Eger - hetilap, 1868

1868-01-09 / 2. szám

14 kijelentette, hogy a keleti kérdés gyors megoldása várható, s hogy elkeseredett háború lesz következménye annak, ha Auszt­ria s Francziaország továbbra is akadályoznák az orosz kormányt keleti terveiben. Oroszország meg is tesz minden lehetőt terve kivitelére, emissariusai erélyesen működnek Törökország keresz­tény lakosai közt, hogy őket felkelésre bírják. Másrészt Szerbia, Montenegro és Görögország fegyverkeznek. Állítólag Montenegro volna kiszemelve a réstörö szerepére. A terv az volna, hogy a há­borút Montenegro kezdi meg a Porta ellen, s mialatt ez kényte­len lesz csapatai jelentékeny részét Boszniába és Albániába kül­deni, azalatt a bolgárok fellázadnak, s aztán Szerbia és utána Oroszország is beavatkoznak. Egy belgrádi tudósítás kimondja, hogy a jövő tavaszszal Szerbia és a Porta közt teljes bizonyosság­gal ki fog törni a háború. Tartózkodás nélkül kimondja, hogy az előkészületek mind ezen háborúra, mind a bolgárok egyidejű föl­kelésére a legnagyobb erélylyel folynak. — Hogy Oroszország lesi az alkalmat Törökország megrohanására, azt különböző tu­dósítások igazolják, valamint az iránt is alig lehet kétség, hogy Poroszország teljesen egyetért Oroszországgal keleti terveit ille­tőleg. Ausztria és Francziaország természetesen igyekeznek a muszka törekvéseket elleumtíködésükkel egyensúlyozni, miért is úgy Belgrádban, mint Cettinjében előterjesztéseket tettek, s a szerb és montenegrói fejedelmeket békés magatartásra intették. Fogja-e siker koronázni törekvésöket ? ki tudná megmondani? Konstantinápolyból jelentik, hogy Anglia, Ausztria és Fran­cziaország együttes jegyzéket nyújtottak át a Portának, melyben azt tanácsolják, hogy a Krétában tervezett reformok a török bi­rodalom minden részére terjesztessenek ki. Ezen reformok lénye­ge abban áll, hogy Kréta sziget több kerületre osztatik, melyek lehetőleg vallásfelekezetek szerint kerekitendök ki, s a tulnyomó- lag keresztény lakosságú kerületek élére keresztény kormányzók állitandók. Fuad basa állítólag hajlandó a zultánnak ajánlani, hogy a reformtervek az egész európai Törökországra kiterjesz­tessenek. De ha ez megtörténnék is, vájjon lesz-e óhajtott ered­ménye? hiszen Kréta is minden reform elfogadásától vonakodik, s Görögországhoz leendő csatoltatását követeli. Krétában eddig minden kibékitési kísérlet meghiúsult, s mint Athénéből decz. 26 ról jelentik, az ellenségeskedések e szigeten a nagy hideg da­czára folytattatnak. A fölkelőket kézalatt Görög- és Oroszország folyvást segélyezik. Nem régiben egy orosz corvette engedély nélkül élelmiszereket rakott a partra, s ezáltal megsértette az ostromállapotot. A corvette parancsnoka, miután rajtakapatott, késznek nyilatkozott az élelmiszerek kirakását felfüggeszteni, sa sudai orosz konzul utasításait bevárni, mibe a török tengernagy is beleegyezett. Az északnémet szövetség már dipiomatiailag is el van is­merve; újév óta képviselve van a különféle hatalmaknál, és pedig a porosz király követei által. Mint a távirda Flórenczből jan. 6-ról jelenti, az uj olasz ka­binet megalakítása be van fejezve. Menabrea ktilügy-, Cadorrabel- ügy-, Cambray-Digny pénzügy-, de Filippi igazságügy-, Ribotti tengerészeti, Bertholeviali hadügy-, Cantelli közmunkaügyi, Brog- lio oktatásügyi és kereskedelmi miniszterré neveztetett ki. Az uj miniszterek már az esküt is letették. Levelezés. Miskolci, jan. 3. T. szerkesztő ur 1 Újév napján városunkban szép s hazafias érzelemből jött tüntetés történt az 1867-ben szerencsésen létre­jött kiegyezkedés fölött. Ugyanis derék képviselőnk Horváth Lajos urnák hazajöttét megtudván a polgárság, elhatárzá, hogy e napon tömegesen tiszteleg nála, s eddigi irányát, melyet a hon- gyülésen követett, tökéletesen osztja. Szónoknak megyénk fő­jegyzője, az ékesszólásu és jeles költő Lévay József ur lön fölkérve, ki szónoki tisztének ugyancsak jelesen felelt meg. — Valóban szép látvány volt, városunk intelligentiájának zömét lát­ni, mint megy hosszú vonalban képviselőjének üdvözletére. Nem csalatkozunk, ha azt mondjuk, hogy legalább is 200-an voltunk; pedig ez eszme csak előtte való nap pendittetett meg. Mind a szó­nok, mind pedig képviselőnk beszédét lelkes s többször kitört él­jenek kísérték. Különben fölöslegesnek látunk ott minden com- mentálást, ahol maguk a tények, illetőleg a beszédek szólnak. Szerencsések valánk mindkét beszédet megkapni, melyeket ezen­nel közlünk. Lévay József üdvözlő beszéde : „Tisztelt képviselőnk ! Szeretett barátunk ! Midőn néhány évvel ezelőtt arra méltatott téged polgár-társaid közbizodalma, hogy a nemzetünk életében nj korszakot nyitó országgyűlésre képviselőjüknek válaszszanak, e bizodalom alapja nem lehetett egyéb, mint azon meggyőződés, hogy bazafiuságod, tiszta jelle­med, és kitűnő képességeidben hű kifejezést és támogatást fog­nak nyerni azon elvek, melyeket ők is magukéinak vallottak. Nyílt őszinteséggel s a valódi talentumot jellemző szerény- , séggel mondottad el akkor előttünk a vezéreszméket, melyek után képviselői pályádra indúlni fogsz; és mi kivétel nélküli hely­benhagyással nyomtuk a pecsétet választott irányodra, mely té­ged Deák Ferencz mérsékleti, bölcs politikájának zászlója alá szólított. Tisztelőid, barátaid s elvtársaid üdvözölnek itt, a reánk de­rült újév reggelén, méltányló elismerésüket tolmácsolván irántad, hogy hű maradtál küldetésedhez, hű a zászlóhoz, melynek har- czosává esküdtél, hü a bizalomhoz, mely e város szerény kebelé­ből az országgyűlés termeibe kisért. Megelégedéssel, sőt büszke­séggel kísértük mi fáradozásodat a képviselői pályán; örömmel láttuk, mint fordúl feléd napról-napra a közbecsülés, s mint nö­vekszik értéked és hatásod, minél inkább felismertetél. Fogadd legjobb szerencsekivánatainkat ez ünnepélyes pil­lanatban; fogadd szilárd elhatározásunkat arra nézve, hogy mi elvben, törekvésben veled folyvást egyek maradunk, s hogy ve- * led együtt tovább is küzdeni kívánunk ama politikai irány mel­lett, mely zaklatott nemzetünket már eddig is egy boldogabb jö­vővel biztató békés révpartra juttató ; küzdeni akarunk mellette, bármit mondjon s Ítéljen is rólunk az a behúnyt szemű kazafiui buzgóság, mely nem akarja látni, avagy ócsárolva kicsinyli a ki­vívott sikert, s ábrándosán rajzolgatja archimedesi circulusait a levegőben akkor is, midőn tán reá ront a fegyveres Macedón. Adjon Isten a hazának ez újévben uj boldogságot s dicsősé­get a kivívott szabadsághoz; adjon neked ifjú erőt és kitartást honfiúi kötelességed teljesítéséhez s érdemeid szaporításához; va­lamint minket az irántad való ragaszkodás és szeretetben válto­zatlanoknak fogsz találni akkor is, ha fontos küldetésed becsüle­tes bevégezte után közénk újra visszatérsz: úgy kérünk, hogy ro- konszenvedben s barátságodban bennünket is folyvást megtarta­ni méltóztassál. — Élj sokáig s éljen a haza!“ Horváth Lajos ur válasza: „Tisztelt polgártársaim! Nagyon túlbecsülném magamat, ha érdemeimnek rónám fel azon megtiszteltetést, melyet önök haza- fiúi üdvözlete reám áraszt. A mit eddig tettem, az nem volt több, az nem volt egyéb, mint öntudatos törekvés: híven teljesíteni azon kötelmeket, me­lyeket képviselői állásom s a becsület elémbe szab. Ha önök hajlandók elismerni, hogy ez irányban elégséges buzgalmat s jóakaratot tanúsítottam; ha úgy vannak meggyő­ződve, hogy becses bizalmukkal vissza nem éltem; ha helyeslik azon politikát, melyet korlátolt tehetségemmel támogattam, s jö­vőre is támogatni szándékozom: oly jutalomban részesítenek, melynél nagyobbat nem adhatnak nekem. Ily értelemben elfogadom, elfogadom a legnagyobb hálával és köszönettel ezen megtiszteltetést, mely máskülönben engem meg nem illet. Hazafiui kötelességem,* ingadozás és csüggedés nélkül meg- | állani azon a magasztos, de nehéz pályán, melyre választóim bi- i zalma fölemelt ; teljesíteni is fogom azt, bármiként alakuljanak a ! körülmények : de Őszintén bevallom, hogy nem fölösleges az önök I erkölcsi támogatása. Napjainkban kénye-kedve szerint szórja méltatlan rágal- | mait s gyanúsításait a félrevezetett értelmetlenség, a szilaj kép­zelődés, és a számitó roszakarat. Nem ismer korlátokat a kigyult szenvedély, s gúnyt üz a legtisztább hazafiságból, a legnemesebb törekvésekből a féktelen szó. Eltűrtük, eltűrjük e méltatlan, e folytonos, ez engesztelhet- len megtámadásokat, csak elérhessük a czélt, csak teljesíthessük a feladatot, melyre vállalkozánk. Hisz a gyanúsítás, a rágalom természetes sebei valának mindig a nagy politikai átalakulásoknak, s a ki általános elisme­rést keres a nyilvános pályán, az ne lépjen föl arra, vagy lépjen le arról, mert helyét betölteni nem fogja soha. Ámde, gyarló emberek vagyunk mi is, érezzük a sebek met­sző fájdalmait mi is. Hogyan képeznék kivételt épen én, a gyöngék leggyöngéb- bike ! Nekem csak az értelmiség erkölcsi támogatása adhat irt a sebek fájdalmai ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom