui érdemekkel dicsekedhetik, s erényeit tekintve ritkítja párját; de megfoghatlannak tűnik föl előttem, mi lehet azon, az aristocratia jó része, kivált ifjabb tagjainál legújabban tapasztalható szellemi, sőt erkölcsi csökönynek oka? A szokatlan fényűzés, a gavalléroskodási viszketeg s ennek folytán a pazarlás legutóbbi időbeű oly lábra kapnak, hogy ha e szó moru körülményt bizonyos kor divatával egybe kellene vetnünk, egész biztossággal XIV. Lajos korára kellene emlékeznünk. Hogy a vagyoni egyenetlenségnél fogva, mely a társadalom malum ne- cessariuma,a viselet, háztartás mindnyájunknál nem lehet egyenlő; hogy ennek folytán a fényűzés a vagyonosabb osztály tagjainál föltétlenül nem kárhoztatandó: kétségbe vonhatlan, de a főelv, melyet itt is latba kell vetnünk, nem egyéb, mint a „quid valeaut humeri“ elve; azaz senki se terjeszkedjék túl a tehetsége által kijelölt határokon. Azon eddig példátlan csököny, mely förendieinknél a szellemiek iránt mutatkozik, legutóbb a történelmi társulat ünnepélyes közgyűlésén is kitűnt, midőn, mint egy helybeli lap észrevevé, : az elnöklő gróf Mikón és két báró Nyárin kívül egy mágnás sem 1 jelent meg. Pedig az előadások, melyek itt hallhatók voltak, élvezetet s e mellett oly tanulságot nyujtának, milyenben ritkán részesitnek a máskor meglehetősen száraz s a „cum dulci utile“ elvét meg nem figyelő tudományos dissertatiók. Gróf Mikó Imrétől, kit a történelmi társulat elnöke gyanánt tisztel, megnyitójában egy statusférfiui magaslaton álló alkalmi beszédet hallottunk. Visszatekintvén nemzetünk történelmébe, a főbb mozzanatokat, melyek körül történelmünk forog, élesen kiemelte, u. m. a kereszténység fölvételét, a sz. István állami institu-
