Eger - hetilap, 1867
1867-09-12 / 37. szám
300 lyUnkre egy egész nagyságában, mondhatnék, méltóságában ki- ) fejlett hárs, szil, vadgesztenye sat. fa; bús mélaságot idéz elő a szomorúfilz vagy kőris, hasonló benyomást gyakorol a fényű- és fehér nyárfa sat. A sirkertek beültetésére tehát csak ez utóbbiak használhatók; kivételt szenved e szabály alól a jegenyefa , mert ez rendkivüli alakjánál fogva élő pyramis s felkiáltójegyül lévén tekinthető, sirkertnek diszitésére a maga helyén igen is alkalmazható. A fáknak jellemző külsején túl figyelni kell a fák nagyságára is, mert ennek arányban kell állnia a kert nagyságával; továbbá a fák számának sem szabad a a jó Ízlés szabályait túllépni, mert különben erdőt képviselne az inkább, mint kertet, s elmondhatnék felőle, hogy „a fától nem látjuk a kertet.“ Már csak az itt mondottaknál fogva is, a fák helyeinek, számának, nemének megválasztása, egyes sirtulajdonos Ízlésére, szabad tetszésére nem hagyható, hanem e feíett a sirkert rendezésével megbízott bizottság rendelkezend; az egyes sírok tulajdonosait csak virágok vagy apró bokrok ültethetése illetheti. A terven a fák helyei, az utak mellett lévő gyepes téren, karikákkal jelöl- vék. A kert falkeritésén kívül, és pedig a kerítéstől két öl távolságban, szintén fák volnának ültetendök, azért, mert ezen ültetvény nemcsak az egész temetőnek inkább kertalakot kölcsönözne , hanem szemre azt sokkal nagyobbnak tüntetné elő; ezen külső ültetvény nem gátolná az utczai közlekedést, mert e javait sorfán túl, még az utcza 10 ölnél szélesebb maradna, a kert fala, s az ettől két öl távolságra ültetendő fák által képzett tér, kényelmes árnyas gyalogút gyanánt szolgálhat. A sírkövek vagy emlékekről. A legrégibb ős kortól fogva a mai napig szokás, a halottak nyughelyét emlék állításával jelölni. Állandó ezen szokás, mert ennek indító oka az emberekkel együtt élő azon kegyeleten alapul, melylyel elhunytjai iránt viseltettek az ősök, s viseltetnek a mostan élők; nem tagadhatni ugyan azt sem, hogy az emberek ezen erénye, kegyelete a kellő határokat túllepve, gőggé fajult, ezt tanúsítják a Pharaók egyiptomi gúlái; ezekkel ellenkezően, egyedül a szívből jövő kegyelet tanúi a földből kiásott római sírkövek, melyek egyszerit felirataik által a mai kor nem ritkán dicsekvő sírfeliratait megszégyenítik. Ha a tervezés alatti kert csakugyan családi sir le- end, kétségtelen, hogy kik e kertben sírhelyeket vásárlandnak, e sírok elé emlékkövet is fognak állíttatni, minélfogva nehány szót ezek felöl is elmondandónak véltem. A síremlékek alapja felől nem szólok, ezt az Ízlés, főleg az anyagi tehetség határozza meg; fölemlítem azonban figyelmeztetésül azt, hogy ezen sírok családiak leendvén, elegendő, ha az emlék ily egyszerű felírást nyerend: „Itt nyugszanak N. N. családnak elhunytjai“ vagy „N. N. családnak temetkezö-helye.“ Az Ízlés és jó rend tekintetéből kívánatos, hogy a sírkövek az ut melletti gyepes tér belső vonaláig terjedő egyenes irányban állíttassanak, s ha az e vonalra állított síremlék után következő sirgödör, a minden sírhely részére kijelölt 12 láb hosszú tért igénybe nem venné, ezen igénybe nem vett tér a sírhely belső, hátulsó végénél hagyassék el. Az építkezésekről. E kertnek családi sirkertté ala- kittatása esetében az építkezések köz- és magánépitkezésekre oszthatók; ez utóbbiak alatt értem a sikátoros és fedett sírokat; ezeknek alakja, terjedelme, az építtető ízlésétől, s vagyonosságá- tól függvén, részletességekbe nem bocsátkozhatom , csak annyit jegyzek meg, hogy az ily czélra tett építkezéseknek, a mennyiben emlék gyanánt építtetnek, az idő viszontagságával daczolónak, és igy a legtartósabb anyagokból kell épittetniok. A középitkezé- sek közé tartozik a kertben létező ház kijavítása s a czélhoz át- idomitása. Tudjuk, hogy ily sirkert felügyelet nélkül nem lehet, lenne tehát itt egy felügyelői lakás egy szoba és konyhával; tudjuk azt is, hogy rendezett temető balottasház vagy szoba nélkül alig képzelhető, mert fordulhatnak elő esetek, hogy a hullát