Eger - hetilap, 1867
1867-02-14 / 7. szám
53 — A mazatlani juarista parancsnok Carman amerikai konzult kivégeztette. Egy amerikai ágyunaszád Mazatlant bombázta, mivel az elégtételt megtagadták. Levelezés. Szomolya, febr. li. T. szerkesztő ur! Egy kissé visszásnak találom, hogy becses lapjában többször olvashatók Miskolcz, Heves, Gyöngyös stb. vidékéről szóló közlések, és mi, kik itt szomszédságban vagyunk, semmit sem hallatunk magunkról. Ezen hiányt pótolandó, | ezután, hanem is rendes, legalább mint rendkivüli levelező, bátor leszek egyet-mást ezen tájról is becses lapjába küldeni, — előre kijelentvén, hogy mi falusi emberek nem tudunk oly szépen írni, mint a városiak, tessék tehát elnézéssel lenni irányunkban. Minap a harsányi alesperesség papjai kerületi gyűlést tartván, mind a mellett, hogy maguk is elég korlátolt állapotban vannak, mégis jótékony czélokra nevezetes összeget ajánlottak, — úgymint a Sz.-István-társulat, pápa ö szentsége, az ország ínségesei stb. részére; —■ különös megemlítésre méltó , hogy azon megyebeli paptársaikról is megemlékeztek, kik a tavalyi aszály következtében úgyszólván minden jövedelmöktől megfosztatván, most alig van mindennapi kenyerük. Ezen nehéz állapotuk némi enyhítésére, és felebaráti sze- retetök nyilvánítására, a kerület papjai körülbelül 50 pfrtot össze- gyüjtvén, az összeget mélt. Máriássy Gábor püspök és érseki helyettes úrhoz azon kéréssel tették át, miszerint ő méltósága ezen csekély, de szívből ajánlott adományt azok számára juttatni mél- tóztatnék, kiknek leginkább arra szükségök van, azon nyíltan kifejezett sajnálattal, hogy e kerület papjai szűk körre szorított körülményeik miatt nem képesek őket méltóképen segíteni — és azért e csekély ajánlatot úgy tekintsék, mint őszinte szere- tetök és irántuk való részvétök zálogát; egyszersmind azon reményt is kifejezvén, hogy a régi közmondás szerint: „exempla trahunt,“ többen fognak találkozni, kik ezen példát követni hajlandók lesznek. Mert ezen kerület is mélt. Máriássy püspök ur példája után indult, kiről már e lapok is hirdették, hogy a mondott nemes czélra ezer forintot ajánlani méltóztatott. Ezen utóbbi indok tekintetéből bátorkodtam a harsányi kerület kérész, szeretetének ezen szép tanujelét nyilvánosságra hozni, mely máskép sohr, napvilágot nem látott volna, mert írva van : hogy nem szabad tudni a bal kéznek, mit cselekszik a jobb kéz. Többire valami érdekes újsággal nem szolgálhatok ; mindig a jobb jövő reményében élünk, népünk mindig azt kérdezi: fogunk-e még adót fizetni vagy nem? szabad lesz-e dohányt ültetni? kell-e még ezután is százalékot és stemplit fizetni? stb. Időjárásunk csak olyan, mint Egerben, csakhogy nálunk nagyobb a sár, mint ott, és e miatt nem bírunk kimozdulni helyünkről, séma külső munkákhoz nem foghatunk; máskülönben ezen időjárást kedvezőnek mondják a gazdák. Somaijai. Kacsaközi levél. Eger, febr. 12. T. szerkesztő ur! Sietek önt azon örvendetes hírrel meglepni,hogy bár a legszebb alkalom kínálkozott reá, még e napig nem vesztem bele a jelenleg dicsőségesen uralkodó nagy sárba, s tehát életben vagyok még minden hiány nélkül, s boszankodom, a mint illik, mód nélkül. T. szerkesztő ur! Látott-e valaha ily kifordított időjárást ? Ugy-e nem? No én sem, pedig a mint tetszik tudni, nem mai gyerek vagyok. Ádám látott ilyen telet sihederkorában 1 Midőn 8—10 foknyi hidegnek kellene lenni, akkor ugyanannyi fokú meleg van, tehát csak 16—20 fokkal számította el magát az idő ; midőn bokáig illenék a hóban gázolnunk, csaknem térdig kell járnunk a sárban; midőn korcsolyáznunk kellene a jégen, csaknem ezuk- rászhoz kell mennünk, ha egy kis jeget akarunk látni. Borús, ködös, szomorú, sötét napok .. . melyek az embert kedvetlenné, búskomorrá, hypochondricussá, embergyiilölövé, életunttá teszik, így folyt le egész telünk. Hát illik ez? Az öszszel, hogy télire fát vágattam, minden fürészport eltétettem, hogy majd ha síkos lesz, a ház elején a járdát behintessem vele. Egyetlenegyszer volt alkalmam, e nemes polgári kötelességet teljesíteni; mit csináljak j már most azzal a sok szép fürészporral ? mind a nyakamon vesz I egy szálig. Csak már legalább kenyeret lehetne belőle sütni, de még arra sem való. Vagy legalább csak el lehetne adni a zsidónak, mint a hamut, meg a nyulbört, vagy a „tollút és ócska de- rekaljt;“ de a fürészpor még annak sem kell, pedig a zsidó még a hitvány rongyot is összeszedi, és nem rongybankóval, hanem valódi kongó — rézkrajczárokkal fizeti. Nagy bujbánatomban csak az az egy vigasztal, hogy nem ' lónak, hanem embernek születtem. Lónak születni, szerény vélekedvesem, hogy hátha védelmezik magukat, s akkor mi huzzuk a rövidebbet ? Nem kedvesem, ettől ne tarts, ez a lovagiasság legdurvább megsértése volna. No bizony, még csak az kellene, hogy férfiak védjék magukat gyenge nők ellenében! ez a gorombaság netovábbja volna. Nem, nem, ennyire ők nem vetemedhetnek, ennyire ők meg nem felejtkezhetnek magukról, bármily fenhéjá- zók, bármily zsarnokok is különben. De reményiem, hogy a férfiak nem hagyják a dolgot eny- nyire jutni, mert végre is ők fognák megbánni. Azt hiszem, a siker csak magunktól függ, magunknak kell erélyesen föllépnünk természeti jogaink visszakövetelése végett, gyülekezeteket .kell tartanunk, s egyetértésre jutva komolyan cselekednünk. Örömmel olvastam egy újságban, hogy Németországban nemrég tartottak is már ily gyülekezetei a nők , melyben mintegy 600-an vettek részt. Képzelem, mily csiripelést vittek véghez! Hanem ezt csak neked mondom, kedves barátnőm, négyszem közt, miután te úgyis tudod, hogy szoktunk mi nők magunk között tanácskozni. — Még nagyobb a mozgalom Észak-Amerikában, hol a nők gyakran, és pedig igen viharos meetingeket tartanak, s úgy teremnek a női Cicerók, Demosthenesek, mint a gombák. Sőt a washingtoni nemzetgyűlésen már a nőknek a congressusba leendő fölvétele is szőnyegre került. Érted-e kedvesem? arról volt a szó, hogy a világ legszabadabb törvényhozó-gyűlésébe a nők is fölvétessenek Ha mi annyira vihetnők, hogy országgyűlésünkben köve- tekkép szerepelhetnénk !! Hallod-e kedvesem ? ha mi országgyűlési követek lehetnénk ! Ah! oh! még e gondolat is oly dicső, hogy szinte kedvem volna, egy kicsit elájulni örömemben. — Angliában is ugyancsak szorítják a nők a férfiakat. A parlamenthez 1500 aláírással ellátott kérvényt nyújtottak be politikai jogok gyakorolhatása végett. Igaz, hogy e lépésüknek nem lett eredménye, de ez nem az ö hibájok, hanem a parlamenté, mely szerencsétlenségre férfiakból, tehát zsarnokokból állt. Hah! csak , egyszer mi juthatnák az ugorkafára ...!!! De nem folytatom tovább. Jövő levelemben részletesen I fogom a fölvett tárgyat megvitatni és földeríteni. Csókollak kedvesem ! Duzzoghy Harpia. U. i. A propos! Eljöhetnél hozzám holnap délután egy kis kávéra; zsarnokom falura utazik, tehát szabad lesz a vásár. Páh ! D. H. A homályos ház. II. A tünemény. Késő este Mandel Jakab könyvtárában ült, előtte az asztalon lámpa égett, a lámpa mellett több gyűrött papiros hevert. Úgy látszik, harczolt gondolataival, midőn az ajtó megnyílt, s azon egy alacsony , veres arczú alak lépett be. Starbut, az orvos volt. — Nos orvos úr — kérdé a kereskedő, mialatt homlokáról a ránezok eltűntek — hogyan találta ifjamat? — Igen gyöngén, igen gyöngén — viszonzá némi méltósággal az orvos — közelebb van a halálhoz, mint az élethez. A gyógyszerek elvesztik hatályukat, s egy általános föloszlás látszik beállni. — Tehát nincs remény ? — A legcsekélyebb sem. Egyetlen példát tudunk rá egy bécsi kórházban, hogy egy munkás jobban lett. Egy perez alatt százharmincz érütést olvastam. — S minő gyógyszereket adott neki? — Csak a régieket; altatót és egyszerű erősítőt. — Helyes, minden az ön kezében van. Tíz óra lehetett, midőn az orvos távozott, s utána csakha-
