Eger - hetilap, 1867
1867-11-14 / 46. szám
V. évfolyam. 40. szám. November 14-éu 1867. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 3„50„ Negyedévre . . 1 ,, 30 ,, Egy hónapra . — 44 „ EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 la fizettetik. Politikai s vegyes tartalmi! hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. A dohányegyedárúság megszüntetése (Folytatás.) Ha már ekkép általános gazdászati szempontból a dolog lényegével, t. i. a dohányegyedárúság minél előbbi megszüntetésével teljesen egyetértenénk, hátravan még meggyőzni az egyes olvasókat arról, hogy az egyedárusággal felcserélendő dohányzási adó nem követel uj áldozatot, hanem az egyes dohányzónak a jelen állapotra viszonyítva még pénzbeli hasznára is lenne, a nélkül, hogy a magyar kincstár jövedelme a legkevésbhé is hiányt szenvedne. E czélból fölhasználom az emlékirat által nyújtott adatokat, melyek, mint eddig tágasb körben ismeretlenek, véleményem szerint, minden egyes dohányzóra nézve fölötte érdekesek leendenek. Egy dohánygyáros 1000 darab szivar készítésére legfelebb 15 font dohányt szükségei, melynek ára az egyedáruság megszűntével nem több mint 3 frt., ha a gyártási költségeket 3 írtra teszszük, akkor a gyárosnak 1000 darab, a legkiválogatottahb magyar levelekből készített szivar 6 írtjába kerülvén, 2 frt nyereséggel 8 írton szívesen adja el. Ha pedig a közönséges szivarok gyártását veszszük tekintetbe, az 1848. előtt ezer meg ezer elaggott, vagy más egyéb okokból házaikhoz kötött, szegényebb sorsú szerencsétlen férfi és nő egyedüli keresménye volt; ha most az egyedáruság amúgy is rozzant falai végkép leromboltatnak, ismét a szegények mentő deszkája lesz, kik személyenkint legkevesebb 300 darab szivart képesek gyártani naponkint, s jó nyereményök volna még akkor is, ha 3—4 darabot adnának el egy krajczárért. Az egyedáruság megszüntetése által ily módon a legnagyobb jótétemény árasztatnék a nemzet egy eddig dologképtelen osztályára, mely e házi iparág segélyével élete föntartását, sőt kellemesbitését is eszközölhetné. — E tömeges foglalkozás s az olcsóbbságával járó nagyobb fogyasztás pedig mily messze kiható viszonylagos hatással leendnek egymásra, egyelőre kiszámithatlan. Hogy a nyereséget, mely az egyes dohányzót az egyedáruság eltörlése után éri, ki lehessen mutatni, szükséges a viszonyokat röviden ismertetni. Ma egy dohányzó legkevesebb 25 font közönséges dohányt fogyaszt évenkint, minek ára, fontját 41 krajczárba számítva, 10 frt 25 kr., ez azonban az egyedáruság megszűntével e közönséges vágott dohány fontját 8—10 krba számítva, 2—2% irtot tenne csak ki, megtakarítana tehát a dohányzó 7 frt 75 — 8 frt 25 krt évenkint. Még feltűnőbb azonban e viszony a szivarfogyasztóra nézve, ki jelenleg, ha csak 5 darab másfél krajczáros szivart szí is naponkint, az egy éven át 27 frt 37 '/2 krt tenne ki, holott az egyedáruság megszűntével e fajú szivarok ezere 3 írtba kerülvén, a szivarfogyasztó összes évi kiadása 5 frt47y2 krral fedezve leend. — A szivarfogyasztó tehát évenkint 21 frt 90 krt takarít meg. De még a külföldi levelekből készített magasabb áru szivarok fogyasztói is tetemes összeget takaríthatnának meg, mivel e szivarok gyártása magánosok kezébe kerülvén , ezek a gyártást köztudomás szerint olcsóbban hajthatnák végre, mint az állam, ennélfogva a szivaroknak is olcsóbbakká kell lenniök. Mindezekből tehát kitűnik, hogy a jelen egyedárusági viszonyok megváltoztával a dohányzók bármely osztálya a legszegényebbtől fel a leggazdagabbig igen tetemes összegeket kiméi meg, mely megtakarított