Eger - hetilap, 1868

1868-04-09 / 15. szám

128

Városi ügyek.

Az Eger városa részéröl f. hó 5-én tartott képviselői ülésben kővetkezők tárgyaltattak :

Elnöklő polgármester, a vasút ügyében megválasztott bizottság részéről előterjeszti, miként ezen bizottság véleménye oda irányul, hogy a vasút ügyében Pestre menendő küldöttség tagjai népgyülés által választatnának meg, különösen azon szempontból, hogy az esetre, ha netán ez ügyben az óhajtott sikert elérni nem lehetne, a követett eljárás ellen a közönség mi kifogással se élhessen ; javalja továbbá, hogy a megválasztandó küldöttség vezetésére érsek ö nagyméltósága, még ez ülésből kiküldendő bizottság által kéressék föl. — Mely előterjesztés folytán a tagok megválasztása végett f. hó 13-ra népgyülés tartása határoztatván, közhírré tétele a polgármesteri hivatalra bízatott, —nemkülönben érsek ö nagyméltósága küldöttségileg fölkéretvén, oda nyilatkozni méltóztatott, hogy a bizottság élére állani hajlandó, meg nem határozhatvén ezúttal azon időt, a mikor Pestre elutazhatni fog.

Felolvastatott a közp. főszbiró urnák f. évi 371. számú értesítése, melyben tudatja, hogy a megyei bizottmány Eger városa közköltségvetésének felülvizsgálatát —• miután annak felülvizsgálata, az 1848. előtti időkben is mindig kivételesen eszközölte- | tett; de másrészt az ily első birósági hatósággal felruházott város ! közigazgatási állása, az 1848. évi törvények szerint az előbbi gyakorlatban meghagyatott; — ezen kivételes helyzetnél fogva, magának tartja fen, illetőleg Eger városát azon bizottmányi határozat alól — mely szerint a községek költségvetése, az illető szbirák által állapíttatnék meg — fölmenti. — Tudomásul vétetett.

Felolvastatott a központi főszbiró urnák f. évi 380. számú ] átirata, mely szerint a földművelési, ipar- és kereskedelmi mi- j niszterium kibocsátványa folytán felhívja a polgármesteri hivatalt, miként arról, vájjon Eger városában faiskola létezik-e? és ha igen, minő karban van? a megkereső főszbiró urat hovaelőbb érte- j sitse. — Végeztetett: Tekintve azon kiváló hasznokat, — melyek j a faiskola minél terjedtebb fölállítása és czélszerü berendezése 1

által minden egyes polgárra, s átalában az egész ország anyagi érdekeire hatnak, egy faiskolának Eger városában leendő felállítása elhatároztatik; és miután egy ily faiskola felállítását és czélszerü berendezését tárgyazó, a volt közgazdászati bizottmány kebeléből megválasztatott küldöttség által múlt 1868. évben készítetett terv és vélemény létezik, mely munkálat a czélba vett faiskola szervezésénél biztos alapnak tekinthető: ennélfogva a kérdéses küldöttségi munkálat kiadatik a m. rendőri ügyek vezetésével megbízott szakosztálynak, oly felhívással, hogy azt átvizsgálván,ez ügyre vonatkozó véleményüket mutassák be. Végre

Vasváry Károly képviselő tag azon előterjesztése folytán, miként a sáncz középpontján levő s tulajdonát képező, úgynevezett „nagy korcsma“ czimü helyiséget, egyelőre 3 évre kisdedóvodai helyiségül díjmentesen átengedi, azon oknál fogva, hogy a sánczban lévő gyermekek ott képeztetvén, a nevelés hiánya némileg pótoltatnék—végeztetett: A tett ajánlatért jegyzőkönyvi elismerés szavaztatván, egyelőre a szülők s gyermekek összeírása a sáncz területén elrendeltetett, az ügy érdemére való intézkedésre nézve azonban, az iskolaszakmában működő szakosztály bízatott meg, hogy az ajánlatot tevő képviselő úrral egyetértőleg javaslatot készítsen, s azt annak idejében e helyre mutassa be.

Országgyűlési tudósítás.

fest, apr. 6.

A képviselöház f. hó 1-je óta szakadatlanul működik, naponkint tartván ülést. A f. hó 1-én tartott Ülésben jelentés tétetett a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottság részéről, mely munkálkodását a delegatio miatt elhalasztván, most újólag fölveszi tanácskozásait; de figyelmezteti aházat, bogy időközben a megválasztott 40 tag 24-re apadt le: kérdi tehát a házat, ha ki akarja-e egészíteni a bizottságot, vagy elegendőnek tartja azt jelen állapotában is a nagyfontosságu feladat minden irányban megnyugtató megoldására? A ház a kiegészítés mellett nyilatkozván, a szavazatok beadására a következő napi ülés tűzetett ki. Ugyancsak a f. hó 2-iki ülésben adattak be a választási szavazatok a

4 T' Á R € Z A. ITájékozó szó az Eger 1552-iki ostromát ábrázoló

l .íwwíW«* képhez.

Az Eger 1552-iki ostromát ábrázoló kép a lyceum teremé- i ben közszemlére van kitéve; élénk részvéttel szemléli azt a kö- I zönség, megtekintettem én is, mert hazánk történetére vonatkozó bármely festmény, ha már mint ilyen minden hazafit érdekel, annál inkább érdekel bennünket egrieket az egyenesen városunkra, 8 lehet, hogy a most is élők őseire vonatkozó, s általuk megvásárolt kép. Mübirálatába e képnek nem ereszkedem, ítéljék meg azt e tekintetből nálamnál illetékesebbek; történeti szempontból sem mondok fölötte részletes bírálatot, hanem e szempontból fölemlítem az ez eseményre vonatkozó kutforrásokat, s főleg azoknak ide vonatkozó sorait; ezek nyomán megítélheti mindenki önmaga, hogy a művész hogyan ecsetelte a történelem világos szavait. Föllebbentera a múlt idők fátyolát már csak azért is, mert többektől hallám, hogy a kép.főszemélyét ábrázoló hölgy Homon- nay Gáborné volna.

Forgách Ferencz, Istvánffy Miklós, Tinódy Sebestyén, mint akkor elő egyidejű történészek, úgy Buday Ferencz hazai, és Meyer Márton sziléziai irók följegyezték azt, hogy Dobó István az ostrom előtt a vár épületeinek tetőit, nehogy azok az ostromlók által felgyujtathassanak, leszedette, az egyéb meggyulható tárgyakat, anyagokat, a pinczékbe rejtette, vagy vizes marha- bőrrel befödette. írják továbbá, hogy Dobó Egerből, Felnémetről, Maklárról és Tályáról sebészeket, kovácsokat, ácsokat, molnárokat, mészárosokat, földműveseket és fözö-sütő asszonyokat hívott be a várba. Ezen most említett segédszemélyzet száma felett eltérők ugyan a fennemlitett irók véleményei, igy p. o. Istvánffy csak 14 asszonyt, de 180 földművest, Forgách ellenben 42 asszonyt és 109 földművest említ, de hogy a fennemlitett mesteremberek, földművesek és asszonyok a várba rendeltettek, azt mindannyian állítják.

Hogy a várban bennlévő nők, főleg akkor, midőn az utolsó és legelszántabb ostromot a törökök egy időben a vár négy pontján vívták, hogy ezen határozó végtusában szintén résztvettek, tanúsítja Forgách Ferencz e szavaival: „Az asszonyok is férfihoz illő bátorsággal köveket hajigáltak az ostromlókra.“ Meyer Márj ton sziléziai iró 1664-ben megjelent „Ortelius redivivus“ czimü krónikájában az egri 1552-iki ostromot is leírja, s az egri j nők tetteiről részletesebben emlékezvén, ezeket írja: „Az ostrom j alatt nem csak hogy a férfiak vitézül harczoltak, hanem az asz- í szonyok is a támadó ellenséget kővel, forró vízzel, és égő szurokkoszorúkkal a faltól visszariaszták, nem is mint emberek, de mint bösziilt oroszlánok harczolván. A többek közt egy asszony har- czoló férje mellett küzdvén, férjét agyonlőtték ; a vitéz nő nem férje temetésével, de annak halála megboszulásával foglalkozva, férje pánczélját s paizsát magára öltvén, csodavitézséget tanúsított, s csak miután három törököt megölt, vitte férje hült testét a templomba, és siró keserv közt temeté azt el. — Egy másik hölgy fején követ czipelvén, azt az ostromlókra ledobandó, útközben fejét egy ágyúgolyó szétszakitá, ezt látván hozzá méltó leánya, a véres követ felragadta, s anyja halálát megboszulandó, azt az ostromlókra dobta, s ezáltal nehány törököt agyonütött, néhányat megsebesített. — így harczoltak hős férjeikkel együtt a többi lelkes ifők is, föl sem véve az iszonyú harczi halált, s ily egyesült I erő elől az ostromló török szégyennel hátrált.“ sat.

A „Magyar- és Erdélyország képekben“ czimü, 1854-ik év- I ben megjelent munkában Vahot Imre az egri ostromot leírván, a

9-ik lapon, különösen az ostromban résztvett jelesebb emberek neveinek fölemlitése után ezt mondja: „Azon bátorszivü nők és leányok számát, kik a várba részint férjeiket, részint szülőiket követték, s a barczban és hősi védelemben résztvettek, 50-re teszik. Sajnos, hogy az egy Homonnay Gábornén kivül ezen magyar amazonok neveit nem ismervén, e diszkoszorúban nem örökíthettük.“ — Úgy látszik, hogy V. I. azon nézetben volt, hogy az egri ostromban a vár-védő jelesebb hősök nejei s leányai vettek részt, s névszerint fölemlíti Homonnay Gábornét. Az én véleményem szerint az egri hősnők nem az úri rendhez tartoztak, hanem valószínűleg azon, szám szerint 42 nő, vagy ezek közül valók voltak, kiket Dobó főző-sütökként a várba bevitt, kik női foglalkozásukat a veszély perczében félretéve, a védelemben töltik telhető módon s eszközökkel résztvettek, és igy a köznép asszonyai s leányai lehettek. Megerősít ebbeli nézetemben az: hogy úri ren- ; dü hölgyekről a fennemlitett, s azon időben, midőn az ostrom tör-