Eger - hetilap, 1867
1867-09-05 / 36. szám
294 szerént a czár élete ellen merény kiséreltetett meg; a „Schles. Ztg.“ varsói levelezője pedig ezeket Írja: „A czár állítólag agylágyulásban szenved, mely baj veszélyes mérvben súlyosbodik. E hir pétervári felsőbb körökből származik, s még eddig legalább semmi oldalról sem czáfoltatott meg.“ A magyar orvosok és természetvizsgálóknak Rimaszombatban 1867-ik évben tartott XII ik nagygyűlése. (Vége.) V. Az ipar- és gazdászati szakosztályban értekezett: 1) JanesovicsIstván a gyiimölcsészet gyakorlati részéről. 2) Dr. Szabó Alajosa pesti m. kir. állatgyógyíntézet igazgatója, a háziállatok adás-vevésénél előforduló hibák és betegségek szavatosságáról vagyis kezességéről, egyszersmind a kor igényeinek megfelelő s az eladó és vevő érdekeit egyaránt védő s igy a károsodástól megóvó, az állatgyógytudomány fej lettségének alapján formulázott szavatossági törvénynek hazánkban életbeléptetését is ajánlván. 3) K u b i n y i Ágoston a szőlőművelés hanyatlásának egyik főokát ezen művelési ág adó- yali túlterheltetésében találván, indítványozta: kéressék föl a nagygyűlés, hogy a központi bizottmányt egy emez állítást ada- j tokkal igazolandó munkálat készítésére utasítván — ezen munkálatot a m. k. felelős kormányhoz adó leszállítás végett párto- lólag terjeszsze föl. 4) Dr. Arvay Pál a hegyaljai szőlőművelés, bortermelés és kezelésről. 5) Kraetschmár Adolf a sző- lőbetegségröl s annak enyvoldattal fecskendezés által eszközlött eltávolításáról. 4) Dr. E n t z Ferencz a szölönemesitésnél alkalmazott zöldoltás czélszerüségéröl. 7) Sarlay János, a szarvasi főiskola képviselője, a csűllengböl gyártott indigó-festéket tömör és oldott állapotban mutatja be, röviden vázolva keletkezését, fejlődését és gyártásmódját. 8) Kubinyi Ágoston azon általánosan elfogadott indítványt terjeszti elő: miszerint a szerb-tövis kiirtására nézve kerestessék meg a nagygyűlés, hogy intézzen feliratot a m. kir. felelős kormányhoz ezen kártékony növény kiirtását tárgyazó rendszabályok életbeléptetése végett. VI. A régészeti szakosztályban tárgyalt előadások: 1) Havas Sándor „Egy indítvány a hazai régészet ügyében“ czimü értekezése. 2) Dr. Arányi Lajos jelentése a rima- szombati megyeháznál talált régiségekről. 3) Dr. Wenzel Gusztáv értekezése a magyarországi várak és városok eredetéről és történelmi nevezetességéről. VII. Az ásvány- föld- és vegytani szakosztály üléseiben következő előadások történtek: 1) Szekcső Tamás tanár: Kassa környékének földtani viszonyairól. 2) Pávai Elek Erdély két geológiai jelenségét ismertette. Az egyik az, hogy Erdélyben Pagocsa közelében telepközet között egy iv- alaku rohamköréteg fordul elő, a másik jelenség pedig: azon tra- chit- és nevezetesen rhyolithközetek a Kelemen havas vidékén, melyek kéntartalomtól vannak áthatva. 3) Lengyel Béla tanársegéd egy uj, Thán tanár által előállított légnemű testet ismertetett meg, mely egy parány széneny, egy parány kén s egy parány élenyből áll. 4) Pettkó János bányatanácsos egy nem régóta ismert körmöczi ásvány válfaját mutatá be. Pauliny bányaakad. tanársegéd, ezen ásvány első elemzője , ezt új ásványnak tekinti, és Pettkóitnak nevezte el. 5) Bern át h József tanár bemutatott egy általa vegyelemezett dobsinai mészközetet, mely kettős vegyület, és pedig szénsavas és kovasavas mészéleg. 6) Hauer Ferencz báró, a cs. k. földtani államintézet igazgatója, egy földtani térképet mutatott be, mely a nevezett intézet által czéiba vett összes földtani térképnek délnyugati részét ábrázolja. 7) Kalchbrenner Károly egy érdekes, a természeti tudomány körébe vágó értekezést olvasott fel a földgömb végsorsáról. VIII. A társadalmi szakosztály ülésében a következők tárgyaltattak :1) Széplaky Lajosnak 25 pontra terjedő jelentése, melynek hatalmából, valamint R.ipos József képez- de-igazgatónak a helyszínén szerzett tapasztalataiból örömmel értesült aszakosztály Rimaszombat városa nemes gondoskodásáról, miszerint daczára annak, hogy lakosai községi adót nem fizetnek, s hogy minden lelkészt, tanítót és tanintézetet valláskülönbség nélkül egyedül a város tart főn, mégis, és pedig a legszomorúbb ivás nem az én testszerkezetemnek való .... Nappal dolgozni, mint a barom és ... . „Oly részeg, hogy még nevét sem tudja aláírni,“ gondolá Duportail asszony, s e gondolat más elhatározásra bírta. Undorát leküzdve, közelebb lépett Dantonhoz, s mondá: „Polgár-miniszter, csak nem feledte el ígéretét, a mit nekem tett ?“ A megszólított kiterjeszté karjait, fölemelkedék, de azonnal visszaesett a recsegő támlányba, s kérdé: „Hm, mit akarsz?“ „A levelet, melyet ön írni akart, a megkegyelmezési iratot, melyet ön R. conventi tag ajánlatára megígért; szóval, férjem életét!“ „Imi? . .. Ostobaság! . . . Nem szükség irtti . .. Csak ki kell törülni, vagy inkább venni nevét a szekrényből.“ „Melyik szekrényből?“ kérdé a nő halálos félelemmel. „Megfulok! . . . Levegőt!“ orditá a polgár-miniszter. Duportail asszony föltépett egy ablakot. „Robespierrehűtlen kutya .... nyögé Danton, — ö nem iszik bort . . . hanem csak vért . . . vért . . . Baptist, húzd le czi- pöimet!“ „A szekrényt nevezze meg, a szekrényt. . .“ kiáltá a nő összekulcsolt kezekkel. „Ej, ostoba, hát vedd le! ott van.“ mondá Danton, kezét a szekrény felé nyújtva, melyen betűkkel jegyzett papirdobozok állottak. A szekrény vagy inkább állványhoz egy létra volt támasztva, a nő csendesen fellépett rá. „Az A betűvel jegyzett dobozban van?“ kérdé a nő lihegő kebellel. „Ne vedd rósz néven, szép gyermek, hogy ittas vagyok, — szóla Danton. Vigye el az ördög azt a Rosbespierre-t örökös vitatkozásával együtt!.... Jó, hogy R. polgár hozzám küldött téged : 8 a valódi girondista, te pompásan énekelsz, és szép vagy, mint egy angyal, azt mondom neked.“ Duportail asszony lélekzetlentil állott a létrán, mig a részeg megcsendesedett. Azután újra kérdé: „A B. betűvel jegyzett dobozban van ?“ „Hogy is híják?“ kérdé Danton. „Duportail!“ feleié a nő. „Duportail?“ Nem az A, sem a B, hanem a D, keresd csak a D betűt! .........Mily ostoba vagy! Ugyan eredj a te A meg B b etűiddel! ... Te megnevettetsz, gyermek! “ S Danton harsogó kaczajba tört ki, a szék csakúgy recsegett bele. A nő megtalálta a D betűs dobozt, s lehozta a gyertya elé. Aztán a dobozba nyúlt. Ott állt legfelül férje neve. Tehát már holnap a vérpadra vitték volna férjét. A Duportail név mellett volt a vádirat. A nő kettétépte azt, s a névvel együtt zsebébe dugá. A nő figyelmesen tekinte az igazságügyminiszterre, ki székében mozdulatlanéi ült. Meg akarta neki köszönni, de észrevette, hogy szemeit becsukta, s hogy alszik. Még egy félénk tekintetet vetett a még részegségében és álmában is rettenetes pártfőnökre, azután lassan kicsúszott a szobából, innen az étteremből, melyben halotti csend uralgott. Az előszobában egy inast talált, ki szintén mámorát aluvá ki. „Baptist!“ dörgé most a miniszter hangja. Duportail asszony megrettenve , mint a kergetett őz, futott ki a szabadba, mig az inas urához sietett. „He, hol van a polgárnő?“ „Épen most hagyta el az előszobát,“ feleié inasa. „Úgy? mond a Danton ásítva, szerencsés utat! .... Vetkeztess le, s vigy ágyamba.“ Baptist karjánál fogva a minisztert átvivé az alvószobába, s lefekteté az ágyba, melyből ama férfiú, ki akkor Francziaor- szág s Európa sorsát kezében tartá, hajnalhasadtakor már fölkelt, hogy egész nap mint óriás dolgozzék, s aztán este ismét oly óriásian dorbézoljon. A nő még az éjjel a börtönbe sietett, megmutatáa széttépett vádiratot, s megmenté férjét. Másnap reggel elutaztak Bordeauxba, s innen Nyugat-Indi- ába, honnan csak a restauratio után tértek vissza. B. J.
