Eger - hetilap, 1867
1867-01-24 / 4. szám
26 közönségre, a mennyiben az adóösszeg a közönséget terheli, és igy, ha hiány lesz, az egészet sújtja. Nem lenne tehát igazságos elv az , hogy a hiányt a bortermelők pótolják ; mert ha a többi fogyasztó nem fizet többet, mint a mennyit fogyaszt, a bortermelő sem köteles az adóhoz többel járulni. A termelők és egyéb borbirtokosok megadóztatása tehát az, mi főleg figyelembe veendő akkor, ha t. i. ez adókivetés utján szedendő be. E részben a lehető fogyasztás az irányadó. Azt tapasztaltam, hogy egy rendes életii embernek teste táplálására szükségeltetik legalább k é t i t c z e ital naponkint. Kivételt képez a nyár; ezután a sok járáskelés és az izzasztó munka, melyek a szomjat fokozzák. Az italt nálunk nagyrészben a bor képezvén, ennek fogyasztása, az érdekelt mértéket vevén figyelembe, attól függ: ki mint élvezi a bort? én például e tekintetben igen rendtartó lévén, miután étkezésen kivtil és viz nélkül majdnem sohasem iszom, igy átlagosan véve délben és este egy-egy meszely azaz: naponkint köriilbelől egy itcze bort fogyasztok. Kivételes időben nem szoktam sem enni, sem inni, kivéve a reggelit, midőn egy-két pohár vizet elköltők. A mennyiben néha szomjam több italt kíván, ezt a viz pótolja ; meleg és napfényes időben rendszerint a gyengébb azaz vizesebb, borult és hidegben inkább édeses és erösb ital izük. Fölvéve tehát rendesen egy itczét naponkint, tesz éven át mintegy 4 és fél akó j fogyasztást. Ez volna tehát azou mérték, melyet a vizezett bor- ; ral élők osztályára, mint minimumot föl lehet venni. A másik osztályt képezik azok, kik a bort viz nélkül fogyasztják; ezekre nézve a legkisebb mérték lehet a két annyi, miután az igy szokottak gyakran időközben is betekintenek a pohárba. Az első osztálybelieket főleg a terhes munkával nem foglalkozók képezik. A második osztálybelieket a közép- és alrendii munkásnép között kell keresni. Kivételt képeznek mindkét osztálynál az iszákosak, kik azonban, minthogy többnyire nem otthon szokták élvezni Bachus italát, számba nemigen vehetők. Meglehet ugyan, hogy az otthonfogyasztók között is találkozik olyan polgártárs, milyent ismertem mintegy 35 év előtt az akkoriban nevezetes öreg Sz . . tz és nejében, kikkel történetesen gyakran találkozám, midőn nejével rendesen egy-egy ölbe vett korsóval Aértek haza a pinczébö!; némileg ismervén, midőn kérdeztem : minek az a sok ? azt felelte : „notz itce, tiz itce minden nop.“ És beszélik, hogy e részben oly lélekismeretesek voltak, hogy férj és nő saját részletéből mit sem áldozott fel társának. Ily kivételek miu- vdenkor léteztek, de ezek nem szolgálhatnak adókivetési alapul, j :annál kevésbbé, mert polgári kötelessége a kivetőknek, a terheket inkább könyiteni, mint súlyosítani. Ezen adókivetési alapul szolgálhatnak még a cselédség, nevezetesen az iparos-osztálynál a segédek. Ezek rendesen he- tenkint kétszer egy-egy meszely bort kapnak, mi egy év alatt, beszámítva az ünnepeket, számítható 60 itczére. E szerint számba veendő a segédek száma, természetesen csak oly mestereknél, kik szőlőbirtokosok, vagy bort maguk tartanak. Egyéb férficselédség, mint kocsis, szolga, csak oly helyeken vehető figyelembe, hol azok is rendesen bort kapnak; hol azonban csak vasár- és ünnepeken adatik nekik egy pohár ital, ez alig vehető figyelembe. A nők borfogyasztása átalán szintén alig jöhet számításba, mivel nők rendesen nem vizesbort, hanem borozott vizet isznak, mintegy hatodrész bort öntve a vízbe- Igaz, hogy vannak nők, kik az egri n év dicsőségéért képesek versenyezni férjeikkel ; no de ezek kivételek, a legtöbb nem ez úton akarja kiérdemelni az egri nevet. Lássuk már most a kivetés lehetőségét. Egerben a fogyasztási adó 1 akó után 1 ft 1 kr. A vizezett bor-ivóknál, kik rendesen a műveltebb osztályhoz tartoznak, tekintetbe véve a nőt és cselédeket, ha a gazda maga van, számítható 6—7 akó fogyasztás; ha több személy van, ezekre egyenkint 5 ,akó. Kivételt képeznek azon házak, hol gyakori a vendég, hol a csemegeborok is rendesek. A viznélkill ivóknál számítható rendesen 10 akó, az iparossegédekre rendesen */« akó egy személyre. Ha a gazdának van még más magaformáju fogyasztója is, arra is róható 8 akó. A jobbmódu kapás-gazdáknál szintén elfogy 10—12 akó; mig a szegénynél, ki csak lőrét használ, legfölebb 1—2 akót számíthatni. A mennyi akó, tehát annyi forint bízvást kivethető. Mi a lőrét illeti, ez nálunk már kezdetben hibásan vétetett adó alá. Már a megszabott féldijból kitetszik az, hogy a törvény nem a nálunk szokásban lévő lőrét érti, mely alig tartalmaz némi bort, és nem ritkán csak a kisutolt törkölyből készül; hanem érti azon félbort, melyet sok helyen, különösen az osztrák tartományokban, a gazdák saját használatukra úgy készitenek, hogy már a mustba beleöntik a vizet, és lesz belőle félbor, hihetőleg olyforma ital, mint midőn mi a tiszta borba felét vizet öntünk. Ilyeu az a félbor, mi adózás alá esik, és nem a mi lőrénk. Nem is hihető, hogy a kormány szándéka lett volna, az ily lőrét megadóztatni ; hiszen a dohánytermelőnek is enged valamit saját szükségére, a gazdáknak is enged bizonyos mennyiségit pálinkafőzést házi szükségeikre; hát csak a legtöbb munkával járó bortermelés volna az, mely iránt oly irgalmatlan eljárás parancsoltatnék ? ! Én tehát a munkásoknak szánt lőrét megadóztathatónak nem tartom. Mindezek után csak az tetszik ki, hogy a fogyasztási adónak igazságos kivetése igen bonyodalmas dolog ; szükséges volna a kivetőknek ismerni minden embernek házi körülményeit. Miután pedig ez nem lehetséges, azért a legbiztosb alap a kivetésre a tapasztalás, melyet a lefolyt 3 évi fogyasztásból meríthetni legigazságosabban. Joo János. Politikai hírek s események. Ausztria. A „Wiener Abp.“ egy skutari-i levelezés alapján írja, miszerint a Porta, — arról értesülvén, hogy a monteneg- róiaknak tett ígéret, melynek értelmében Novosello a törökök által oda fog hagyatni, és a Yissocitza mellett lévő ágyubáz le fog romboltatni, még nem hajtatott végre, — Ismail pasát meghatalmazottul elküldé, megbízván őt, hogy ezen rendszabályok foganatosítása iránt azonnal intézkedjék. — Bécsi lapok szerint a szentpétervári kabinet tárgyalásokat kezdett volna meg a bécsi udvarral. E tárgyalások azt czé- lozzák, hogy orosz consulátusok állíttassanak Lembergben, Kra- kóban, Prágában, Zágrábban, s ha igaz, Pesten is. — Az osztrák-német képviselők bécsi gyűlésében határozatba ment: oda működni, hogy a rendkívüli birodalmi tanácsba követek ne menjenek ; ellenben a Schmerling-féle teljes reiclis- rátba a választások foganatositandók. l'rancziaország. Girardin a következő nagyhatású, de nem igen valószinti hirt közli: Angol-, Porosz- és Oroszország a keleti kérdés felett megegyeztek. Egyiptom Angolország uralma alá kerül ; György görög király számára Nagy-Görögországot metszenek ki Törökországból, a maradékban pedig Oroszország és Ausztria osztozik, mialatt Poroszország helyreállítja a német császárságot és Francziaországot féken tartja. — Annyi bizonyos, hogy párisi felsőbb kormánykörökben a bizalmatlanság Oroszország iránt folytonosan növekedik, s hogy ott épen nem mentek minden aggodalomtól. Itt-ott már kételkednek a világkiáltitás megnyitásán, vagy legalább igen leszállítják ahhoz kötött várakozásaikat. — A „Moniteur“ jan. 30-iki száma a császárnak Rouher ; államminiszterhez intézett levelét közli, melyben mondatik, hogy miután a felirati viták nem vezettek óhajtott eredményre, azok 1 eltöröltetnek, s helyűkbe az interpellati© joga lép. A senatusba s 1
