Eger - hetilap, 1868
1868-04-23 / 17. szám
147 körökben; ha valamikor, úgy e héten — ahusvéti ünnepek i örömideje alatt, talpon volt mindenki, szegény, gazdag, tudós, j tudatlan. Avagy képzelhetsz-e magadnak mozgalmasabb, élénkebb j képet, azon szokatlan embertenger hullámzását szemlélve, mely egy húsvéthétfő délutánján a fővárosi sétányok, kirándulási helyek majd minden .zugát betölti? Hangyabolyhoz hasonlít a pezsgés, melyben e nap minden rendű embercsoportot láthatunk, s a szokatlan szem káprázik a néptengertöl sötétedő Gellérthegyre pillantva, vagy a városligetnek örömteli közönségére. A Gellérthegy közönsége, mely húsvéthétfőn az évi búcsút üli meg, jobbára az alsóbb néposztályból való,azért a mulatság itt olyan, melyet élvezetesb, müveit embernek csak szemlélni, mint abban részt venni. Sátrak állíttatnak föl, akó akóra fogy, persze nem á javából, hanem azért van kedv. Narancsok, almák, zsemlyék 8 más hajítható anyagok röpülnek, a nagy tolongás közepeit egy néha arcznnkra is röpül, ezt még eltürnők, hiszen husvét csak egyszer van, — de csak most jő a java. A vidor tömeg, látva a mellettünk lerepült almát, egy perez alatt felénk támad, s nagy tolongás közt saját lábainkról leszorít bennünket. Ezen mulatság a ( hegynek kevésbbé meredek részén még eltűrhető volna, de a ! sziklák mellett, hol csak egy ballépés kell, s azonnal nehány száz ölnyi mélységben — a Dunában találod magadat, — bizony nem irigylendő. Hagyjuk el a gellérthegyi ujjongó sokaságot, s nézzünk át a pesti városligetbe. A városligeti rondeau, vagy mint magyarúl nevezték, körsétány, ilyenkor a legválogatottabb köröknek szórakozáshelye. A magas aristokratia, a gazdag polgári pénzaristokratia itt találkozik. A pompa s pazarfényü divat a szépnemnél eddig soha sem látott mérvben kezd növekedni, ennek rovására azonban napirenden vannak a csődök, árverések. Valóban ezen társadalmi félszegség, ha egyfelől az ipart emeli, fejleszti, másfelől megdöbbentő visszahatásokat szül az élet egyéb ágaiban. Egyéb nagy városokban, habár eddig még kevés sikerrel, egész társulatok alakultak már a fényűzés meggátlására, még egyháziak is részt vevének bennök, kik feladatul tűzték ki maguknak, szószéken s gyóntatószéken hatni e kártékony társadalmi félszegség ellen. Ezen társulatokkal rokonnemü volt, bár az eszközök megválasztásában nem igen válogató, azon, kivált fiatal emberekből álló kör, mely az uszályos szoknyák ellen taposó-vadászatot szokott volt intézni. Mindezen törekvések azonban eddig kevés, mondhatni, épen semmi eredményt sem szültek, sőt a fényűzés napról napra veszélyesebb dimensióban terjed, immár nemcsak a női nemnél, hanem a férfiaknál is, nemcsak a tehetösb osztályoknál, hanem kevésbbé vagyonosoknál is, kik nem gondolva az egykori mesére, mely szerint a béka, midőn az ökröt utánozni akarta — felpuffadt, a vagyonos felsőbb osztályokat mindenben majmolni akarják. Kellemesen lepi meg az embert ezen erkölcsi ernyedtség közepett, ha talál férfiakra, kiket a társadalmi visszaélések árja még el nem ragadt, minden tekintetben feddhetlen, tiszta, önzetlen jellemüekre. A haza bölcse, kiről erkölcsi tekintetben is elmondhatni : „integerjvitae scelerisque purus,“ közöttök első helyen áll, ö valódi római jellem, a romlatlan magyar egyenessége s egyszerűségével. Nem kürtöli ugyan borura-derüre a demokratiát, hanem életében tükrözteti azt vissza. A városligetbe, mely ked- vencz mulatóhelye, egy egyszerű társaskocsiban indul ki, lefizetvén, mint más utitársa, a tiz krajezárt, utitársai, gyakorta a legalsóbb osztályból valók, nem tudják, hogy a haza első fia ül szomszédságukban. A sétányban egy székre letelepszik, képviselő barátai környezik, — ő keveset beszél, csak az elmenöket vizsgálja. Egyik-másik elmenö néha suttogja szomszédjának: „Deák Ferencz, látod, ?“ s ha az illető történetesen nem ismeri, álmél- kodva megáll s az öreg ur, noha tudja, hogy ö a vizsgálat tárgya, roppant közönynyel folytatja a szivarozást. A miniszterek közöl Festetics grófot, Wenckheim bárót s Mi- kó grófot láttam künn; elsőnek magas sétakocsiját s pompás lovait a sport-barátok nagy figyelemmel kisérték. 0 Felsége a király ma nem volt künn, hanem a vártkertböl vizsgálta a gellérthegyi ujjongó sokaságot. Késő este volt, midőn a zsibongó nép végkép eloszlott. Politikai hetiszemle. A politikai helyzetre nézve a külföldi lapok nem nyújtanak biztos tájékozást; egyik valószínűnek tartja a háborút, a másik nem tart a béke megzavarásától, sőt az angol „Harold“ sohasem látta a helyzetet békésebbnek, mint most. A franczia kormány, a közelebb fölmerült háborús hírek és aggályok folytán, mindent elüövet, hogy a kedélyeket megnyugtassa. Baroche franczia igazságügyminiszter a ramboulleti templom alapkövének letétele alkalmával, f. hó 14-én beszédet tartott, melyről a franczia belügyminiszter a megyefönökökhöz intézett köriratában azt mondja, hogy Baroche abban a császár legbensőbb gondolatait és valódi érzelmeit fejezte ki. E beszédben t. i. Baroche többek közt ezeket mondá: „Igen, uraim, a császár a békét akarja, a becsületes és egy nagy nemzethez méltó békét. Francziaország el van készülve minden eshetőségre katonai szervezetének kifejtése által; a háborút nem keresi, s meg vagyunk győződve, senki se gondol arra, hogy háborút izenjen neki. Európa békéje nem fog megzavartatni.“ Azonban sem e beszéd, sem a „France“ békehirdető czikkei nem voltak képesek a háború miatti aggodalmakat eloszlatni. Á „Liberté“ azt kérdezi: vájjon oly esetben, midőn a tények ellentmondanak a szavaknak, nem a legnagyobb hiba volna-e, több bizalommal viseltetni a szavak, mint a tények iránt ? Hasonlag nyilatkozik a „Temps,“ „Univers“ és a „Courrier Fran- §ais.“ Még inkább aggódik az „Ind. beige,“ melyet csak az áta- lános lefegyverkezés volna képes megnyugtatni, erre pedig legkisebb kilátás sincs; a békét hirdető „France“ azt mondja: „Mig Európa sulyegyene nem lesz helyreállítva egy westfaliai vagy bécsi congressus ünnepélyes tanácskozásaiban, melyek egyedül részesíthetnék a világot ötven-évi békés jóllétben: addig az anyagi lefegyverkezés csak értemény nélküli szó marad; azt tanácsolni, csak naiv dolog, — életbeléptetni pedig esztelenség volna.“ A moldvai zsidó-üldözés még mindig jelentékenyen szerepel a politikai lapok hasábjain. A romániai kormány ismételve tagadta, hogy ilyes üldözések történtek volna. Ennek ellenében azonban a jassyi zsidó-község táviratilag értesítette a franczia lapokat: hogy a bakeui kerületben százával Űzik el a zsidó-családokat birtokaikból és lakhelyeikből. Barbár módon jártak el, tekintet nélkül roppant veszteségeikre, a gyermekek és öregek panaszaira, kiket az idő zordonságának kitettek. A bukaresti minisztériumhoz intézett panaszok nem vezettek eredményre. — A „N. fr. Presse“ közli is kilenczvenegy elűzött zsidó-család nevét, melyek közt nehány ausztriai is van. Alig lehet tehát többé a hir valóságán kételkedni; megerősiti azt az „Esti Lap“ april 18-iki bukaresti sürgönye is, mely igy hangzik: „Wolfarth ausztriai fökonzul lépései folytán Jassyban a konzulok egybegyűltek, hogy a beérkezett hiteles tudósítások alapján constatálják, miszerint Bakeu kerületben valóban fordultak elő zsidó-üldözések. A moldvai hatóságok tudósításai tehát valótlanok. — Nagy szégyen e barbárság Romániára, mely Európa szine előtt szabadel- vüséget szeret fitogtatni. Garibaldi caprerai remetelakából eltávozott; ebből azt következtetik, hogy a hires tábornok ismét valami csínyen töri a fejét, nevezetesen, hogy Róma ellen főz valamit, hol jelenleg csekély számú franczia katonaság van. Ez azonban kevés valószínűséggel bir. A „Liberté“ f. hó 16-án hozott azon hire sem nyert még megerősítést, hogy Garibaldi a mondott napon Nápolyba érkezett volna. Különben nem lehet tagadni, hogy Nápoly és Szi- czilia igen háladatos tér lenne az izgatásokra, hol az elégedetlenség oly nagy, hogy fölkelést várhatni. A jelenleg Florenczben időző Medici tábornok épen nem ámítja a florenczi kormányt a 8zicziliai komoly állapotokra vonatkozólag; úgy nyilatkozott, hogy Sziczilia ugyan nem fog magától fölkelni, de ha valami ellenséges betörés fordulna elő, akkor alapos ok léteznék a komoly aggodalomra, mert a nép annyira el van idegenedve a florenczi kormánytól, hogy semmit sem akar róla tudni. A szeptemberi egyezményt illetőleg Írják Florenczböl, hogy az meg fog ujittatni, azon záradékkal, hogy az alájegyzés után két hó múlva a római franczia interventiónak meg kell szűnnie, i A közzétételt rövid idő alatt várhatni. Keleten a görög-szláv izgatások még folyvást tartanak. Konstantinápolyi tudósítás szerint, az ottani rendőrség több, rendes útlevéllel ellátott emissáriust tartóztatott le, kik bolgárokat toborzottak a balkáni forradalmi szabadcsapatok részére. Habár most a tömeges fölkelésre alig lehet gondolni, mindazonáltal a lappangó tüzet nem akarják teljesen kioltani, hogy majd ha a kedvező pillanat elérkezik, annál könnyebben lehessen átalá- nos fölkelést előidézni. A nagyvezérnek Krétából visszatérte óta, mint a franczia „Moniteur“ jelzi, a török kormány egész határozottsággal megy