összegből ha az államnak e jövedelmi ág elestéböl származó jövedék hiányát csekély összeggel pótolni kell is, még mindig marad kezeink közt egy kis pénzbeli s ennél még sokkal nagyobb erkölcsi nyeremény, mely cselekvési szabadságunkban s tulajdonunkkal szabad rendelkezési jogunk korlátlanságában áll. A dohányzó-adót tehát, mely létező terheinket ily rendkívüli mértékben megkevesbiti, mely nemzetgazdászatunk számára egy bőven jutalmazó szerzési ágat t. i. a dohánytermelést nyitja meg, miáltal jóllétben emelkedve képesek leendünk ezáltal többi fenálló és eltörülhetlen terheinket is könnyebben leróni, — lehetetlen, hogy minden magyar örömmel ne üdvözölje, mint egy valóban népszerű adónemet, melyet nem a minden érdekeinket lábbal tapodó kényuralom, hanem a magyar lapokban nyilatkozó közakarat hozand létre. Eddig érkezve előadásomban, azon két kérdés merül föl: váljon körülbelöl milyen arányban terheli meg a dohányzási adó az egyes dohányzót, s elegendő lesz-e ezen, oly számos előnyöket nyújtó adónem az egyedárusági tiszta jövedelem fedezésére ? E kérdések megfejtésére nézve fölötte meg van könnyítve föladatom azáltal, hogy nehány lényeges módosítással, melyeket alább bővebben kifejtendek, követem a „Gazdasági Lapok“ april 10-iki számában megjelent hasontárgyu czikk Írójának eszmemenetét , kinek bizonyítási eljárása a következőkbe vonható össze. Szerinte a központosított ausztriai birodalomnak van jelenleg 33 millió lakója, melynek fele vagyis 50% nő , marad tehát I6V2 millió finemü. Ha föltételezzük, hogy a fi-nem csak 20-dik évében kezd dohányozni, akkor 43%-ot, vagyis a húsz éven alóli finemüeket le kell vonni, minek következtében marad 9.405,000 dohányzásra képes férfi, mely összegnek ha csak két harmada is valóban dohányzó, akkor az öszbirodalom dohányzói 6.270,000-et tesznek ki. Ezek részesülnek a dohányzás élvezetében, azért igazságos is, méltányos is, hogy csak ezek fizessék a dohányzási adót, melyből ha a 39 milliónyi tiszta jövedelmet a dohányzók e számára fölosztjuk, egyre átlag 6 frt 22 kr esik. Az egész számításban csak egy, de erszényünket igen-igen érdeklő államismei hiba van, s ez: hogy a birodalom tiszta egyedárusági jövedelme 39 millió írtba van fölvéve, holott az a bécsi pénzügyminiszter birodalmi költségvetései szerint 31 milliónál többet az utolsó hat év egyikében sem tett. Hogy tehát pontosabban s egyszersmint tökéletesebben mutathassam ki egy-egy dohányzó terheltetését, a következő táblázaton közlöm a pénzügyi kormánylap ideivágó adatait, val amint az egyes években a tiszta jövedelemből egy-egy dohányzóra eső részletet, melyek e hat évi átlaga adandja az egész birodalomra vonatkozó keresett dohányzási adót. Evszám Összes jövedelem Kiadás Tiszta jövedelem A dohányzók száma Esik átlag egy dohányzóra 1862. 1863. 1863. nov. 1. decz. 31.*) 1864. 1865. 1866. 1867. 56.239,300 fr. 57.734,910 „ 10.136,672 „ 61.240,280 „ 58.371,890 „ 56.306,927 „ 51.011,000 „ 25.817,400 fr. 26.833,440 „ 4.800,236 „ 30.049,344 „ 29.229,366 „ 31.315,784 „ 24.408,000 „ 30.421,900 fr. 30.901,480 „ 5.335,436 „ 31.190,936 „ 29.142,524 „ 24.991,143 „ 26.603,000 „ 6.879,663 6.947,772 6 958,88S 7.027,781 7.097,356 6.894,828 6.723.075 4 ft 42 kr. 4 „ 44 „- i) 76 » 4 „ 44 „ 4 ii 10 ,, 3 „ 62 „ 3 ii 95 ,, 1861-1868. középarány. 56.925,564 fr. 27.965,443 ft. 28.960,120 ft. 6.742,960 4 „ 17 kr. *) A közigazgatási év, mely november 1-jétől október 31-ikéig tartott, I ekkor tétetvén át a rendes naptári időszakra, az 1 S6s/«-ik évi költségvetésbe e 2 havi nov. és decz. tételek külön vétetnek föl.
