Eger - hetilap, 1867
1867-03-14 / 11. szám
82 nélkül húzhatják hasznait, s kik a mellett a házi s major-gaz- dászat okszerű ismeretei s tapasztalásaival is alaposan megismerkednek. Nézzünk csak körül az országban, s tapasztaljuk, mint azt már százszor elmondották, hogy áldott éghajlatunk kedvezése, földünk bősége, s annyi haszon nyilvánossága daczára, hazánkban a gyümölcstenyésztés úgyszólván első gyermekkorában van; az oly nyereséges zöldségtermesztést a legszűkebb körben, majdnem csupán a káposztára szorítkozva üzzük; a virágkertészetet nem csak kereskedés végett, de még saját gyönyörünkért sem gyakoroljuk falusi s pusztai tanyáinkon, s nemcsak megfosztjuk magunkat sok édes, ártatlan élvezettől, de egyszersmind ürügyet szolgáltatunk a külföldi utazóknak, műveltségűnk s haladási képességünk felett kételkedni; végre elhanyagoljuk az eperfa-mtive- lést, a selyemtenyésztésnek egyetlen eszközét. A kertészetnek kell az iparos-gazdaság olyatén aknáit fölfedezni, melyek az elemi befolyások és a föld apró részletekre fel- darabolása következtében napról napra szaporodó szükségeinket fedezni képesek legyenek. A kis Belgium s Hollandia csak néhány évtized előtt már egészen kimerülve, és az elemi csapásokon fölül geographiai helyzeténél fogva ezernyi veszélyekkel küzdve, — a lét és nem lét kétségbeejtő örvénye szélén állott, — s mai irigylendő vagyoni állására azon szorgalom emelte, melyet neki a felkarolt kertészeti ipar kijelölt; — Franczia- és Németország a kertészeti ipar által emelkedtek a gazdászat mintakertjévé; — és hol volt a kiindulási pont? A községi iskolakertek népképző intézetéből. Nem uj eszme ez nálunk sem, mely fölött sokan pálczát törni szeretnek; százszoros tapasztalatban meggyökerezett igazság ez, — mert ha javitni kell állapotunkon, a népnél kell azt kezdeni — és pedig legalsóbb rétegénél, a legifjabb nemzedéknél; az előítéletekben megrögzött öregen nem fog többé, a vagyonos, a főur más módon is tud magán segíteni, a nép millióit kell figyelembe venni, és a polgárosodás malasztjait cseppenkint vérébe oltani, hogy jövő jobblétének csirája benne gyökeret verjen. És nincs erre egyéb ut, nincs más mód, mint „községi kertek“ felállítása körül buzgólkodni! Mint tudjuk, e kerteknek rendeltetése: helyül szolgálni az elemi iskolák növendékeinek, illő ismereteket és hajlamot szerezni a gyümölcsfa-, zöldség- és virágkertészet körül, ott nyervén kizárólag gyakorlati alkalmazást a rendes terrnészetrajzi, mező- gazdasági, és selyemtenyésztési leczkék. Innét láttatnának el a 4 T A It Úgy fáj nekem .. . Úgy fáj nekem, midőn más homlokát Hervadhatlan füzér öleli át. Úgy fáj nekem — háh, mintha homlokom Tövisfüzér szorítaná agyon! Úgy fáj szivem, oly irigyen dobog, Ha győztes arcz nemes tüze lobog. Egy tőrdöfés szivemnek, ha látom : Másnak is van dics még a világon ! Úgy háborog szivem sajgó vére, Midőn — midőn más már partot éré . . . S én még csak itt küzködöm az árral: Ismeretlen jövöm fátyolával! Minden taps, mely méltányolva csattog, Felnyit egy-egy uj, kínzó világot. S én, oly kicsiny a világhoz képest — Mit tehetek?! Tapsolom a győztest! Kürthy Jenő. A homályos ház. vr. A tengeren. Reggeli kilencz óra lehetett, midőn Alva ismét New-Yorkba ért. De mit tevő legyen ? Csak 40 dollár és egy aranyóra volt helybeli házikertek jó és olcsó zöldség és virágmagvakkal és palántákkal. Itt volnának a község határait egykor virágzóbb karba helyezendő gyümölcsfaiskolák. E községi kertekből lenne legrövidebb idő alatt elterjeszthető az egész határban az eperfa- müvelős. Itt kell nevelni az utak, legelők, tanyák és dűlők szegélyezésére szükséges fákat és cserjéket. Itt lelend végre mulató-helyet nemcsak a gyermekvilág, hanem a népességnek azon része is, mely csak ünnepeken kerül kifárasztó műhelyéből, s melynek szükség, hogy pihenő kéjhelyül ne csak ronda levegőjű korcsmák szolgáljanak. (Vége követk.) Hevesmegye és a Jászkerület gazd. egyesülete igazg. vál. által Gyöngyösön 1867-ik év márcz. 