Eger - hetilap, 1868
1868-05-14 / 20. szám
170 A felolvasott miniszteri rendelet tudomásul vétetett, s annak tartalmáról Ludas és Karácsond községek, s azok közbirtokosai Szentkirályi Ödön szolgabiró utján értesittettek. Országgyűlési tudósítás. Pest, május 11. A képviselőházban f. 6-ika óta ma az ötödik gyűlés tartatott, s mindez ülésekben a görög-keleti egyházra vonatkozó törvényjavaslat volt napi renden. Az átalános vita f. hó 6-án, a részletes pedig, a törvényjavaslat elfogadásával, a mai ülésben fejeztetett be. Ezenkívül a közelebbi ülésekben a következő érde- kesb dolgok fordultak elő : Máj. 6-án Bónis Samu, mint a jo£i bizottság elnöke, letette a ház asztalára a bizottság jelentését a polgári perrendtartás törvényjavaslatának kidolgozása iránt. A bizottság nem szorítkozott csupán a minisztérium által előterjesztett javaslat bírálatára, a hiányok kimutatására, hanem módosított és alkotott, úgy hogy egészen uj müvet mutat be, részint a miniszteri, részint saját elveiből összealkotva; a változtatások a miniszter hozzájárulásával történtek. Az ekkép átalakított törvényjavaslat kiadatott az osztályoknak, azon utasítással, hogy mielőbb tárgyalják. — Ugyanez ülés alatt a felsőháztól átküldetett a főrendek által is elfogadott, a pénzverésre vonatkozó törvényjavaslat, melynek egy csekély módositványa kinyomatni és tárgyaltatni határoztatott. B. Simonyi Lajos a népnevelés érdekében interpellatiót intézett az oktatásügyi miniszterhez. Kérdi: szándékozik-e a kormány az 1848. 20. t. ez. nyomán intézkedni, hogy minden hitfelekezetüek által látogatandó iskolák létesittessenek ? B. Eötvös kijelenti, hogy e tekintetben kimerítő törvényjavaslatot terjesztend annak idejében a ház elé; a többire nézve közelebb fog válaszolni. A máj. 7-iki ülésben a kir. fiscusnak a ház elnökéhez intézett két levele olvastatott föl, melyben engedélyt kér a háztól, hogy Román Sándor képviselő, mint a „Federatiunea“ czimü ro- j mán lap szerkesztője, a lapjában névtelenül megjelent, s a magyar korona országainak területi épsége ellen izgató czikkek miatt sajtóperbe fogathassék. A ház ez ügyet egy tizes bizottsághoz utasitá véleményadás végett. Máj. 8-án az elnök több kérvénynyel egyetemben bemutatta Klapka Gyögynek a pesti egyenlőségi kör nevében benyújtott kérvényét a polgári házasság behozatala iránt. Ezután Gorove keresk. miniszter ő Felsége nevében a ház elé terjesztő a Porosz- országgal és az észak-német szövetséggel kötött kereskedelmi szerződést tárgyalás és jóváhagyás végett; kéri a házat, hogy miután a szerződések szentesítésének napja mintegy 11 nap múlva már beáll, tárgyalásukat mielőbb eszközölje. A mai ülésben napi renden volt az alföld- fiúméi vasútra vonatkozó törvényjavaslat, mely előrebocsátott vitatkozás után átalánosságban elfogadtatott. A fővárosi társasélet s irodalom köréből. Pest, máj. 10. (Cs. Gy.) Az elmúlt hét főérdekü mozzanata a máj. 4-én tartott országos honvédközgyülés eseménye volt, mely egy sokat dis- kutált tárgynak, a honvédegyletek központi választmánya s Per- czel Mór közötti viszálynak ideiglenesen bár, s kétes sikerrel véget vetett. E közgyűlés részleteit a lapok elég terjedelmesen hozták, azt tehát taglalgatnom fölösleges. A rozzant budai nyári színkörnek helyiségeiben, melyek ez alkalomra sem restauráltat- tak télies elhanyagoltatásukból, tartatott meg a gyűlés, s igy ott, hol máskor Thalia papjai s papnői mulattaták a tömeget, ma a I seregek istene, Marsnak hadedzett fiai szerepeltek. Hogy mi ro4 T A K C Z A. Észrevételek Mártonffy K. urnák az egrivár 1552-iki ostromára vonatkozó czikkére. (Vége.) Azok folytán, a miket felhozék, én is egyetértek a t. íróval abban, hogy Homonnay Gáborné az egri vár védelmében személyesen részt nem vett; mindazonáltal neve e vámvédelmével kapcsolatba hozathatik, a mennyiben ide ő is segédcsapatot küldött, s azon párthoz tartozott, és annak érdekében működött, mely e vár megtartását hazatiui és politikai életkérdésnek tartván, annak megmentésére minden kitelhető áldozatot megtett. De nem osztom a t. Írónak azon nézetét: miszerint azok a hősnők, kik a vár védelmében a férfiakat segítették, s magukat és nemöket kitüntették, nem az úri rend asszonyai és leányai közé tartoztak, hanem azon pórnök közül valók voltak, kiket Dobó a várba a sü- j tés-fözésre bevitetett; mert én azt tartom, hogy azon lelkes nők, ha talán mindnyájan nem is, de nagy részben az előbbkelő úri és polgári osztályhoz tartoztak, és koránt sem voltak mindnyájan a köznépből valók; mivel, a mint Íróink előadásaiból kitűnik, azokon a pórnőkön kívül, kiket Dobó a várba a sütés-főzésre berendelt, voltak benn a várban még más nők is. Ugyanazért lássuk mindenekelőtt íróinknak e nőkre vonatkozó előadásait. Tinódy Sebestény, ki, mint láttuk, e részben legilletékesebb iró, midőn megemlítené, hogy Dobó mindenről eleve gondoskodván, Egerből, Felnémetről és Tályáról mesterembereket és földműveseket rendelt a várba, ide vonatkozólag igy ir : „Valának szorgalmatosak tisztekben, falukról is parasztok harmincznégyen ; sütő asszony-népek tizennégyen; egyéb asszonyok, gyermekek negyvenötén.“ (Katona i. h. 321 1.) Itt, a mint látjuk, Tinódy is megkülönbözteti az utóbb emlitett negyvenöt nőt és gyermeket azon tizennégy sütő-asszonytól, kiket Dobó vitetett be a várba, kik a többiekkel együtt tesznek összesen ötvenkilenczet. E szerint mindössze ötvenkilencz nő és gyermek volt benn a várban, nem • *) Ezen czikkuek a legközelebbi számban megjelent első részébe több sajtóhiba csúszott be : különösön 163-ik lap 2-dik hasáb kikezdése után a 19-ik sorból kimaradtak a következő szavak : „az e g.r i vár védelmének érdekében egyebet is tett.“ S igy a szövegnek ezáltal megzavart értelme ekkép igazitandó ki: „Ennélfogva megengedem, hogy e nő talán itt is — az egri vár védelmének érdekében — egyebet is tett, mi által az ő neve a vár védelmével kapcsolatba hozathatik“ stb. A 164-dik lapon, a 2-dik hasáb kikezdésében pedig a 13-ik sorban intézkedett helyett vitézkede-tt olvasandó. S z e r k. pedig negyvenkettő, mint a t. iró vélekedik. Forgách Ferencz ugyan e nők között semmi különbséget sem tett, de a nők és gyermekek számát Tinódyval megegyezőleg ő is épen ötvenkilenczre teszi. (R e r. Hungaricar. s u i t e m p o r i s Comment. Po- sonii 1788. 72 1.) — Sambucus ugyan a nők számát csak negyvenre teszi, de épen ezen ide vonatkozó előadásából is kitetszik, hogy szerinte ott az általa említetteken kívül még több nő is volt;mert ide vonatkozólag igy ir: Oda (t. i. a várba) biztosság okáért negyven nő menekült gyermekeikkel, kik másokkal, vagy helyesebben a többi nőkkel együtt, süttek-főztek. Az eredeti szöveg igy hangzik: „Eodem in tutum mulieres quadraginta cum liberis con- fugerant, quae panes cum aliis conficerent.“ (Appendix Rer. Ungaricar. annex. Decadib. Rer. Ungaricar. Ant Bonfinii. Hanoviae 1606. 794 1.) Itt a „másokkal“ vagy ! helyesebben a „többi nőkkel együtt“ kitétel alatt kétség- i kivtil azon tizennégy pórnő értendő, kiket Dobó a várba beren- ; delt, kikkel ezen ide menekült nők aztán főztek. Sőt ha Sambu- j cus ezen helyét a Tinódyévál összevetjük, abból azt is meghatározhatjuk : hogy hányán voltak külön ezen ide menekült nők, és ' hányán a gyermekek; mert midőn Tinódy ezen nők és gyerme- j kék számát összesen együtt negyvenötre teszi, Sambucus pedig 1 határozottan negyven nőt említ, kik gyermekeikkel ide menekül- ; tek: ebből világosan kitetszik, hogy a nők negyvenen és a gyer- j mekek öten voltak. — Istvánffy ugyan hallgat ezen ide mene- , ktilt nőkről, csupán csak azt a tizennégy pórnőt emlitj, kiket Do- j bó a sütés-főzésre a várba rendelt; de Istvánffynak ezen hallga- I tása mit sem bizonyít három Írónak összehangzó állítása és különösen Tinódynak előadása ellen. Miután Tinódy ezen negyvenöt nőt és gyermeket világosan megkülönbözteti a tizennégy siitő-főzö pórnötől; miután Sambucus világosan Írja, hogy negyven nő biztosság végett gyermekeivel az egri várba menekült; miután ezen iró állítását igazolja a dolog természete és az akkori körülmények kényszerűsége is; mert midőn Hevesvármegye egy része, és különösen Eger vidéke a török táborozás- és dúlásnak ki volt téve, kétségkívül voltak oly úri családok és családfők, kiknek nejeik és gyermekeik máshova nem menekülhetvén, férjeiket s atyjaikat a várba követték, annál is inkább, mert, mint a történelem bizonyítja, mindig talál- í koztak oly önfeláldozó és elszánt nők, kik készek yoltak férjeik | sorsában osztozni; — miután, mondom, az irók felhozott állításait
