Eger - hetilap, 1867

1867-01-03 / 1. szám

5

A katholikus papság a legnagyobb aggodalomban van, mivel most egészen védtelenül áll a fanaticus gyűlölettel szemben. Ugyancsak Lublin kormányzóságból jelentik, hogy sokan a lelkészek közül elhatározták, miszerint ha az orosz kormány részéről gyakorolt vallási nyomás eltűrhetlenué válnék, tömegesen Galicziába költöznek ki.

Szerbia. A „Wanderer“ írja: „Konstantinápoly kormányköreiben nem látszanak engedni akarni Szerbia kívánságainak.

A mi kormányunk ellenben nem is gondol rá, hogy kétszer feltett követeléseiből egy jottát is törleszszen. Mi fog már most történni ? Mindnyájan azon meggyőződésben vagyunk, hogy a háború előestéjén állunk. E véleményünkben csak megerősít minden. A nemzetőrség mozgósítva van, s öt nap óta a belső helyőrségi szolgálatot végzi; maga az udvari őrség nemzetőrökből áll; a hadkészületek nagyszerű mérvben folytattatnak, s minthogy minden szerb fegyvert visel, magától értetik, hogy országunk minden nap kiléphet a cselekvés terére.“

Törökország. Kandiában a forradalmi liarcz változó szerencsével foly. A Porta a felkelőknek uj javaslatokat tett, melyek azonban visszautasittatnak.

A Porta azon körülmény alkalmából, hogy Kandiában az önkénteseken kivtil görög katonaság is kötött ki, s a görög hatá- | rokon csapatok vonatnak össze , újólag nyomatékos előterjesztéseket intézett a görög kormányhoz, s a netáni következményekért öt tette felelőssé; sőt decz. 29-iki konstantinápolyi tudósítások szerint, a Porta reclamatiót intézett a védhatalmakhoz is Görögország magatartása miatt. Görög- és Törökország közt a szakítás közelállónak látszik.

Konstantinápoly, decz. 30. Francziaország bizalmasan és barátságos hajlammal azt tanácsolá a portának, hogy a szerb kivá- natokat teljesit-e, és általában a szláv népességet nyugtassa meg. — Kandiában egyre a legmakacsabb csaták folynak; a forradalmiak — önkéntesek által erösbittetve — a harcz folytatására törekszenek.

Amerika. Miksa mexicoi császár, a Parisba érkezett utolsó

f tudósítások szerint, elegendő hadereje által egészen védve van a í juaristák támadásai ellen, és még mindig Orizabában tartózkodik. — Miksa császár állítólag hivatkozni akar a népre, és ennek kezeibe teendi le a legfőbb hatalmat.

— New-Yorkböl táviratilag jelentik, hogy Mexicó több tartományaiból a köztársasági seregek ismét kivonultak. Az egyházi párt állítólag 25 milliót ajánlott fel a császár támogatására.

— Francziaország jövő márcziusban egyszerre vonandja vissza seregeit Mexicoból.

Kacsaközi a színházban.

Eger, jan. 2-án.

T. szerkesztő ur! Ha feleséges ember volnék, esténkint odaülnék oldalbordám mellé, s elcsevegnék vele konyhai dolgokról,

I nagymosásról, súrolásról, aprómarháról, no meg hébekorban j arról is, a miről már Adám apánk is, bizonyára örömest eldiscu- rálgatott Éva anyánkkal; azonban minden nagy talentumom mellett sem vittem még eddig annyira, hogy megházasodtam volna, mivel töltsem tehát a hosszú, unalmas téli estéket ? Azt hiszem, legokosabban cselekszem, ha színházba járok, ebből legalább az a hasznom van, hogy a látottak és hallottakról he- tenkint egy levelet összeüthetek ön lapja számára; az azután önnek a dolga, belerukkoltatja-e a glédába vagy sem. De ne vesztegessük tovább a szót, hanem lássuk a múlt hét színházi történetét.

Decz. 27-én adatott: „Férj az ajtó előtt,“ vig Operette 1 felv. Ezt megelőzte : „A n ö k h i b á j a,“ vígjáték 1 felv. Flórától. — E vígjátéknak már czime ellen is kifogást kell tennem, mert szabatosan igy kellett volna írni: „A nők egyik hibája,“ különben úgy látszik, mintha a krinolinos szerző azt akarná a világgal elhitetni, hogy a nőknek csak egy hibájuk van, ez ellen pedig palam és publice ünnepélyesen protestálok, mert a nőknek hibájuk — egy sincs. Legalább a darabból ezt az üdvös tanulságot merítettem, mert a krinolinos szerző a darab folytán schwarz auf weisz bebizonyította, hogy azon hiba is,

Untató volna, ha elmondanám , hányszor tévedtem e törekvésemben, hányszor tettem azon csüggesztő fölfedezést, hogy az egyenes iránytól eltértem, s idő és fáradság füstbe ment. Eleinte megkisérlettem zavaromban az indiánt, veszélyes helyzetünkre figyelmessé téve, búskomorságából fölébreszteni, de hasztalan; a szerencsétlen napról napra jobban elsiilyedt a szellemi tompultságba, mig végre miudenre teljesen alkalmazhatlanná lett, s közönyösen ülve maradt, mialatt én tüzet raktam, s a lelőtt vadat, és éji tanyánkat elkészítettem.

Az utazást azon szilárd elhatározással kezdtem meg, hogy semmi által sem engedem magamat kétségbeejteni, svaiéban, minden lelki és testi erőmet össze kellett szednem, hogy állhatatos maradhassak, midőn a napok hetekké változtak , s mi még mindig a sürii rengetegben voltunk; midőn lábbelink rongygyá szakadt, s nyulbörrel kellett pótolnunk; midőn lőporunk fogytán volt, s mindennemű hiányok súlyosították bajainkat; és midőn lábszáraink annyira kezdtek dagadni, hogy testünk súlya alatt már csaknem összeroskadtak.

Egy reggel végre erőm teljesen elhagyott, s a mint a medvebőrön tehetetlenül feküdtem, az oly sokáig elhárított kétségbeesés győzelmet vett rajtam. Fivérem kétségtelenül már rég meghalt, gondolám, s most, annyi fáradság és küzdelem után, rajtam a sor, nyomorultan elveszni. Tüzünk elhamvadt, mert nem voltam képes, a fentartására szükséges fát összegyűjteni; eleségünk légfölebb még egy napra való volt, s képtelen voltam újat szerezni. Ezalatt az indián a kihűlő hamura hajolva, búskomoran gyászénekét dúdolta.

Egy éj és egy nap múlt el, s minden órával öregbedtek gyötrelmeim. A tűz hiánya miatt csaknem megdermedtem, a metsző hideg átjárta minden tagomat, és borzasztó fájdalmakat okozott ; sajátságos bágyadtság kezdett rajtam erőt venni, melyet a közeledő halálnak véltem. De oly emberek, kik az idő viszontagságait megszokták, nem egy könnyen halnak meg éhség és hideg miatt. Folyvást lélekzettem, habár fájdalmaim borzasztóan növekedtek, s láttam, hogy végre a szegény Chechegva is siralmas tekintetet vetett rám, mi elárulta, hogy ö ép oly mértékben szenvedett, mint én.

Harmadik nap egyszerre zörej támadt nem messze tőlünk, s a sűrűségből egy őz szökött elő. Jó lesz ez nekünk eleségül, gondolám, s minden erőmet összeszedve, fölemeltem oldalamnál fekvő lőfegyveremet és térdemre helyezve, elsütöttem. De reszkető kezem elhibázta a czélt, s kilőttem a másik csövet is ; de az őz sértetlenül iramodott tova, s én kétségbeesve hanyatlottam vissza fekhelyemre. Tökéletes bódultságba estem, s mialatt öntudatom enyészett, utolsó gondolatom az volt, hogy most már mindennek vége.

Nem gyanítottam, hogy segély közeledik, s hogy a két lövés emberi fülekig hatván, megmentetésünk eszközévé lön. Egy vadásztársaság, mely elszéledve a közelben jávorgimeket keresett, abban állapodott meg, hogy egymásnak kölcsönösen lövés- áltál adnak jelt. Az én kettős lövésem ennélfogva csakhamar tanyánkhoz vehette őket, hol bámnlatukra két, a halálhoz közellevő embert találtak. Az ő segélyökkel csakhamar eszméletre tértem, s tanyájukon rövid idő alatt visszanyertem erőmet és egészségemet. Vándorlásom alatt Torontóhoz 60 mérföldnyire jutottam, s ezen uj barátok vezetése alatt utamnak még hátralevő részét könnyen végeztem.

Várakozásom ellenére s legnagyobb örömemre, fivéremet életben, javulás utján találtam. Azonban a szegény Chechegva elhomályosult napjai csakhamar végokhoz közeledtek, s én , ki egyedül éltem túl a veszélyes utazást, arra még mindig, mint életem legborzasztóbb szakára emlékezem vissza.