Eger - hetilap, 1868
1868-04-30 / 18. szám
154 dagabb, hanem a polgárság legszegényebb része maradt azzal adós. * A hitelező joga azonban szent és sérthetlen , s a nevelést nélkülüzui kénytelen kisdedeket gombákként vadon föluüvekedni hagyni, kinek sem jut eszébe; érezzük itt mindnyájan, hogy ez esetben okvetlen kell tenni valamit, s hogy mi módon kellene eljárnunk, arra nézve volnék olyan bátor, véleményemet kifejezni. Ha valaki azt javasolná, hogy ki kell részletenkint vetni az egész lakosságra minden évben belőle egy keveset, ezen eljárást, habár a többi adóssági czimeknél igen, de e tételnél épen nem javalnám, mert épen az a bökkenő, hogy jogosan csak egyeseket terhel, s ha az egész közönségre kivettetnék, igen alaposan föl szólalna ellene a polgárság nagy része, sőt mindenesetre terhes ! is volna rá nézve minden e czélra teendő fizetés, mivel úgy gon- ' dolkodnék : hisz én már a dézsmaváltságból reám kivetett rész- j letet úgyis lefizettem, most mások kötelezettségét is én teljesít- ' sem ? ez már csakugyan igazságtalanság. S e gondolatmenet helyességét ki sem tagadhatná, mivel minden rendesen kivetett adónál azonnal a terheltetés jogos voltáról okoskodik az adózó. Nincs más mód ennélfogva, mint a rendes kivetést mellőz- j ve, rendkívüli jövedelemforrásokat nyitni, s egészen a polgárok i szabadsága s áldozatkészségére bízni ezen tétel födözését, s én meg vagyok győződve, hogy minden egri polgár tudná, mivel | tartozik a népuevelés ügyének, mivel városa értelmisége fejlesztésének. A szabad adakozásnak pedig három alakja van leginkább alkalmazásban: a gyűjtés, jótékonyezélú tánczvigalmak rendezése s végre az ez utóbbival rendesen egybekötött tárgy- sorsjáték. Én ezek között a két utóbbit helyeslem, nemcsak azért, mert az átvett pénzértékért mulatságot vagy nyereményreményt nyújt, hanem mert a szabad adakozás eszméjének ez felel meg leginkább, holott a gyűjtésnél némi erkölcsi kényszernek van az adakozó alávetve, mely többször ismételve elviselhetlenné lesz. A tánczvigalmak nyári neméből, az úgynevezett majálisokból reményiek én legtöbb jövedelmet, mert díszítésekre, világításra stb. semmi költség sincs, hisz mindezekről oly pazarúl gon- | doskodik a nagy természet, hogy emberek pénzével annak szép- • ségeit utánozni lehetetlen. Legfölebb egy jó zenekar szükséges, s ha a természet nagy harmóniájában nemzeti fölfogásunkat is képviseltetni akarjuk, csak néhány nemzeti lobogót alkalmazunk, s az egész diszitmény- nyel s szükséglettel készen vagyunk. Főelvnek kell lenni a népies fölfogásnak, mely abban nyerné kifejezését, hogy a belépti jegyek igen olcsókra szabatnának, mivel csak igy volna lehetséges a különböző osztályokat ezen ünnepélyeken egy testvéries, egyetértő egészszé egyesitni; az olcsó jegyek által ezélzott tömeges részvétet nem szabad azonban meg- hiusitni az által, hogy az ünnepély tartásának helyeiil a várostól távol fekvő pontot jelölünk ki, mert az odáig szükségelt kocsik 2—3 forintnyi bére igen-igen lehűlné a mulatni óhajtók legnagyobb részének kedvét; hanem közel a városhoz kellene azokat megtartani, hogy oda kellemesen ki lehessen sétálni, s minden fuvarköltség nélkül visszajőni; ezt nevezem én testvéries s kedélyes nyári szórakozásnak, melyet másnap a legszegényebbnek sem leendne oka megbánni. Hogy ezen városi majálisokat mikor kelleue tartani, azt a képviselő-testület első szakosztálya határozná el, mint melyet az egész vezetésére föl kellene kérni. Véleményem szerint négy ily mulatság még a legszenvedélyesebb tánezost is kielégíthetné, melyeket május 15-, junius 6., julius 24. és az idén még augusztus 21-dikén is kelleue tartani, hogy a természettudósoknak városunkban mulatósa ez által díszesebbé és kellemesebbé tétessék. A téli tánczidényben egy vagy legfölebb kettő nagyon is elegendő volna, de ezek egyikének nagy tárgysorsjátékkal kellene egybekötve lenni. Ily módon lassan-lassan elő lehetne teremteni a szükséges tökét, s a magukat kedélyesen kimulatott polgárok azon megnyugvással hagynák el az ünnepélyt, hogy filléreikkel az emberiség legnemesb s legszebb czélját, a népnevelést segiték elő. Nem lesz fölösleges itt még megemlíteni, hogy hölgyeinket ily alkalmakkor is a szigorú polgári egyszerűség ékítené a legjobban, s föl sem teszem, hogy a női gyöngédség föl ne bírná találni öltözékében azon fiuom középarányt, melyre a szülék is örömmel