Eger - hetilap, 1867

1867-02-14 / 7. szám

51

molitására van hivatva. Olaszország szintén támogatja a fölkelést. — E közben Francziaország, Anglia és Ausztria diploraa- tiailag oda igyekeznek hatni, hogy a keleti kérdés megoldása el- napoltassék. Nem tudjuk, mennyiben való, de mindenesetre érdemes a megemlítésre egy párisi levelező azon tudósítása, hogy Francziaország, Ausztria és Oroszország egyezményt írtak alá, mely által közös magatartásra kötelezik magukat a Portával szemközt. E három hatalmasság — igy szól a tudósítás — mesz- szeható reformokat követel a Portától keresztény alattvalói javára, jelesen : a szerb várak kiürítését, s Krétára nézve független kormányzatot. Hogy ilyértelmti előterjesztések tétettek, kétségbe vonni alig lehet; más kérdés az: hajlandó-e a Porta ily engedékenységre? és ha igen, képes lesz-e az, a feje fölött tornyosuló vészteljes fellegeket eloszlatni ? A feleletet a jövö eseményei fogják meghozni.

Politikai hírek s események*

Ausztria. Bécs, febr. 7. A pénteki „Wiener Ztg.“ Császár 0 Felségének Belcredihez intézett s f. hó 7 röl kelt legm. kéziratát közli, melylyel a nevezett, működésétől, mint a minister-ta- nács elnöke, államminister és a rendörministerium vezetője, saját kérelmére felmentetvén, a szt.-István rend nagy-keresztjével di- szittetik fel. — Egy másik császári kézirat Beusthoz van intézve, és ezt — eddigi állásában meghagyva — a ministertanács elnökévé nevezi ki, és további rendelkezésig egyelőre rá bízza az állam- és rendörministeriumok vezetését.

— Egy f. hó 7 röl kelt cs. pátens azt rendeli, hogy a f. hó 11-re összehívott tartománygyülések f. hó 18-kán gyűljenek egybe.

— Egy császári rendelet felfüggeszti Dél-Tirolban a személyes biztonságra és házi jogra vonatkozó törvényeket, a közbátorságot nagy mértékben veszélyeztető azon zavargások miatt, melyek ott közelebb előfordultak.

— A „N. Fr. Presse.“ szerint, a febr. 18-án megnyitandó lajthántuli tartománygyülés elé egy császári üzenet fog terjesztetni, melyben kimondatik, hogy miután a Magyarországgal való kiegyezkedés már létrejött, ennélfogva a rendkívüli birodalmi tanács czéltalan; 0 Felsége tehát most a februári alkotmány értelmében a februári reichsrathot hívja össze. Ez elé fognak terjesztetni: a hadkiegészítési törvény, s egy kormányjavaslat a februári alkotmánynak módosítását illetőleg, tekintettel a Magyarországgal való kiegyezkedésre. Az üzenetben utalás van arra , hogy a képviselőválasztások a februári törvények szerint hajtassanak végre. A reichsrath ülésszaka körülbelül márcz. közepén fog megnyittatni. A kormány elöterjesztvénye a 13-ik szakasz kihagyását s a ministerfelelősségnek törvény által való kimondását fogja tartalmazni.

— Bécsi lapok szerint, Hasner^ ezen megtestesült centralista, az oktatásügyi miniszterséggel megkináltatván, azt elfogadta.

— A szlávok között a dolgok uj fordulata miatt nagy mozgalom van. A „Zukunft“ szerint a különböző osztrák-szláv nemzetiségek vezértagjai értekezletre szándékoznak összegyűlni, hogy ott a dolgok uj alakulásával szemben , további magnktar- tása felett tanácskozzanak. — Nagy feltűnést okozott a cseh „Narodny Listy“ egy czikke, melyben többek közt ezeket mondja: „A januári patens könnyen sírja lehetne Csehország önállóságának. A cseh korona és a dynastia s a többi tartományok közti viszonyok feletti egyezkedésre csupán a cseh országgyűlésnek van illetékessége. A mely képviselője a nemzetnek cislajtan parlamentbe belép, felségsértést követ el a cseh koronán,“ —

Anglia. Az angol hadi-tengerészetben nagy tevékenység uralkodik. Uj pánczélos és tornyos hadihajók vannak építés alatt különféle rendszerek szerint. A hadsereg is újra fog szerveztetni.

Francziaország. Párisból a bécsi „Presse" arról értesül, hogy a franczia császár trónbeszédében febr. 14-én ki fogja jelenteni, hogy az Austria, Franczia- és Oroszország közt létrejött egyezmény folytán e három hatalom közös magatartásra kötelezi magát a Porta irányában, s Krétát illetőleg csupán főúri viszonyaiban oltalmazandja a Portát.

— Az ujságbélyeg az összes lapokra 3 centimében állapíttatott meg. Némely sajtóvétségekre nézve az esküdtszék, a

! legtöbb sajtókihágásokra nézve a fegyrendöri törvényszék nyil- i vánittatott illetékesnek.

A franczia hadszervezési terv, a mint az az államtanácsból j kikerült, a szolgálatidöt 6 évre szabja a rendes hadseregben, 3 j évre a tartaléknál. A kiváltás s helyettesítés megtartatott. A moz- i gó nemzetőrség 9 évig szolgál, és csak a törvényhozótest belee- | gyezése folytán hívható be császári végzéssel. Az évi badilletéja, sok költöiséggel mereng a költö tizennégy évig tartó lángoló i szerelmén, mely alatt második neje b. Podmauitzky Júliával eljegyezve volt, beszél száműzetése éveiről, a sok gondról, gyön- • géd neje jóságáról, ki Brüsselben csipkekereskedést űzött, mert ez nem lealázó foglalkozás egy báróhölgyre, hisz a brüsseli csipke szintén nem más, mint költészet, virágai a szójátékok, szögei a rímek, egész maga ép oly értékes, mint amaz. Emelkedett szavakban emlékszik meg hazaszeretetéről, mely az utolsó per- czig nem szűnt meg ép oly erős lánggal égni, mint egykor, még ifjabb napjaiban.

Szigligeti után egy kistermetű, sápadt, sötét szákállú és tekintetű férfiú lépett föl, és remegő kezeiben úgy reszketett az a darab papír, melyre „Az éji látogatás“ czimü költemény volt fölirva, hogy én nem tudtam volna róla hiba nélkül elolvasni. Hanem Gyulai Pál elolvasta hiba nélkül, úgy látszik, csak formából tartotta kezében a papirt, mert a költeményt szivéből olvasta, és pedig annyira, hogy az utolsó versszaknál könyek gyűltek szemeibe, a karzaton pedig a battisztkendök kivétel nélkül megnedvesedtek. Nem csalódom, azt állítván, hogy Gyulai e költeménye volt a gyűlés fénypontja, én legalább ily gyönyörű költeményt rég nem olvastam. Vadnay Károly Veszélyének minden sorából kitűnt, hogy Írója a különös költői adomány mellett temérdeket olvasott, tanult, s hogy e kettőt nagy szerencsével tudta egyesíteni. Beszélyét, bár elég terjedelmes volt, folyton érdekkel hallgatta a közönség.

Ezután Tóth Kálmán daliás öltönyben, de fölöttébb kíméletes hangon, a pályázati jelentéseket olvasta föl, mikből kitűnt, hogy az elégia elméletére tűzött dijat Aigner Alajos (félreértések kikerülése végett megjegyezzük, hogy ez az illető, Ráth Mór könyvkereskedésében praktikáns), a költői elbeszélését pedig Arany László nyerte el „Elfridájával,“ melyet Szigeti ismert kitűnő előadásával azonnal föl is olvasott, különösen hangsúlyozván e refraint:

Pénzt, paripát, feleséget sohase bizz másra!

És most, kedves urambátyám, utoljára maradt a fekete leves, a gyászhir. A fiatal irói nemzedék pártfogója, a „Vasárnapi újság“ és a Politikai újdonságoknak tizenhárom éves szeri kesztöje, Pákh Albert nincs többé! Az akadémia erkélyérői szomorún aláfüggö fekete zászló tolmácsolja a veszteséget. Még egy bét előtt voltam nála. Ott tilt kedves zöllyeszékében, lába, keresztbe rakva, szívta a papiros-tartóból a szivart, és lapozta a német újságokat. Sovány, összeesett arcza, bennülö apró szemeit sárga arczbőre, tömött bajusza, jellemző csontos orra nem annyira külső szépsége, mind arról tanúskodtak, hogy mennyit olvashatott, mennyit tanulhatott, mennyi hányódáson mehetett keresztül az életben. Pákh nem annyira iró, mint journalista volt, és föér- deme is ez utóbbi téren öszpontosul, már a 47-es években Kossuth hírlapjának újdondásza volt, a „Vasárnapi Újságot“ pedig, kivált fiatalabb éveiben, annyi szakképességgel vezette, hogy e tizenhárom éves folyamban jóformán egy egész könyvtár van letéve. Tömérdek munkatársa volt, s ö lelkiismeretes pontossággal elolvasott minden sort, és bírálatát pontosan megszámozva, elmés rövidséggel helyezte a „mondanivalók“ közé. Jó ember volt, az Isten nyugtassa meg! Emléke, mig rósz fizető szerkesztők lesznek, élni fog az irók szivében ! Károgó.

Duzzoghy Harpia levelei a női emancipatióról.

II.

Eger, febr. 12.

Kedves barátnőm! Megígér:em, hogy nézeteimet a női emancipatióról szellőztetni fogom. A mit egyszer megigértem, azt teljesítem is, nem teszek úgy, mint zsarnokom, ki még azt sem teljesiti, a mit meg nem Ígért. Hanem előre is óvást teszek az I ellen, mintha leveleimet rendszeresen imám, annál is inkább, I mert a rósz nyelvek még rám fognák, hogy valami férfival irat- | tam azokat ; mintha bizony mi nők nem tudnánk rendszertelenül i is Írni!