Eger - hetilap, 1867
1867-07-18 / 29. szám
233 bizalmat hajhászott volna, és Kovách László politikai fejtegetései ellen fordulván, a megye politikai nézetét másnak tartja, mint az említett szónok, mit az által vél legjobban bebizonyíthatni, hogy Hevesmegyének 10 képviselője közöl 7 a baloldalhoz tartozik. Most Németh Albert b. t. ismét felszólal és Vavrik Béla b. t. ellen nyilatkozik, kit arról vádol, hogy szónoklatában az ö szavait elferditette. Erre Szederkényi Nándor aljegyző következik, ki a Németh-féle inditvány mellett nyilatkozik. Most Csiky Sándor b. t. azon állítással, hogy a Kovács-féle indítványt nem egészen érté, előbbi szavazatát visz- szavonja, és a Németh-Berecz-féle indítványhoz csatlakozik. Kovách László b. t. harmadszor emelvén szót, Mari- ássy Béla b. tagnak ellene felhozott állítására következő rövid beszéddel felel: „Mariássy Béla barátomnak előadására kell még csak egy észrevételt tennem. 0 ugyanis a többség megyei szellemének con- statirozását azon állítással is véli bizonyíthatónak, miszerint a megyéből választott 10 képviselő közül hét tartozik a bal , illetőleg a szélső baloldalhoz. „Ha ez praessio akart lenni — mint a hogy kissé gyanítom — úgy nagyon elvétette tisztelt barátom czélját, mert én véleményemnek szabad nyilvánítását sem alólról, sem fölülről jövő praessiónak soha alá nem rendeltem, sem alárendelni nem fogom. Igen sajnálom, hogy megyénk bizottmányának politikai véleményével talán ellentétben vagyok ezúttal, de ki kell jelentenem, hogy én nem a megye követének (a mi nem is vagyok) tartom magamat, hanem vagyok a népnek képviselője, azon népnek, melynek javát szivemen hordoztam mindig, és hordozom most is, s melynek ügyét legjobban véltem szolgálni úgy , a mikép szolgáltam s szolgálom. Újra kijelentem, hogy lelkiismeretemen kívül, mint szabadon választott népképviselő, politikai véleményemért senkinek számot adni nem tartozom, praessiot pedig sem alólról, sem fölülről soha tűrni nem fogok.“ A bizottmány, érezvén, hogy az érvek, melyeket úgy az egyik, mint a másik inditvány mellett föl lehetett hozni, már-már kimeritvék, a szavazást kezdi sürgetni, de mielőtt sürgetése czélt ért volna, Zsoldos Imre, és Kubik Endre b. tagok a Az ártatlanul elitéit. (Folytatás és vége-) Másnap reggel a biró elé állíttattam, s a kereset fölvétetett. Én elbeszéltem a dolgot, amint történt, de hiában, az ifjú sehol sem volt feltalálható, hogy állításomat igazolta volna, s igy, miután semmiféle bizonyítékkal elő nem állhattam, a vád teljesen alaposnak tartatott; miért is a newgate-i fenyitő-börtönbe vezettek, hogy a legközelebbi törvényszéki tárgyalás alkalmával onnan az esküdtek elé állítsanak. Bú és szégyentől leverten töltém az első éjt szomorú kamrámban, nem álom, hanem tökéletes kábultságban, s azt csak ama gondolat szakitá félbe, hogy otthonomat elvesztőm. — Gyermekem elérhetlen távolban látszott lenni — már a más világon, még hideg s szenvedélytelen nőm képe is szelidebb színben tűnt fel szemeim előtt, s szivem mintha lágyabban lett volna hangolva iránta. Úgy tetszett, mintha őt, kit reggel egészségben hagytam el, estve halva találtam volna. Gondosan átvizsgáltam eddigi éltemet, s fájdalommal emlékeztem vissza a kibékülés azon számos alkalmaira, melyeket készakarva elmulasztottam. Irántam tanúsított csekély kedvezései úgy tűntek föl most előttem, mint benső 8zeretetböl eredő cselekedetek, s keserű bánattal emlékeztem vissza azon órákra, midőn látszólagos hidegségén irántai közöny által boszultam meg magam. Következő reggel abban a félórában, midőn a foglyoknak látogatásokat szabad volt elfogadni, egyszerre nevemet haliám említeni a börtönörtől. Nőm jött el, bogy meglátogasson. Én a vasrácsozat elé igyekeztem jutni, a hol többen fogoly társaim közöl is állottak, s épen átellenében állottam meg. Magam előtt látám őt hideg, szenvedélytelen arczával, mely most a szokottnál még sápadtabb s komolyabb volt, keskeny, összeszorult ajkaival és szürke szemeivel, melyek tekintete vizsgálódva s kétkedve rajtam nyugodott. Mialatt némi lázas állapotban szemügyre vettem a helyet, a hol vagyok, s társaim jellemére gondoltam, kiknek