áldoznak, de mely hölgyeink Ízlését is kielégítené. Ennyiből áll az én hadjárati tervem ezen bonyolódott körül- ményü 10,000 frtnyi adóssági tétel ellen, s úgy hiszem, örömére fogna bárkinek is szolgálni, ha ez év végén tudomására juthatna, hogy a takarékpénztárban elhelyezett városi népnevelési alap ennyire meg ennyire növekedett egy rövid nyár folyamában. Vájjon nem lehet-e ily eszközökkel nyugdíjazási alapot is előteremteni ? A jövő újévbe pedig az idei jótékonyság emlékével s azon meggyőződéssel léphetne minden egri polgár, hogy a város, szabadságát helyzete javítására egész erélylyel s polgári öntudattal használta föl. Saary Ferenc*. Országgyűlési tudósítás. * Pest, april 28. A képviselöháznak ismét három üléséről hozhatunk tudósítást, melyek elsejében (apr. 22.), miután az elnök a felséges uralkodóházban történt örvendetes eseményt a házzal hivatalosan tudatta, és a budai vártemplomban másnap tartandó hála-isteni- tiszteletre a képviselőket meghitta volna ; az időközben érkezett kérvények és Simonyi Ernő képviselő megbízólevelének bemutatása után, Kovách László Gyöngyös város nevében egy kérvényt nyújtott be, melyben a nevezett város közönsége a batvan-mis- kolczi vasútnak Gyöngyös városához közelebb leendő hozatalát kérvényezi. E kérvényhez egy uj vonal terve van mellékelve, mely vonal az államra nézve sem terhesebb, sem költségesebb nem lenne. E kérvényt a vasúti bizottsághoz áttétetni, s az ügyet, mely Gyöngyös városára nézve életkérdés, oly módon elintéztetni kéri, mint e kérvényben indokolva kívántatik. A ház beleegyezett, hogy e kérvény a vasúti bizottsághoz tétessék át. — Ezután gr. Keglevich Béla a pénzügyminiszterhez intézett interpellatiót. Tudva van, hogy több vidéken dohány termesztetett kivitelre, melyet külföldi kereskedők szoktak megvenni; ezen termelők állapota most igen aggasztó, mert a kereskedőkön kiviil mások nem bírván engedélylyel vásárlásra, azok igen csekély árakat adnak, s a kormány sem akarja méltányosabb árakon átvenni. Minthogy pedig a készlet igen nagy mennyiségű, s igy a tulajdonosok, kik termesztményöket eladni nem tudják, roppantul károsodnak, mi csak az állam adóképességének hátrányára történnék: kérdi, szándékozik-e a pénzügyminiszter ez ügyben intézkedni, s ha igen, mikor és mi módon? Ezen interpellatióra a választ Ló- nyay a legközelebbi napokra ígérte. — Most a napirendre kitűzött két törvényjavaslat: Gödöllő beczikkelyezése és a veretendő magyar pénzek iránt, harmadik felolvasásra kerülvén, végleg elfogadtatott, s hitelesittetésökután a főrendiházhoz átküldettek. Az april 25-iki ülésben, miután a föherczegnö keresztelésén a házat képviselendő küldöttség tagjai, az elnök javaslata szerint megválasztattak; szőnyegre került a minisztériumnak az adóbeszedés iránt adandó felhatalmazás törvényjavaslata. A ház a miniszteri javaslat helyett, a központi bizottságnak e tárgyra vonatkozó, uj szerkezetű javaslatát fogadta el. E szerint a felhatalmazás f. évi jun. végéig adatik meg; ha azonban időközbeu bármely adónemre nézve törvényhozási intézkedés jő létre, az a törvényben magában kijelölt mód szerint életbe lép. A tegnapi ülésben napirenden volt az adóbeszedésre vonatkozó miniszteri felhatalmazás feletti harmadik szavazás. A törvény- javaslat egyhangúlag véglegesen elfogadtatott. A napi rend második tárgya volt a gyorsiroda állandósítása iránti javaslat, mely Várady Gábor határozati javaslatának alakjában megszavaztatott. Ez ülésből megemlítjük még, hogy Csiky Sándor interpellálta a belügyminisztert: mily törvénynél fogva oszlatta fel a pesti demokrata-kört? Fentartja magának, a felelet meghallgatása után „további lépteire nézve határozni." Politikai hetiszemle. A békés és harczias hírek gyorsan váltják föl egymást. A béke olajágát kardesörtetés közt lengetik. A franczia kormány miudenkép igyekszik a közvéleményt megnyugtatni, de törekvését még eddig nem nagy siker koronázta. A békés szép szavak ellenében tényekre hivatkoznak, melyek amazokat nem igen látszanak igazolni. A franczia „Moniteur“ váltig állítja, hogy a béke megzavarása nem valószínű, s a harczias híreket határozottan czáfolja; de egyszersmind azt is mutogatja, hogy egy nagy államnak minden eshetőségre készen kell állnia. A „Moniteur“ ugyanazon számában, melyben a béke olaját lengeti, egyszersmid a kardot is csörteti, midőn többek közt igy ir: „A hadsereg minden
