Eger - hetilap, 1867

1867-12-19 / 51. szám

413 gye területén kezelendő ? küldöttségre bízassák, még pedig azon küldöttségre, mely a 2-od alispán elnöklete alatt, a megyei utak hálózatának összeállitása miatt már régebben kinevezve lön. A 17-én délelőtt folytatólag tartott bizottmányi ülésben főleg négy tárgy élénkítette meg a tanácskozmányt. Első volt a községi elöljáróságok újbóli megválasztatásának elrendelése, melynek szüksége Németh Albert b. t. által hangsúlyoztatván Ő34öbb ol­dalról pártoltatván, több ezzel összefüggő mellékkérdések megvi­tatására adott alkalmat, mint p. a volt földesuraságoknak és a ha­szonbérlőknek részesülése a biró választásában, a községjegyzök ál­lása és főleg azon kérdés, ha vájjon ez utóbbiak a bírák és esküd­tek példájára évenkint választás alá essenek-e? Minthogy azonban hazánknak 1832—1836. és 1848. években e tárgyban hozott törvé­nyei oly világosak, hogy azokat alig lehet félremagyarázni, végre elhatároztatott, hogy a községi elöljáróságok újbóli megválaszta­tása e törvények értelmében legközelebb eszközöltessék. A második tárgyat képezé a községi pótadónak mikénti kive­tése, Vavrik Béla b. t. indítványa szerint e kivetésbe ne a szolga- birák, hanem maga a bizottmány folyjon be, még pedig a megyei számvevőszék által, mely a községi adó kivetését átvizsgálná, és végelhatározás végett a m. bizottmánynak bemutatni kötelezendő volna. Hosszabb vita után azonban a régi szokás szerint hagyatott helyben, mely szerint a községi adó kivetése az illető szolgabiró közbejöttével történik meg, fenhagyatván természetesen kétes vagy vitás kérdésekben a megyei bizottmányhoz való fölebbezés. A harmadik tárgy volt a k. pénzügyi és a k. honvédelmi mi­nisztériumoknak a fogyasztási adóra és a jövő évi hadsereg kiegé- szitésére vonatkozó azon leiratai, melyekről az első alispán úr hi­vatalos jelentésében szó volt, és melyeket ö saját felelőssége terhe alatt és a bizottmánynak utólagos jóváhagyása reményében időköz­ben a járási főszolgabiráknak kiadott volt. Minthogy magukban a miniszteri leiratokban is az ott megkivánt intézkedések csak mint szükséges előmunkálatok jeleltetnek meg, melyeknek czélja csak az, hogy a közvetett adókról és a védrendszerről az ország tör­vényhozó tényezői által majdan meghozandó törvények tettleges foganatosítása megkönnyittessék, első alispánunk intézkedése jóvá­hagyatott, de egyszersmind azon javaslat is elfogadtatott, mely szerint a megye az országgyűléshez felirand, hogy a két rendbeli miniszteri rendelet a megye bizottmányát aggálylyal tölti el, s en­nélfogva azon kérvényt intézi az országgyűléshez, miként ez az érintett fontos tárgyakban mielőbb törvényhozólag intézkedjék. Örömmel constatirozhatjuk, hogy a kérdésben bizottmányunk el­lenzéki tagjai is tapintatteljes ildomossággal jártak el, ámbár ré­szünkről megvalljuk, hogy szerény nézetünk szerint e felirat el is maradhatott volna, miután csakis előmunkálatokat kiván a minisz­térium, melyeknek tettleges felhasználását ez maga is a törvény- hozás jóváhagyásától teszi függővé. A negyedik tárgyat, még pedig olyat, mely igen élénk és hosszas vitákat idézett elő, egy karhatalomérti megkeresés ké­pezte, melyet az eperjesi kerületi ítélő tábla megyénk egyik tekin­télyes földbirtokosa ellen kért, ki egy peres ügyben hozott bírói ítélet végrehajtását tettlegesen megakadályozta. Végre a kért kar hatalom azon hely és tárgyra nézve, hol az ellenállás történt, meg is adatott. A 17-diki ülés befejezése után a föispáni helytartó úr ö mlga a bizottmányi tagokat arra kérvén fel, hogy még kevés ideig együtt maradjanak, előadta, hogy a magyar orvosok és természet- vizsgálók Pesten székelő központi választmányától fölkéretett, miszerint az ama társulat részéről jövő 1868-dik évben Egerben tartandó XIII-dik nagygyűlés alkalmából szükséges előmunkála­tok megtételére alakítandó nagy bizottmányban a megye is részt venni szíveskedj ék. Előadá továbbá, hogy Eger város részéről e bizottmány már megalakult és fölhivá a jelenlevőket, hogy a nagy bizottmányba a megye részéről is tagokat választani, illetőleg a tagok kijelölésével megbízott küldöttség javaslatát meghallgatni és erről döntöleg határozni szíveskedjenek. E felszólítás általános viszhangra találván, azon megyebeli tisztviselő és bizottmányi tag urakon kivül, kik mint egri lakosok, már a város részéről a nagy bizottmány tagjaiul megválasztva vannak, még a következő urak választattak meg: Elnökül gróf S z ap áry Gy ul a föispáni helytartó. Tago­kul : gróf Almásy György, Almasy Pál, Almásy Sándor, Almásy Vincze, Almásy Zsigmond, Babies János, b. Baldácsy Antal, Ba- lássy Ferencz, Bállá József, Bárány Ferencz, Bárczay