4-én tartott rendes havi ülés jegyzőkönyve. Je lenvoltak: Berecz Ferencz mint elnök, Beust Ödön báró, Béla József, Bökönyi Viktor, Des- sewffy Jób, Freyburg Lajos, Győrffy Ignácz, Janikovich Alajos, Jablonszky Gyula, Kürthy Antal, Kürthy János, Papp János, Vezekényi István és több tag. 7. Elnök az egybegyült tagokat üdvözölvén, a legközelebb tartott igazg. vál. rendes havi ülés jegyzőkönyve felolvastatott. Tudomásul vétetett, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Freyburg Lajos és Papp János urak kérettek föl. 8. Elnök előadá, miként az 1864-ik évi közgyűlés határozata folytán, az évenkint bizonyos számú tagoknak kedvezésül adni szokott gyiimölcsfacseraeték kisorsolásának ideje itt lévén, annak ez ülés alkalmávali végrehajását kéri. Miután azonban a Jászsággali egyesülés alkalmából onnan nyerni remélett tagok névsora az egyesülethez mindez ideig be nem küldetett, kérdést intéz az iránt: vájjon ezen sorshúzás mi módon hajtassák végre úgy, hogy ezen kedvezésben azon jászsági testvérek is, kik magukat már tagokul bejegyezték ugyan, de még az egyesületnél ez ideig bejelentve nincsenek, szintén részesittessenek ? Minthogy a Jászságból jelentkező tagok számát ezúttal biztosan tudni nem lehet, — a sorshúzás ez alkalommal kiterjesztetni csupán azokva határoztatott, kik jelenleg bejegyzett tagjai az egyesületnek. Hogy azonban ezen kedvezésben azon jászsági testvérek is, kik ez évben jegyeztették be egyleti tagokul magukat — részesittessenek, határoztatott: hogy ezen sorsC Z A. főműiden vagyona. — Sokáig gondolkozott ..............végre is belá tta, hogy e várost mielőbb el kell hagynia. Miután reggelizett volna, a kikötőbe ment, hol a vitorlák egész erdőt képeztek. A számtalan fölirat közt egy különösen föltűnt neki. — Charleston és Havanuába — ez volt a fölirat, mely egy hajó árboczárói csüngött. A hajón nagy mozgás uralkodott, miből Alva azt következtette, hogy azonnal indulni fog. A matrózok egyikéhez lépett, s ettől megtudta, hogy egy óra alatt a hajó horgonyt emel, s ha kedve volna elutazni, várja meg a kapitányt, mig a városból elő- jö. — Alva addig is, mig a kapitány megérkezik, sétálgatott le s föl a város egyik utczáján, s betért egy boltba, hol fegyvereket árultak. Eszébe jutott a sok veszély, melynek kitéve lesz, azért egy hatcsövű revolvert vásárolt, s visszatért a hajóra. A kapitány után nem soká kellett várakoznia, — amint megérkezett, Alva rögtön kérdé tőle, ha elutazhatik-e vele Charlestonba ? — Fizetni fog-e, vagy dolgozni? — Mindkettőt — válaszolá Alva. — Hogy híják önt? — Burton Alva. — Te tetszel nekem öcsém. Magammal viszlek — mondá a kapitány, jól végig nézve az ifjút. Alva nagy ügyességet szerzett magának mostohaatyja hajóin, s igy itt is hamar megkedvelteié magát a kapitánynyal, kormányossal s a többi matrózokkal is. Másnap reggel egy ismerős alakot látott Alva a hajó fedélzetén. Napbarnított arcza s nyugtalan fekete szemei miatt nem a legvonzóbb kiilsejüek közé tartozott. Ruházata — mint látszott —• más termetre volt készítve. 1
