Eger - hetilap, 1868
1868-04-16 / 16. szám
140 Minta 11. "sz. alatti határozatra vonatkozó tárgy, a f. hó 14-én tartandó ülés elé terjesztetni rendeltetett. 19. Folyó 1868-ik évtől kezdve egyesületi rendes tagokul bejelentettek, Freyburg Lajos által: Amonyi Zoltán; Hirschl Lipót által: Barna Márk és Trébicser Sámuel; Horváth István által: Kolozsváry László ; Boroviezényi Gyula által: Nagyfejeő Ödön és Valthern Zsigmond. Mindnyájan egyhangú szavazattal bevétettek, egyszersmind részvénydijaik számbavételére a pénztárnok utasittatott; megjegyeztetvén, hogy a bejelentők ebbeli buzgólkodását az egyesület szives elismeréssel veszi. 20. Előterjesztetett a jan. — márcz. havi pénztári kimutatás, mely szerint a bevétel tesz ..................... 584 frt —3/4 krt. a kiadás tesz..................................................... 340 „1 M arad april hóra...................................... 243 frt 99% krt. Tudomásul vétetett. Kelt mint fenn. Hitelesiték: Berecz Ferencz, Szávoszt Frigyes. Jegyzetté : Rigó Antal, titkár. Politikai hetiszemle. A párisi lapok közelebb sokat foglalkoztak azon kérdéssel: béke lesz-e vagy háború? Némely lapok, névszerint a „Liberté“ és „Pays,“ állhatatosan a háború mellett izgatnak, ez utóbbi azt, mint kikerülhetlen szükséget hirdeti. Minthogy az ily jövendölések nyugtalanitólag hatnak a kedélyekre és közhiteire, a félhivatalos „Constitutionnel“ utasítást kapott, kikelni azon lapok ellen, melyek azért tekintik kikerülhetlennek a háborút, mert Franczia- ország minden szükséges intézkedést megtett a háború sikeres folytatására. Minél inkább fel van készülve Francziaország — úgymond a „Const.“ — annál kevésbbé valószínű a háború. Az erők egyensúlya biztosítéka a világ békéjének. Igaz — folytatja tovább a nevezett lap — hogy az összes nemzetek lefegyverke- zése még biztosabb záloga lenne a békének, de ki adjon erre példát ? Létezik-e hazája biztonságát és nagyságát szerető franczia, ki az ily kezdeményezést tanácsolni merné ? S ha felszólítana rá a külföld, nem azt mondanók-e, a mit Fontenoynál mondánk: „uraim, megkezdik-e önök?“ E szerint a „Constitutionnel“ megnyugtatni igyekszik Francziaországot és Európát aziránt, mintha a teljes fölfegyverkezés okvetlen háborút jelentene. Ily értelemben nyilatkozik a „France“ is. A franczia hadkészületek — úgymond — nem nyugtalaníthatják ama hatalmakat, melyekkel Francziaország békében van, s melyekkel a békét fentartani óhajtja; azok csupán rósz szándékokat hiúsítanak meg. Ezen hadkészületek, mig Francziaországot erősebbé s bizalomteljeseb- bé teszik, oly törvényes jogok oltalmát képezik, melyeknek megsértése egyedül idézhetne elő összeütközést. A „Constitutionnel“ czikke nemcsak hogy czélját: a háború miatti aggodalmak eloszlatását, el nem érte, sőt ellenkezőleg, nyugtalanító hatást idézett elő, mert megsemmisítette a lefegyver- kezés iránt táplált reményeket, azon nyilatkozata által, hogy Francziaország nem kezdheti meg a lefegyverkezést. Pedig úgy látszik, hogy ha a hatalmak hajlandók volnának is a lefegyverke- zésre, a kezdeményezést Francziaországtól várják. Nyíltan kijelenti ezt a „Journal de St. Petersbourg,“ mely szintén hozzászól e kérdéshez, s ezt mondja: „Francziaország megkezdhetné a lefegyverzést, ha nincsenek támadási tervei, mert egy oldalról sem fenyegettetik.“ Az orosz lap tehát támadási szándékot tulajdonit Francziaországnak azon esetre, ha a lefegyverzést kezdeményezni nem hajlandó. Ily gyanúsítások bizonyára nem fogják elösegi- ni az annyira kívánatos lefegyverzés ügyét. A romániai állítólagos zsidóüldözések közelebb Európaszer- te nagy sensatiót okoztak. Jassyi tudósítás szerint, a bakeui kerületből több mint 400 zsidó családot Űztek ki, melyek ennek következtében hajléktalanul bolyongnak, s még e mellett mint csavargók tildöztetnek a hadrendörök által. E hirt a román hivatalos lap megczáfolta. De alig hihető, hogy minden ok nélkül keletkezett volna az; újabb, hiteles tudósítások talán mégis ki fogják mutatni, hogy van valami a dologban. Annyi bizonyos, hogy Bratiano belügyminisztert a zsidók határozott ellenségének tekintik. Nem rég a bukaresti képviselökamra 31 miniszteriális tagja egy zsidófaló törvényjavaslatot terjesztett a kamra elé, mely az egész civilisált világban átalános indignatióval fogadtatott, s a nagyhatalmak reclamatióira szolgáltatott alkalmat. Bizonyára ez indította