Gyula, Bé­la József, Beniczky Pál, Berecz Ferencz,b. Beuszt Ödön, gr. Bolza Péter, Borbély József, Borbély Miklós, Borbély Samu, Dobóczky I Ignácz, Domokos Ferencz, Eperjesy János, ifj. Fáy József, Fejér Lajos, Fejér Miklós, b. Flödnigg Ede, b. Flödnigg Adolf, Fökövy Antal, Földváry László, Gobády János, Gorove István, Gosztonyi János, Gosztonyi József, Gosztonyi Kálmán, Györfy Ignácz, Ha- lasy Béla, Halasy Gáspár, Halasy Kázmér, Halasy Sándor, Horthy István, Ivády Béla, Ivády Rudolf, Jesszenszky Sándor, gr. Káro­lyi György, gr. Károlyi István, Klampaczky Alajos, Koczianovich József, Kovách László, ifj. Kövér János, Kövér Károly, Laczkovics József, Lipcsey Imre, Lipcsey Tamás, Lipcsey Lajos, Mahovszky Antal, Majzik Alajos, Maizinger Károly, Mártonffy Lajos, Mocsáry Lajos, Mocsonyi Antal, Nánásy Ignácz, Nemes István, Németh Albert, Németh Ferencz, Novotha Gyula, Okolicsányi György, Orczy Antal, b. Orczy Bódog, b. Orczy László, Papp Pál, Papp- szász József, Pappszász Lajos, Pázmán Alajos, ifj. Péter Károly, Plathy József, b. Podmaniczky Ármin, Rády Endre, Recsky An­dor, Repeczky Ferencz, Rosztóczky Imre, Sikk Ignácz, Skultety István, Soldos Imre, Soldos Sándor, Srányi János, Stészel Ferencz, gr. Szapáry Imre, gr. Szapáry Iván, Szathmáry László, Széky Pé­ter, Szentkirályi László, Szerelem Gejza, Tahy Manó, Tassy Dá­niel, Traitler Pál, Vizy Ferencz, Wodiáner Albert, Zsideg András, Zsoldos Ferencz. Azonkívül minden járásnak fő- és alszolgabirái. _____ a-fó. Országgyűlési tudósítás. l*est, decz. 16. Az államadóssági kérdés tárgyalása befejeztetett. A törvény- javaslat a központi bizottság módosításával a mai ülésben részle­teiben is elfogadtatott. Szavazott a törvényjavaslat mellett 229 képviselő, ellene 110, nem volt jelen 60, nem szavazott 3. A ta­nácskozásban, mely a törvényjavaslat elfogadását megelőzte, és 8 napon át folytattatok, képviselőink nagy száma vett részt, mit telje­sen igazol a tárgy fontossága. A vitatkozás higgadt, komoly, foly­vást élénk s olykor éles is volt. A szélső baloldal tagjai, kik Madarász József indítványát pártolták, Tisza Kálmánnal szavaztak, és itt a szélsőségek talál­koztak. Babes Vineze, Dobránszky Adolf sat. nemzetiségi túlzók, szintén a törvényjavaslat ellen voltak. Ha más körülmény nem is, ez maga sokakat meggyőzhetne, hogy a létrejött egyességnek mégis hazánk érdekét kell előmozdítania, mert különben a foede- ralistikus törekvések nem intéznék támadásaikat ez egyesség megszilárdítása ellen! Deák Ferencz a szavazást megelőző ülésben, 14-én, ismét egyikét mondá el ama jeles beszédeknek, melyek országgyűlé­seink maradandó emlékeit és kincseit képezendik. Egyszerű, tisz­ta és átlátszó e beszéd, mint tiszta és őszinte a meggyőződés, melyből származott. így csak az beszélhet, kinél az indok a jót- cselekvési öntudatban van. Nem jogi szempont az, mely kívánja, hogy erőnkhöz képest az államadósságok fizetéséhez járuljunk, sem nagylelkűség, melyet fölöslegünkből gyakorolhatunk ; hanem oly politikai szükségesség, melyet hazánk érdeke, önállóságunk és függetlenségünk fentartása nem kevésbbé parancsol, mint a magyar korona integritásának megőrzése. Vajha e kérdés 1848- ban ne állíttatott volna fel oly mereven a bécsi minisztérium ál­tal, s akkori kormányunk által ne utasittatott volna vissza oly kerek tagadással! Alkalmasint nem volnának ma történetünkben oly gyászos, oly sötét lapok, melyeket a legmélyebb honfiúi fáj­dalom nélkül sohasem olvashatunk . . . Nagy volt a hatás, midőn Deák Ferencz említett beszédében a közvéleményre vonatkozólag megjegyzé, hogy három hatalmat ismer, melyeknek véleményére és annak tervszerű nyilatkozatai­ra nézve felelősséggel tartozik : mindenekelőtt az Istent, azután saját lelkiismeretét, és az ország közvéleményét; de ha az Isten és lelkiismerete előtt tisztán áll, még a közvélemény ellenére is kimondja meggyőződését, mert ezt és keblünk nyugalmát a köz­véleménynek sohasem szabad feláldoznunk. — Méltó nyilatkozat azon férfiúhoz, kit a nemzet közvéleménye a haza bölcsének ismer. A mai ülésben Lónyay Menyhért pénzügyminiszter két tör­vényjavaslatot terjesztett elő. Az elsőben felhatalmazást kér, hogy a múlt évre megajánlott mindennemű adót, a jövő 1868 ban is három hónapon át szedhesse, a másik a ezukor- és szesz-égetés­től fizetendő fogyasztási- és vámadóra vonatkozik. A pénzügyi bizottsághoz utasittatott. Az államadóssági törvényjavaslat elfogadása után a képvi- selöház azonnal hozzáfogott a vám- és kereskedelmi törvényja­vaslat tárgyalásához, mely délutáni 4 óráig folytattatott. Az ülé­sek most rendesen 10 órakor veszik kezdetüket, és délutáni 4 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom