Eger - hetilap, 1868
1868-05-07 / 19. szám
163 Felolvastatott az egri csizmadia-czéh kérelme, mely szerint az úgynevezett halpiaczon egy állandó árulási helyiség építkezését kérik engedélyeztetni. A k. i. tanács megbizatott, hogy folyamodókkal egyetértöleg építkezési tervet készítsenek, s azt véleményük kíséretében mutassák be. Ideiglenesen megválasztva lévő Szombathelyi György vágóhídi biztos azon kérelme folytán, melyben eddigi járandóságának fölemeltetését kéri, határoztatott: hogy eddigi 15 ft havi fizetése meghagyása mellett, mindazon marhahús-kiméréssel foglalkozó egyének, kik a vágatást a város vágóhidján eszközük, tartoznak folyamodó vágóhídi biztos részére, minden db. marha után 20 krt fizetni, — ha azonban folyamodó ezen eljárás mellett állomását továbbra megtartani hajlandó nem lenne, az esetre ezen állomás választás alá fog bocsáttatni. Végül Pácz Ferencz orvostudor, kérvénye következtében, Eger városa tiszteletbeli főorvosává átalános akarattal megválasztatott. Országgyűlési tudósítás. Pest, május 5. A képviselöház múlt hó 29-én tartott ülésében az elnök tudatta a házzal, hogy Vukovics Sebő a bácsi kerületben s id. Kossuth Lajos Pécsett megválasztott képviselők, ez állásukról lemondtak, miért is az emlitett helyeken uj választások lesznek elrendelendök. Csanády S., Bobory K., Halász B. és Csiky S. azt kívánták, hogy Kossuthnak az elnökhöz intézett levele fölolvas- tassék, a többség azonban a fölolvasás mellőzése mellett nyilatkozott. — Ezután Somossy I. interpellálta a belügyminisztert: igaz-e, hogy bizonyos Holl-Stohlbergnek engedélyt adott, hogy ez Magyarországban a pápai sereg részére toborzást indíthasson? Mire a belügyminiszter kijelenté, hogy ö ily engedélyt nem adott, de nem is kértek tőle; Holl-Stohlberg ugyan fölkérte őt mint magánegyént ez ügy pártolására, de kinyilatkoztatta neki, hogy ily kérelme meg fogna tagadtatni, ha pedig engedély nélkül toborza- na, a következményeket magának tulajdonítsa. — Ezt három legújabban szentesített törvény kihirdetése követte: a törvények kihirdetéséről, a gödöllői uradalom megvételéről és a koronái javak állományába sorozásáról, s az 1868. máj. 1-től ugyanazon évi jun. 30-ig viselendő közterhekről. Végül Lónyay pénzügyminiszter á- laszolt gr. Keglevich Bélának, a külföld számára termelt dohánynak a kincstár részéről leendő átvétele végett hozzá intézett in- terpellatióra. Lónyay kimeritöleg felelt, s kijelenté, hogy a kincstár úgy el van látva dohánynyal, hogy többet nem vehet; azt tanácsolja tehát, hogy a termelők adják el dohányukat a kivitellel foglalkozó kereskedőknek, vagy pedig kisérlenék meg az eladást külföldre; erre a kormány szívesen ad engedélyt, s még más kedvezésre is kész, névszerint, hogy a pénzügyminisztérium saját raktáraiba engedné meg a dohány berakását, arra a folyó ár egy részét pl. felét előlegezné. Gr. Keglevich Bélát nem nyugtatta meg a pénzügyminiszter válasza, miért is a f. hó 1-én tartott ülésben újólag felszólal, különösen a pénzügyminiszter által emlitett árak csekélysége miatt, melyeknél5—6-szor nagyobbat kínálnak néhadugárusok,sőt maga a kormány is adott már nagyobb árakat, lehetségesnek tartja tehát, a pénzügyminiszter által kitett áraknál nagyobbakat megállapítani, s ha ezek szerint kapnának előleget a termelők, inkább meg lesznek nyugodva. Lónyay erre megjegyzé, hogy zsinórmértékül nem a dugárusok árát, hanem csak a piaczi árt fogadhatja el. A f. hó 4-én tartott ülésben, miután a miniszterelnök az iparés kereskedelmi kamarákról szóló szentesített törvényt átnyujtá, s Deák Ferencz Pest városának a vízvezetéki vasrészeknek vám- mentesitését kérelmező folyamodványát benyujtá, a belügyminiszter válaszolt Csiky Sándornak a pesti demokratakör feloszlatása tárgyában korábban tett interpellatiójára. Kijelenté, hogy mivel nálunk nincs a társulási jogot szabályzó írott törvény, a törvény erejével biró szokás és gyakorlatra támaszkodott, midőn oly egyleteket föloszlatott, melyek az alkotmány fölforgatását tűzték ki czélul. Nem tagadja, hogy rendes állapotokban lehetnek egyletek hivatva törvények megváltoztatására, de nem ily átmeneti időben, mint a minőben mi élünk. E válasz a ház helyeslésével találkozott, de Csiky S. aggodalmait el nem oszlatta. Ez ülésből négy éves volt, munkáját csak késő vénségében, 1605 dikben, tehát a vár ostroma után ötvenhárom évvel, kezdette írni, melyet közbejött halála miatt nem is végezhetett egészen be, s mely halála után csak hét évvel, 1622-dikben nyomatott először ki. — Még ezek közé sorozható a t. iró által föl nem emlitett Sambucus János is, ki 1531-ben született, s ki egy a Bonfin munkájához irt toldalékban (Appendix Bér. Ungaricar.) szintén leírta az egri vár ostromát. Már azonfelül, hogy Forgácb, Istvánffy és Sambucus ezek szerint munkáikat mind későbben Írták , azoknak az egri vár ostromára vonatkozó előadásaiban mindnyájan Tinódyt követték, és tőle csak némi részletekben és kihagyásokban tértek el; sőt Istvánffy Tinódynak ide vonatkozó elbeszélését kevés változtatás- és kihagyással majdnem szorul szóra latinra fordította, s munkájába iktatta, úgy, hogy midőn Katona István Tinódyt közli, azt írja: hogy azok kedvéért, kik a magyar nyelvet nem értik, nem szükség ezt latinra fordítani; mivel Istvánffy, ki ide vonatkozó s általa is alább közlendő elbeszélését egészen Tinódból merítette, öt e részben megelőzte, s igy a kik a magyar nyelvet nem értik is, Tinódy előadásának tartalmát Istvánffy elbeszéléséből megérthetik (Katona Hist. Crit. Regni Hung. XXII. köt. 351 1.) Ezek szerint tehát Tinódy az egri vár ostromát illetőleg a legelső és legilletékesebb kutforrás, melyből merítették többi Íróink is ide vonatkozó előadásaikat. Ezeknek előrebocsátása után térjünk át a felhozott czikk tulajdonképeni tárgyára. A t. iró azt állítja, hogy Homonnay Gábor özvegye, Gyulaffy Eufrosina, az egri vár ostroma alatt nem volt a várban, és nem vett részt az ostromlott vár védelmében, s ezen állítását a többi közt azzal indokolja: hogyanevezett özvegy nem is küldött segédcsapatot a vár védelmére. „Ha ily nő — igy ir ide vonatkozólag — részt vett volna a vár védelmében, az oda bizonyosan nem maga, hanem jelentékeny segítő néppel ment volna; már pedig nemcsak azt nem jegyezték föl az általam fölemlített egykorú irók, hogy Homonnay Gáborné a védelemben részt vett, de azt sem, hogy oda segédnépet küldött volna.“ Hogy Homonnay Gáborné a vár ostroma alatt a várban je len volt, s annak védelmében személyesen részt vett volna, azt én nemcsak nem állítom, hanem szintén kétségbe vonom; de hogy a vár védelmére Somogyi Ferencz és Nagy Tamás vezetése alatt / j huszonnégy főből állott gyalogcsapatot küldött legyen, azt vilá- I gosan írja Tinódy (Katona idézett hely. 320 1). Ezt ugyan nem említi sem Forgách, sem Istvánffy, sem Sambucus; mert ők rövidség okáért ily kisebb részletekre nem igen terjeszkednek ki, I és csak azokat sorolják elő, kik nagyobb sereggel siettek a vár védelmére. De hogy itt Tinódy, ki Homonnay Gáborné segédcsa- I patát megemlíti, nagyobb hitelt érdemel, mint az emlitett irók, i kik azt elhallgatják, az világos azokból, miket fölebb a kutforrá- I sokat illetőleg felhozék. Egyébiránt Gorove László is világosan I írja — kétségkívül Tinódy után — „Eger városa történ e- tei“-ről irt értekezésében, hogy Homonnay Gáborné Somogyi Ferencz és Nagy Tamás vezetése alatt huszonnégy főből állott gyalogcsapattal nevelte az egri vár őrségét (Tud. gyűjtemény 1826. IV. köt. 35 1.). Horváth Mihály is azon főnrak sorában említi Homonnay Gábornét, kik a vár őrségét részint lövé- | székkel, részint drabantokkal szaporiták. (Magyarország I Történelme Pesten 1861. III. köt. 211 l.j Ezek szerint tehát megigazítandó a t. írónak állítása; mert igenis küldött Homonnay Gáborné egy csapatot az egri vár védelmére; de e csapatot nem maga vezette, s ö maga a vár ostromán és védelmén nem volt jelen, és igy csakis annyiban hozathatik az ö neve e vár védelmével kapcsolatba, a mennyiben annak védelmére ö is egy csapatot küldött, s ezáltal abban közvetve részt vett. Igaz ugyan, hogy e lelkes nő igen buzgó és tevékeny híve i volt a Ferdinánd-pártnak, s annak érdekében látjuk öt későbben ! is az egri vár ostroma után négy évvel működni: nagy része volt ! különösen abban, hogy Telekessy Imre a felvidék főkapitánya 1556 ban Perényi Gábort, a Zápolya-párt vezérét, Varannó mellett megverte; mert, mint Istvánffy Írja, e nő, (kit ö igy jellemez: Euphrosyne Giulaffia, Gabrielis Homonnaii vidua, s ingül ári erga Ferdinand urn fide foemina), tudósította titkos és gyors kémei által Telekessyt az ellenség tervei- és útjáról. S ennek folytán megengedem, hogy e nő talán itt is, az egri vár védelmével kapcsolatba hozathatik: p. o., a várbeli sereget élelmi szerekkel vagy pénzzel segíthette, vagy az urakat a veszélyben forgó vár védelmére vagy segélyére buzdíthatta. De hogy a , vár ostromán jelen nem volt, és annak védelmében személyesen 1 részt nem vett, az világos magának Tinódy Sebestyénnek azon I előadásából is, hol azt Írja, hogy az egri vár védelmére húszon*
