Eger - hetilap, 1867
1867-09-26 / 39. szám
318 nek össze? Akarjuk, hogy ezek nyitva legyenek minden becsületes és szorgalmas kis birtokosok részére? Akarjuk, bogy eme gyülhelyek örökös táplálására csak 5—6% igényeltessék ? Akkor jerünk, keressük föl a források képződése helyét, tanuljuk el tőlük titkaikat, és alakitván „takarékpénztárakat,“ nyissuk meg minden szorgalmas és becsületes ember részére! Nincs oly helység e szép hazában, hol 2—3 gyülhelye ne volna mindazon ingóságoknak, melyek eladók! Ismerik-e falusi polgártársaink — az értékek eme gyülhe- lyeit? Látták-e, mint fel vannak ott szűk időkben is halmozva a gabna, zab, árpa sat. garmadák ? Mily szép rendben felaggatvák a kukoriczacsövek, a bőrök ... aztán mily szépen fel vannak kré- tázva kettős krétával a tartozások! Hová szokták a falubeliek vinni mindazt, „mi eladó? .Hol keresik falun mindazt, mire szükségük van? — Nemde mindezt ama lomfészekben, milyet korcsmának s boltnak neveznek ? Nemde bármi terményt is el adhatni ott olcsón, és bármi másokat vehetni drágán ? Ki ne ismerné ama házakat, melyek gőzölögnek a szeszes italoktól! Ama házakat, hová hódító szereket inni egész társaságok alakulnak ! Igen is, bóditó szereket! mint a vademberek, kik a dohány és mákony bóditó hatását mérték nélkül éldelik! Ki ne ismerné az „árendások“ ama zsíros börtárczáit, melyek sohasem szűkölködnek pénz nélkül? Lám, ide szivárognak a falusiak munkájok veritékcseppei... Ama padlásokon van öszpontositva terményeik nagy része. Ök adták össze mindezt... mi pedig egy-egy takaréktárnak is elég ildomos. És ugyan mit kaptak érte? Néhány pohár bóditószert! néha, kivált nöcsaládtagjaik, egy két röf hitvány perkált, mely nem sokkal tartott tovább, mint ama cseppek hatása; vagy néhány marok dohányt, mely füstté lön, és eltűnt! Falusi földműveseink adták össze mindezt. Ámde igen is távol vannak attól, bogy most fölöttük rendelkezhessenek. Ezek már többé nem az övéik, próbálják csak egy részletkéjét visszakérni! kétszeresen megkell fizetniük. És pedig igen szépen, alázatosan kell kérniök, engedelmeskedvén ama sajátszerü törvényeknek, melyeket az „árendások“ hoznak!.. Akarják, hogy mindezen nyers terményekhez, és ama nagy tárczák tartalmához igényűk lehessen ? Akarják, hogy azoknak egy-egy részét sajátjoknak nevezhessék, és ha 10—20 részvényes közül egy valamelyik megszorul, 10—20-szoros kölcsönt nyerhessen olcsó kamatra?! Mindez csak önöktől függ! Természetesen ezen akaratot én kétségbe vonni nem akarom, ámde ezen akarat egy más akaratot rejt, melyhez már több lélekerő kell, annak, ki akarja, hogy segélyt nyerjen néha, akarnia kell eme segélyezés eszközeit is... Annak, ki a megtakarit- gatott részvényeket igénybe akarja venni, magának is mértékletesnek kell lennie, — meg kell takargatnia fölösleges kiadásait, és csak eme fölöslegekből állhat föl egy takaréktár, mely szükségben, Ínségben, gyuladás, marhavész, ügyes peres bajok, kiházasitás, váltságok sat. eseteiben segélyt nyújthat. Politikai hetiszemle. A politikai lapok az utóbbi hét folytán legtöbbet a német ügyekkel foglalkoztak. A salzburgi találkozásra vonatkozó porosz körjegyzék most már egész terjedelmében ismeretes, és korántsem oly békés jellemű, mint a hivatalos berlini lapok a világgal elhitetni akarták. Békésnek e köriratot csak annyiban mondhatni, a mennyiben Bi-mark abban újabb erőszakos annexiókat nem helyez kilátásba, hanem a Majnavonalat csak szerződésszerű egyezmény utján akarja átlépni. A körirat az észak-német szövetségnek a dél német államokhoz való viszonyaira vonatkozólag azt mondja: hogy az észak-német szövetség ezentúl is készségesen elömozditandja a dél-német kormányok törekvéseit, melyek a Dél és Észak közt a nemzeti viszonyok kiterjesztésére és megszilárdítására czéloznak; de egyidejűleg a dél-német államok szabad elhatározására bízza megjelölni, mily mérvben történjék e kölcsönös közeledés; az észak-német szövetség, illetőleg Poroszország tárt karokkal fogadandja a hozzá közeledő dél-német államokat. A körirat végül ismételve kijelenti, hogy Poroszország nem fogná tűrni, ha idegen államoknak eszebejutna, megakadályozni akarni a berlini egyesítési törekvéseket. — Ezen dölyfös hangon irt körirat Párisban igen kellemetlen benyomást telt, s a franczia lapokat szerfölött felháboritotta; a „La Presse“ azt az „impertinentia“ remekművének nevezi, s a „Siécle“ azon meggyőződését fejezi ki> hogy Poroszország okvetlenül egész Németország egyesítésére törekszik, előbb a dél-német államokat fogja bekebelezni, azután Ausztria ellen fog kardot rántani, hogy német tartományait tőle elragadja; Francziaországnak tehát elöbb- u óbb számolnia kell Poroszországgal. A czikk végre azon következtetéshez jut, bogy Lengyelországot vissza kell állítani, mint a mely egyedül képes Európa békéjének garantiát nyújtani. — A berlini kabinetet egyesítési törekvéseiben maga a német nép is kész támogatni, mit tanúsít a jelenleg együtt ülő észak-német szövetségi gyűlésnek már elfogadott felirati javaslata is, mely Dél- Németországot illetőleg igy nyilatkozik: „A nagy müvet mi csak akkor tarthatjuk bevégzettnek, ha a dél-német államok belépte az északi szövetségbe a szövetségi alkotmány alapján végbement.“ A mi már magukat a dél-német államokat illeti, ezekben, úgy látszik, nem igen hiányzik a csatlakozási bajiam; a Badenben legközelebb megszavazott válaszfelirat a nagyherczeg trónbeszédére egyenesen sürgeti az észak-német szövetséghez való mielőbbi csatlakozást. El fogja-e tűrni Franeziaország a Majna-vonal átlépését, mi csak a prágai békeszerződés megsértésével történhetik? ha a franczia félhivatalos lapok nyilatkozatait, melyek a kormány nézeteivel kétségkívül öszbangzanak, tekintetbe vesz- szük, úgy e kérdésre nemmel kell felelnünk. Igaz, hogy a párisi kabinet még most látszólag ignorálja a németországi dolgokat; de e mellett erélyesen folytatja hadikészületeit, s ha egyszer teljesen harczkészen álland, bizonyosan nem fogja összefont karokkal nézui, mikép küzdi fel magát Poroszország a szomszédságban hatalmas császársággá, hogy Franeziaország kezéből a vezérszerepet kiragadja. Attól azonban nem lehet tartani, hogy a béke már a közeljövőben megzavartatik, mert Francziaországnak még igen sok tennivalója van, hogy egy oly félelmes ellenséggel, mint Németország, a siker reményével síkra szánhasson; ugyanis az észak-német szövetség összes hadereje a „Köln. Ztg.“ szerint nem kevesebb, mint 903,000 főre megy, s ba ehhez még a Poroszországgal véd- és daczszövetség által egyesitett badeni, würtem- bergi és bajor csapatokat hozzáadjuk, a porosz király háború esetén 1,101.241 főnyi legénységgel s 28,000 tiszttel rendelkezik. Ily ellenséggel mérkőzni nem kis föladat! Garibaldival meggyűlt a baja a florenczi kormánynak. Az ősz forradalmi vezér nem adta föl Rómára vonatkozó terveit, s minden odamutat, hogy valami csínyt akar közelebb végrehajtani. Rómából Parisba érkezett tudósítások szerint, az utóbbi napokban számos garibaldista lopózott be a pápai teiületre, s ott lappangnak, várva a jeladást a kitörésre. A „Gazette de France“ azt is tudni akarja, hogy Garibaldi folyó hó 28-át tűzte ki a cselekvés megkezdésére. Az olasz kormány minden intézkedést megtesz a tettpárt forradalmi vállalatának meghiúsítására, a határokat 40—50,000 emberrel őrizteti, e hó 14-én pedig minisztertanácsban hir szerint elhatároztatott, hogy Garibaldi, ha a körülmények úgy kívánnák, erőszakkal is elfogattassék. A f. hó 21-iki hivatalos lap a kormánynak következő nyilatkozatát közli: „A minisztérium minden keletkező bujtogatást figyelemmel kisér, azonban bizik az olaszok eszélye s hazaszeretetében. De ha mégis valaki ruegkisérlené a nemzetközi egyezmények ellen cselekedni, azt a kormány semmi esetben sem engedné meg, a felelősség az ez ellen cselekvőre báramlanék.“ Ez nyílt fenyegetés Garibaldi ellen. Ebből kitűnik, hogy a florenczi kormány erélyesen akar eljárni. A pápai kormánynak tehát nem igen van oka aggódni a Róma ellen készülőben levő csíny miatt, annál inkább, mert a szeptemberi egyezmény megsértését Franeziaország sem fogná tűrni. Keletről kevés érdekes újdonsággal szolgálhatunk. A Thes- saliában és Epirusban újabban állítólag kitört mozgalmakról is elhallgattak a tudósítások. Krétában a harczi zaj megszűnt. A „Mem. Dipl.“ azt állítja, hogy a Porta kész a krétaiaknak a legszabadabb instiiutiókat megadni, sőt az autonómiát is. így aztán majd csak szent lesz a béke, kivált ha a muszka nem akadékoskodik. Bukurestből szept. 20-ról jelentik, hogy Károly fejedelem állása tarthatatlannak látszik. Különféle rémhírek keringnek, melyek szerint a fejedelem ellen fölkelés készül. Nyugtalanságok kitörésétől tartanak. Alkalmasint ott is muszka kéz dolgozik. Levelezés. Heves, szept. 22-én. Ideje volna már egyszer, hogy Hevesről Írjunk, mert különben csakugyan azt hiszik felőlünk, hogy Gyulay Pál tanácsát befogadva, kizárólag a dinnyetermesztésnek adtuk magunkat, s most már szólni sem merünk, hanem lakunk, mint Marczi Hevesen, s a jó dinnyével hizlaljuk magunkat; — pedig ez is politi-
