Eger - hetilap, 1868
1868-04-09 / 15. szám
131 Szigligeti elveszte az ár end át. A jeligés levelet erre Kubinyi Ágoston (az elnöklő) fölnyitja . . . contieuere omnes, . . . s kisült, hogy mégis csak Szigligeti a nyertes. 0 a 400 aranyból álló jutalmat egész phlegmával látszék fölvenni. Az akadémia ifjabb testvére, a Kisfaludy-társaság, havonként csak egyszer szólal meg. Legutóbb Tárkányi Béla derék műfordítónk, kit az egriek jobban ismernek, mint a pestiek, olvasott fel néhány forditmányi részletet Klopstock Messiásából. A fordítás mind nyelv, mind mérték tekintetében talpra esett, csak az iráqt vagyunk bizonytalanok, vájjon Tárkányi az egész Messiásnak, mely már hosszadalmasságánál fogva is — daczára mindannyi szépségeinek, kevés olvasót kecsegtetne, áttételével nyujtana-e oly nagy hasznot irodalmunknak, minőt például egyes sikerültebb részletek összefüggő szövegének forditmányával? Ha valahova, úgy ide illik az ismert Hesiod-féle mondat: „A fél néha többet ér az egésznél.“ — A jelen havi Kisfaludy-gyiilésen ünnepelt történetírónk Horváth Mihály fog értekezni, miről? még nem tudjuk. A folyton nagyobb részvétnek örvendő történelmi társulat szintén az akadémia palotájában tartja rendes havi üléseit, mely mind szakkedvelők, mind a tanulni vágyó fiatalságnak kedvencz gyülhelye. A múlt havi gyűlésen Karácson Mihály akad. lev. tag „Árpád emléke“ czimen olvasott fel, jogtörténelmileg méltányolván Árpád érdemeit nemzetünk szervezése körül, áttért a sírja fölkeresésében fáradozó tudósaink kutatásainak eddigi eredményére, s azon korszerű indítványt teszi, hogy a nagy honalapító emléke bármily módon megdi- csőittessék. Bizonyára fontos tárgy; ha nem építhetünk nemzeti nagy embereinknek nagyszerű Valballákat, legalább a nagy honalkotó iránt rójuk le a nemzeti kegyelet kötelességszerü adóját. A derék szerző ez értekezését önköltségén kiadván, a bejött tiszta jövedelmet önzetlenül a történelmi társulat alapja javára ajánlotta fel, egyszersmint 150 példányt ajándékozott abból a közhasznú társulatnak. Ennyit az egyletek életéről, — irodalmunk egyéb fontosabb mozzanatairól közelebb. Ezekből láthatni, hogy bár gyakorta egyenetlen utakon, rögös ösvényeken, — de mégis csak — haladunk. Politikai hetiszemle. A viszonylatok Porosz- és Francziaország közt, úgy látszik, nem oly barátságosak, mint bizonyos oldalról hirlelték. A „Debatte“ párisi távirata szerint, porosz-ellenes áramlat kezd uralkodni az ottani udvarnál, s erősen beszélik, hogy Moustier külügyminisztert, ki Poroszország mellett erélyesen föllépett, Drouyn de Lhuys fogná felváltani, mi bizonyára rósz benyomást tenne Berlinben. A porosz „Kreutztg.“ már is osztrák-franczia-olasz szövetséget emleget. Napoleon herczeg állítólag nagyon harczias érzelmű Berlinből visszatérte óta. De ha a dolog valóban igy van is, nem valószínű a háború Franczia- és Poroszország közt; ily háborút csak a német ügyek idézhetnének elő, t. i. ha a porosz kormány a délnémet államokat is hatalma alá akarná hajtani. Igaz, hogy Poroszország erre folytonosan törekszik, de czélját csak békés utón kívánja elérni, ez pedig alkalmasint még sok időt fog igénybe venni, ha meggondoljuk, hogy a vámparlementbe történt választások Würtembergben határozottan poroszelleuesen ütöttek ki, s hogy a honvédelemnek porosz minta szerinti szervezése miatt Németország több pontján ellenszegülés történt. Mindez eléggé mutatja, hogy a délnémet államokban nem nagy hajlandóság mutatkozik a Poroszországgal való szorosabb szövetkezés iránt. Oroszország kormányzati személyzetében a közelebbi hetek alatt európai jelentőségű változások történtek. A pánszláv orosz nemzeti párt nagy győzelmeket aratott az úgynevezett európai mérsékelt elem fölött. Ezen győzelmek közt legnevezetesb Valujev belügyminiszter megbuktatása, ki az európai általános cultura elveire alapított irányzatnak legkitűnőbb képviselője volt. Az ő bukása nemcsak azért bir politikai fontossággal, mert benne a II. Sándor czár első kormányéveit nevezetessé tevő humánus irányzat utolsó támaszát szorították le a cselekvés teréről; hanem azért is, mert ennek következtében túlsúlyra jutott a moszkvai orosz nemzeti párt, melynek czélja, Keletet minden áron lángba borítani. Legfeltűnőbb következménye eddig Valujev bukásának: Lengyelország teljes beolvasztása Oroszországba, mi Poroszország elöleges megegyezésével hajtatott végre. E szerint Oroszország nem áll elszigetelve a lengyel kérdésben; közte és Porosz- | ország közt nem lazult meg a benső barátság, mit igazol az is, hogy Ignatiew, konstantinápolyi orosz követ közelebb Berlinben járt, ott Bismarck gróffal értekezett, s a porosz király által fogadtatott. Ilire járt közelebb, hogy Francziaország lépéseket tett az 1815-iki szerződések Lengyelországra vonatkozó pontjainak érvényesítése tárgyában. Ezen különben sem nagy valószínűséggel biró hirt utóbb Páriából megczáfolták. Hanem azért a lengyelek még nem mondanak le minden reményről. A lengyel emigratio ismét működni kezd. így a krakói és sziléziai határokon a „külföldi lengyelek bizottságától“ kiálványok merültek föl, melyek a királyság lakosait jelenleg ugyan még nyugalomra intik, de egyszersmind felszólítják őket, hogy „legyenek készen a döntő pillanatra, mely szemben a világhelyzettel és a nyugat-európai politikával, Lengyelországnak meg fogja hozni a megváltás óráját.“ Ok úgy látszik, mindent egy európai háború kitörésétől várnak. Konstantinápolyból Írják a „Wanderer“-nek, hogy ottani hivatalos körökben mindinkább megszilárdul azon meggyőződés, hogy a görögökkeli harcz kikerülhetlen. Átaiában azt hiszik, hogy ez év igen véres leend, és pedig a harcz legelőször Epirus és Thessaliában törne ki, miért is oda a legjobb tábornokokat küldik. Drinápolyból pedig azt Írják, hogy Bolgárországban a hangulat mind harcziasabbá válik. A Balkán hegység tövében már harmincz falu áll fegyverben, jelszavuk : „Szabadság vagy halál!“ Annál aggasztóbb a Porta helyzete, mert saját muzulmán alattvalói is a legnagyobb mértékben elégületlenek a mostani állapotokkal, mi kitűnik azon kiáltványból, mely száz- meg százezer példányban van elterjedve az ázsiai és európai lakosság közt, s melyben többek közt ezek fordulnak elő: „A szultáno'k gyaurokká lettek, a basák bitehagyók, a sadrasámok és seraskierek a „tisztátalanokkal“ csókolóznak, és hogy állunk ? Az összes hatalmak uraink és nemsokára a rahják is uralkodni fognak felettünk. Készüljetek föl oh hívők, harczra Allah és a prófétákért — a tisztátalan minisztereket és a gyaur szultánt föl kell áldoznunk. Ki Allábt tiszteli, az uralkodjék felettünk. Várjátok be a további parancsokat.“ — A krétai fölkelés még nem szűnt meg ugyan teljesen, de már omlóban van; legalább igy nyilatkozott Stanley lord az angol alsóházban egy interpellatio folytán , kijelentvén egyúttal, hogy Angolország az ő befolyását mindig a keresztény lakosság javáraérvényesitette. — A nagyvezér jelentése a szultánhoz krétai küldetésének eredményéről, kiosztatott a diploma- tiai képviselők közt. E fontos okiratban a nagyvezér szemlét tart a forradalom okai felett, ezek szerinte a következők: cosmo- polita forradalom; a nyomás, melyet a félrevezetett közvélemény gyakorolt az európai udvarokra; krétaij családoknak Görögországba átvitele, s végre az orosz intrigák. Jelenti, hogy Kréta pacificatiöja bizonyos lesz Hussein Arin basa kormányzósága alatt, ha a családok átszállítása és a külső beavatkozás megszűnik. A nagyvezér azon kijelentéssel végzi, hogy a török kormány el van határozva, megmaradni a szabadelvű reformok utján és jogai rendületlen védelme mellett. Washingtonból távirják, bogy a legfelsőbb törvényszék előtt apr. 4-én folytatták a bizonyítékok felsorolását az elnök elleni perben; e vádiratok közt felolvastattak Johnson azon beszédei is, melyekben a congressus eljárása ellen vádat emel. A törvényszék f. hó 9-ig elnapolta magát. Mexikóból érkezett tudósítás szerint, Lopez, Miksa császár elárulója, fogságban van. A Mexikói törvényszékek alkot- mánytalannak nyilvániták azon törvényt, melynek értelmében Miksa császár halálra ítéltetett. Egervárosi és vidéki hírek. — A magyar orvosok és természetvizsgálóknak Egerben tartandó ez idei nagygyűlése mind érdekesbnek lenni ígérkezik. Ugyanis a pesti állatkert igazgatója, Xántus János ur, mint Ipolyi kanonok úrhoz intézett megkereséséből értesülünk, szándékozik a hevesmegyei gazdasági egylet által ez alkalommal rendezendő érdekes és fényes kiállításra Egerbe oly ritka és érdekes külországi tyúkokat, fáczányokat, kacsákat, vi- zimadarakat sat. küldeni, melyek Magyarországban már is honosítva vannak, s mind különös alakjok, mind szingazdag tollazatuk által bármely udvarnak diszét képezhetik. X a n t u s ur ezen tollas állatokat Egernek és vidékének szánta, a mennyiben azok hozzánk szállítva, többé Pestre visszavitetni nem fognak, hanem árverés vagy kisorsolás utján az említett alkalommal Egerben adatnak el. Előre is figyelmeztetjük gazdasszonyainkat. Igen