rögtöneltemetni nem tanácsos, nem főleg járványos betegségekuralma alatt; kell tehát egy halottaskamrát készíttetnünk, mely czélra a mostani félszerből egy rész elszakítható, a nélkül, bogy a tetőt hosszabbítani kellene, s a félszerböl még marad fenn annyi tér, mely a kutat is magában foglalván, padrajáróúl is szolgálhat; a terven az épület alaprajzában a szoba a, a konyha b, a padra- járó s benne a kút c, a halottaskamra d betűkkel jelölvék. Udvarul az e betűvel jegyzett tér, és pedig az utczára és a temetőre nyíló ajtókkal, szolgálna; a ház homlokzata, mely különben is le van dőlve, már most mindjárt oly Ízlésben lenne fölépítendő, hogy első tekintetre is ebben rendeltetése fölismerhető lenne. Szükséges továbbá a keritésfalak kiigazítása, itt-ott védoszlopokkal, tárnokkal erősitése, s hol a fedő téglák hiányzanak, újra befedé-4 T Á R Ő is meghalt... (1867. szept. 10.) Ö is meghalt, elköltözött Kis testvére után; A jó anyának bú s könyü Maradt még fönn csupán. Egy angyal szállá érte le, Csillagsugarakat Hozván, azokból szőtt neki Piczike szárnyakat. És gyorsan elröpült vele A fényes égbe fel, Hol őt epedve várta már Testvéri hő kebel. S most ismét együtt játszanak Az iker-angyalok . . . Töröld le, anya, könyedet: Gyermekid boldogok. Philomela. Hirlapirodalmi politikai műszavak. Agyonhallgatás. A szellemi haladás és vívmányok korszakában élünk. A szellemdús franczia viszi elöl a polgárosodás, a világboldogitás zászlóját, magasan föllobogtatva azt a politika sikamlós mezején, és a világ sietve tódul utána, bámulva és majmolva öt. Napjainkban már mindenütt találkozunk a szellemi vívmányok buzgó apostolaival, s nyomaikat nemcsak a türelmes papíron, hanem a kávéházak és sörcsarnokoktól kezdve le egészen az út melletti csárdák füsttel bélelt légkörében föltalálhatjuk. Mindenütt nagy szavak, nagy szólamok verik a sajnálatra méltó levegőt, s ki tagadhatná, C Z hogy ez szellemi haladás, midőn vívmányai még a nagy ruganyos- ságu légen is diadalmaskodnak! Egy ily szellemi vívmány a többi közt az agyonhallgatás is, mely az országos képviseletek termeitől kezdve le egész az említett rétegekig hat, s mindenütt majd sikeresen, majd pedig siker nélkül alkalmaztatik. Praxis est multiplex — mi magyarul annyit tesz: sokféle az út, melyeken sikert remélünk. A sötét hajdankorból származó piaczi eljárás, a balgatag ellenfélt szóhalmazzal győzni meg, mintegy agyonbeszélni; hanem agyonhallgatni az ellenfélt, ez már az újabb kor szellemi vívmánya, mely már csak azért is sokkal többet ér az előbbinél, mert semmi egyébre nincs szüksége, mint hogy annak idején határozottan be tudja fogni száját. Azonban ez csak látszat! Csak is azok, kik az általuk képviselt nézetek győző erejéről és igazságáról való szilárd meggyőződéshez híven haladnak a kijelölt ösvényen, nem hallgatva a zajongó tömeg egetverö lármájára, csak azok képesek ellenfeleiket agyonhallgatni; még magában a vasfej, a pánezélzott kebel nem elégséges arra, hogy e hatást szülje. A tulajdonképeni agyonhallgatás sokkal többször kisértetik meg, mint sikerül. — Az írás ugyan azt mondja, hogy „aranyalma ezüst-tányéron az idején mondott ige,“ *) de azért áll a közmondás is: „szólni ezüst, hallgatni arany;“ azonban ez csak is kivétel a szabály alól, mert ki kédketnék a fölött, hogy többet lehet tenni beszéd, mint hallgatás által? s mégis a köztapasztalás azt mutatja, hogy igen gyakran történik az valóban, hogy a hallgatás aranyat ér; igy például tudjuk, hogy vannak oly egyének, kik a közvélemény előtt oly kevés hitellel birnak, miszerint gyanúsításaikat és goromba kitöréseiket még a legbecsületszeretöbb ember is nyugodt kedélylyel agyonhallgatja. Igaz ugyan, hogy ritka lelki szilárdság és erős idegek szükségesek arra, miszerint ily körülmények közt nyugodtak lehessünk; de azért csalódnánk, ha azt hinnök, hogy igen csekély ezek száma, mert a köztapasztalás ezzel ellenkezőleg arra tanít, miszerint elegen vannak azok, kik oly erős idegzettel vannak megáldva, hogy soha sem félthetjük őket, kivéve *) Péld. 25. 11. n