Bratiano minisztert arra, hogy egy interpellate alkalmával határozottan ama törvényjavaslat ellen nyilatkozott, s visszautasított azzal minden solidaritást; mire ezen hírhedt törvényjavaslat a kamra által egyszerűen félrevettetett. A franczia „Liberté“ a spanyolországi állapotokról igen sötét képet állít olvasói elé. A madridi lakosság ezer aggály közt él1; múlt hó 18-ról 19-re virradó éjjel egész bizonysággal várták a forradalom kitörését; azután a 23. és 24. közti éj lett volna kijelölve a mozgalom megkezdésére. A „Liberté“ madridi levelezője szerint, ez éjjel talán kitörésre is került volna a dolog, ha 300, minden pártszinezetü szabadelvű egyént be nem fogtak volna. Az elfogafások 27-én éjjel ismétlődtek. A kormány már rég kihirdette volna az ostromállapotot Madridban, de nem akar ezáltal lett vétetett észre, és pedig csak a nagy fény következtében, melyet az terjesztett, s mely a szemlélőket meglepte. Nem csoda, ha a műveltségben még kevésbbé részesült földnépéből, Lithvaniá- ban, Masoviában, Poloniábau, és Felső-Sziléziában, a földművelők, miután az eleinte mindenütt elterjedt vélemény helytelenségéről, hogy a szomszédhelység lángban volna, meggyőződtek, a tüneményt határozottan a közelgő végítélet napja, vagy legalább valamely ez évben bekövetkezendő borzasztó események előjeléül vették. Mindazon számos közlésekről, melyeket én ezen lebtüne- ményről nyertem, s azoknak tartalmából az jő ki, hogy az a legjelentékenyebbek közé tartozik, melyek az utóbbi években feltűntek; a lebkő szétpattanása idejének szoros meghatározása pedig Kayser danzigi csillagász által 6 óra 49 perez, 56 másodpercz t. i. a danzigi középidő szerint, s még némely határozottabb adatok a lebtünemény pályájáról az égen, lehetővé teendik annak valódi pályáját a térben, valamint magasságát is a föld fölött meghatározni. Az összegyűjtött lebkődarabok szintén vizsgálat alá fognak vétetni, s azoknak a gyűjteményekben, s a lebkövek rendszerében saját helyökkimutattatni,újabb bizonyítékul,hamégilyenre általán szükség volna, miszerint a távol s legtávolabb világtérek- ben ugyanazon anyagok léteznek, melyek az általunk lakott földön. A Baden-Badenbeni esetről való tudósítás kevésbbé tudományos belátással van irva, s több rajna-westfáli lapban közölve. Mely is következőleg szól : Január 30-án éjjel 11 órakor Baden-Badenben egy lebkö- (Aerolith) esési tünemény vétetett észre. A wittichi nyugdij-inté- zet nehány nyugdijasnői ablakaikból egy fényesen világló izzó gömböt láttak északról délfelé szemeik előtt sebesen mozogni, a tömeg a nyugdijintézet sétányán (Terrasse) esett le, s ott izzó állapotban^ még hosszabb ideig látható maradt; az ut is, melyet megfutott fényes csikók által volt jelölve ; durranás nem vala hallható. A következő reggel történt nyomozások alkalmával egy három darabra széttört lebkö fedeztetett föl, melynek fötömege a földbe fúródott, mig a másik két, nyilván csak a leesésben elpattant darab, a közelben találtatott. A mintegy gyermekid nagyságú lebkőnek vassalak kinézése van; felolvadt, likacsos, részint üvegült, részint fémileg ragyogó tömeg, mely különböző, vöröses és szürke szinü élénynyel látszik összekötve lenni. Ha ez a baden-badeni eset, a mint valószínű, igazoltathatnék (a Varsó körüliről e tekintetben semmi kétség nem forog fenn ): igen fontos leendene, ha mindkét leesésbeli kövek kémleléséből kitűnnék, hogy azok szerkezetükben egyneműek. Ez azoknak származási okozatos rokonságukra mutatandana. Várhatni, hogy azon tudósok, kik napjainkban kiválólag a lebtüneményekkel foglalkoznak, nevezetesen Haidinger Bécsben, Rose G. Berlinben, Daubré Párisban, maguknak majd e két legújabb leesésekből is köveket szerzendenek, s azokról nekünk bővebb oktatást adan- danak, a minthogy mind két tüneményről még tökéletesebb tudósítások várandók, minthogy a mint látszik, többszörösen észlelteitek. Egyébiránt, igen sok lebkö aláhullása egy és ugyanazon tüneménynél már gyakrabban tapasztaltatott, igy például Verona mellett 1668-ban, Barbotán körül 1790-ben, L’Aiglénél 1803-ban, Westonnál 1807-ben. A l’aiglei hullás alkalmával az ornei kerületben, mely Bugalowszki tudósításában idéztetik, körülbelül 2000 kő esett le egy kerülék alakú, 2’/* franczia mérföld hosszaságu s egy franczia mérföld szélességű térre. Innen van,hogy a l’aiglei lebkövek az ásványgyüjteményekben legelterjedtebbek.
