Eger - hetilap, 1867
1867-10-31 / 44. szám
357 f. évi 14395. számú intézvénye, melyben Eger városa közönségét arról értesíti, hogy a közönség azon kérelme — hogy az 1861-ik évtől fogva felmerült törvénykezési költségei az állam- pénztárból megtéríttessenek, és ezen költségek jövőre szintén az állampénztárból fedeztessenek — az erre szükségelt alap hiánya miatt ezúttal nem teljesíthető; s az adók tárgyában f. év márczi- us 2-án és 4-én kelt országgyűlési határozat 4-ik pontja értelmében, ezen költségeknek az állampénztárból leendő pótlása, csak az említett határozat keletkeztétöl f. év végéig terjedő időszakra nézve lévén tárgyalható, e végből meghagyja, hogy Eger városának az 1867-ik évi, szabályszerüleg tárgyalt, és a megye közönsége által megállapított községi költségvetése, továbbá a vagyoni és tartozási állapotot előtüntető leltár, és a költségvetésileg megállapított 1867-iki törvénykezési költségekről szóló részletes kimutatás, a megye véleményes jelentése kíséretében mielőbb terjesztessék föl. A miniszteri leiratban kívánt adatok megszerzésével a polgármesteri hivatal megbizatott; a mennyiben pedig az említett leiratból az derül ki, hogy az 1861. évtől fogva felmerült törvénykezési költségek, az erre szükségelt alap hiánya miatt ezúttal meg nem térithetöknek nyilváníttatnak ; tekintve, hogy Eger városának a kincstár ellenében, és viszont, több rendbeli követelései vannak, melyeknek kölcsönös összeszámítás utjáni tisztába hozatalára a czimzett minisztériumtól egy vegyes küldöttség kirendelése kéretett: ennélfogva a czimzett minisztérium fölkéretni határoztatott, hogy ezen törvénykezési költségek megtérítését is akként eszközölné, hogy ezen összeg, a kölcsönös összeszámolás alkalmával figyelembe vétetvén, a kincstárnak a város ellenében támasztott s jogosnak elismerendő követelése lefaragásába betu- dassék. Mely fölterjesztés elkészítésével az 1-ső szakosztály bízatott meg akként, hogy eme munkálatát a legközelebbi képviselői ülésben mutassa be. Ennek kapcsában elnöklő polgármester az 1867. évi költség- vetést bemutatja; — mely költségvetés ugyancsak az 1-ső szakosztálynak, felülvizsgálat és véleményezés végett kiadatott. Tárgyalás alá vétettek a Szabó Károly-féle sirkert alapszabályai készítésével megbízott küldöttség által bemutatott I alapszabályok; — melyek is egész terjedelmükben elfogadtatván, helybenhagyattak ; utasittattván egyúttal a polgármester, hogy az ezen sirkertben elkerülhetetlenné vált legszükségesebb igazításokat azonnal eszközöltesse; a szükséglendő költségek, előlegesen, az ajánlati pénztárból lévén fedezendök. Végül: Felolvastatott a magyar orvosok, és természetvizsgálók társulata elnökségének értesitvénye, mely mellett a társulat által jövő 1868-ik évben Eger városában tartandó XIII. nagygyűlés vázlatos programmját megküldi. Minek folytán a programm értelmébeni előmunkálatok megtételére alakítandó nagy bizottmány tagjainak ajánlata végett: Albert Ferencz, Babies István, Dobrányi Ignácz, Ipolyi Arnold, Mártonffy Károly és Schaffner János urak választattak meg; egyszersmind ezen küldöttség elnökéül Ipolyi Arnold kanonok ur, e küldöttség többi tagjai által felkérendőnek határoztatott. Földváry Károly válasza a z egr i f áklyás-z ene alkalmával hozzáintézet üdvözlő beszédre: Tisztelt barátim! Szeretett polgár- s honvédtársaim! Nagyreményű, kedves fiatalság! Szives Udvözlésöket lelkem legforróbb érzetével fogadom, nem magamért, mert arra jogos igényeim nincsenek, hanem mert minden nyilvános kegyelet, melylyel polgártársak polgártársukat tisztelik meg, nemzeti öntudatunknak , büszkeségünknek, és dicsőségre törő lelkűnknek jól esik. Itt vagyok újból önök között; hogy mennyire szerettem, mennyire becsültem önöket egytől egyig, csak távollétem alatt éreztem igazán; hogy e történetileg dicső városhoz s derék hazafiai közé díszpolgárul tartozhattam, még külföldön is legnagyobb büszkeségem volt, s az most leg- gyobb boldogságom, annak csakis most érzem legjobban teljes értékét. Sok változott, mióta én önöket elhagytam; a társadalom osztályaiban a régi, egyhangú elfogultságot, az érdeket kereső j anyagiságot uj szellemvilág váltotta fel. Nemzetünk diadalát ülő I jogainak újjászületésében az első korszak lefolyt; nagy férfiainkat 1 terhes és életfontosságú pályán találjuk folytonos működésben, I s buzgó foglalkozásban, a higgadt ész óvatos fegyverével, de Azért a preveditor és slugitorok a falvakban legfélelmesebb vendégek; mert ezek katonaujonczok szedése végett jelennek meg. Ez jobbára éjjel történik, és a szegény suhanczokat rejtekeikből előhozva megkötözik és elhurczolják. Gyakran megtörténik, hogy az önkéntelen ujonczok az utón elillannak; de megjegyzendő, hogy ez jobbára csak a jómóduaknál sikerül, és hogy a preveditor és slugitor ily ujonczállitás után kényelmes életet szokott kezdeni. Az tény, hogy, ha ezen uraktól függne, egész éven át ujonczoznának. Néha az idegen a moldvai embernek életmódjábani uralkodó spártai egyszerűségétől megilletődik. Vízben főtt kukoricza- lisztet és savanyu levest eszik évről évre és öltözete maga szőtte vászonból áll. A bárányködmön, melyet vennie kell, egész életén át eltart. A lányok fehér inget viselnek, mely a mellen színesen van kivárva, és csipőjök körül jobbára hosszú, sötétszinü gyapjukel- mét csavarnak, mely a szoknyának egy nemét képezi; a fejre közönségesen fehér posztót kötnek, melynek hordozási modoráról fölismerhetni az asszonyt, menyecskét, és még férjhez nem ment lányt. A keleti keresztények étszabálya a böjtök alatt igen szigorú. Ezen idő alatt tiltva van a hús, hal, vaj, sajt, tej és tojás élvezete , és a moldvai ember e szabályhoz kifogás nélkül alkalmazkodik. Hanem ezért kárpótlást szerez magának a húsvéti ünnepek alatt. A húsvéti ünnepek még két különös szokás által tűnnek ki: mindegyik pór saját bojárjának ajándékot visz, mely ke- nyéralaku buzalepéuy, tojás, tyúkok, vagy egy bárányból áll; a bojár ezen szokást ismét ajándékkal viszonozza, mely nem más, mint pálinka. A második különösség abban áll, hogy a pópa nagy körmenettel falujában nagy kört tesz, és mindegyik házban szentelt vízzel hint le és megáld minden személyt és dolgot. A mint a vallási cselekvénynek vége van, a pópának legalább egy pohár pálinkát kell meginnia, és egy harapás kenyeret ennie. A moldvai pópák képzettsége, értjük a falusi pópákat, igen alárendelt. A könnyűségben, pappá lenni, fekszik a föhiba. Ki , ma példás életű pór valamelyik bojárnál, holnap vagy holnap- ' után az az ember egy község lelkészévé lehet, ha letesz nem többet csak egy pár darab aranyat, melyet a jassyi metropolita ily fölszentelésért követel. Azonban az ilyen nemcsak lelkész, hanem hajhász, kalmár, molnár is. Egyébiránt a szegény, sokat nyomorgott pópának, az ö és községe alacsony műveltségi fokát, nem lehet hibául felróni, mert hogy megélhessen, neki mindent megpróbálni, mindenen átesni és örvendnie kell, ha gyermekeit ruházhatja és táplálhatja. A moldvai pórnak saját bojárjcáhozi helyzete, az úgynevezett alkotmányos rendeletek által tökéletesen szabályozva van; ha azonban a tényeket magukat hagyjuk beszélni, azonnal tapasztaljuk, hogy a papiros mindent fölvesz. A bojár nem egyhamar vál meg azon avult nézettől, hogy a pór csak annyiban különbözik a baromtól, a mennyiben az keresztet tud vetni magára, és a mennyiben ennek mindig isméti segélyre és tanácsra van szüksége, melyet közönségesen a bojárnál szokott keresni. A moldvai lakodalom falun tulajdonképen szakadatlan vallásos ünnepély, melyről a pópa legalább bizonyságot tesz azzal, hogy az ünnep alatt, mely több napig tart, helyéről nem tágít, az evés és ivással nem siet. Megáldja a jegyeseket, szülőket, vö- féleket és nyoszolyó leányokat, a vendégeket, házat, húst, italt, bort és a pálinkát, a menyegzői ajándékokat, és a mi még ezen fölül van. Mindazáltal ezt nem hiában teszi, mert minden áldásmondásért bizonyos pénzösszeg üti a markát, és ezenkiviil sonkát, halat sat. küldenek házához. Mint minden ősi nép, úgy a moldvai pórnépnél is a menyasz- szonynak el kell raboltatnia, és a rokonok igyekeznek az elra- boltat csel- és erőszak által ismét visszanyerni. Természetesen mindez merő szemfényvesztés és mindig határtalan tobzódással végződik be. A fiatal bojárok erejökhöz képest törekszenek a moldvai pórosztályt sülyedt helyzetéből kiemelni, vájjon fog-e ez nekik sikerülni ? mi arról nem kétkedünk, hanem annak valósítása, évtizedekbe fog kerülni. *