legkevesebb gond vagy bánatot el nem áruló hangjaik körülNémeth-Berecz-féle, ellenben Mosóczy János, Babies István, b. tagok, Lipcsey Péter főszolgabíró, Szabó Imre főmérnök és Borhy esküdt, elállván különben a szólási jogtól, a Kovács-féle inditvány mellett nyilatkoztak. Lipcsey Gábor bizottmányi tag a bizottmány derültségét azzal költötte fel, hogy mind a két indítványt jónak találván, mind a kettőt pártolta, minek okát hosszabb beszédben akará kifejteni, mely azonban a sok és részben hosszú beszéd meghallgatása által már kifárasztott bizottmányi tagok nyugtalanságot kifejező zajában elhangzott. Zalár Józseft. főjegyző a miniszteri rendeletet tisztelettel félretétetni óhajtaná, ha ez indítványba hozatott volna, igy azonban a Németh-Berecz-féle inditvány mellett nyilatkozik. Újra, még pedig élénken sürgettetvén a szavazás, elnöklő föispáni helyettes ur a kitűzendő kérdés formulázásához akart már fogni, midőn Bepeczky Ferencz b. t. újra szót kért, és a kérdés mikénti fölvételéről értekezvén, egyúttal a felállított két indítványt lényegében magyarázni iparkodott. Végre a föispáni helyettes úr a szavazást úgy indította meg, hogy a Berecz által módosított Németh Albert-, és a Kovách László-féle indítványt még egyszer szóról szóra előadta, és az indítványozók nevei szerint, mind a két indítványt egyszerre tűzte ki szavazásra olyformán, hogy az az indítványozók nevei, Németh és Kovách kiejtése által hajtatott végre; eredménye pedig lön, hogy a Németh-Berecz-féle inditvány mellett 124, a Ko- vách-féle mellett pedig 161 szavazat nyilvánulván, ez utóbbi e szerint 37 szavazattöbbséggel elfogadva lön, min a higgadt s hazáját s megyéjét szerető, gondolkodó hazafi csak örülhet, minthogy ezen mérsékeltség által sok összeütközésnek és viszálynak eleje vétetett, és a rend, a csend és a kölcsönös egyetértés s békesség lényegesen elömozdittatott, a nélkül, hogy az egyes tagok meggyőződésén erőszakoskodás követtetett volna el, vagy a megye méltóságán csorba ejtetett volna. Ez a megyénk létére nézve oly fontos, oly lényeges befolyású mai bizottmányi ülésnek tárgyilagos hű képe, amennyire azt a beszédek és tárgyalások egymásutánja gyors folyamában hirtelen felfogni és följegyezni lehetett. Volna még ugyan egykét árnyék is megemlítendő, mely a gyűlés menetét némileg behomá- lyositotta, de ezeket szándékosan hallgatom el, és ha előadásom itt-ott nem betű szerint felel meg az elmondott beszédek és kifejzajongtak, s aztán Esztherre tekinték, s az ö tiszta és egyszerű ruhájára — majdnem önmagam is kételkedni kezdtem ártatlanságomon, s egész határozottan éreztem, hogy egy iszonyú mélység támadt köztünk, olyan, mely nem leend betöltve soha többé. „Eszther, mondám, nem találták még föl a fiatal Pikardot? Mit csinál kis Margitkánk? Igazán bűnösnek tartanak engem főnökeim ?“ „Randall“, válaszolá nyugodt s csengő hangon. „Saját lelkiismeretednek kell rá felelni, hogy fel fog-e valamikor találtatni a fiatal Pikard. Gyermekünk, hála Istennek, egészséges, s még sokkal fiatalabb, mintsem hogy átérezhetné ama rettentő gyalázatot, mely ránk sulyosodott, Dobell ur, úgy látszik, készakarva kerülé el az alkalmat, hogy velem e dolog felől szólhasson, Pikard ur azonban bűnösnek tart.“ Habár kettős vasrácsozat miatt arezvonásait tisztán nem vehetőm is ki, mégis érzém, hogy tekintete vizsgálódva nyugodott rajtam, s a mellett hangja elárulá, hogy még sokkal nagyobb bűnről gyanúsít, mint a váltóhamisítás. Hideg borzalom futotta át egész valómat, s az iránta táplált ellenszenves érzés újra fölébredt bennem, hogy szivemet hideggé s keménynyé tegye. „Randall“, folytatá szelíd hangon, „gyermekünk részére egy kis pénzösszeget gyűjtöttem; fordítsuk azt most arra, hogy azon számodra ügyvédet s némi kényelmet szerezzünk. Habiinösvagy, kérj Istentől bocsánatot, ha ártatlan vagy, imádkozzál, hogy e szerencsétlenség mielőbb elmúljék fölöttünk.“ Midőn a szobát elhagyá, hangja még füleimben csengett. Én a fogház udvarára tértem vissza. Rákövetkező éjjel, kemény ágyamon fekve, még mindig hallani véltem ama jéghideg szavait, melyekből egyedül szeretet nélküli kötelességérzet szólt, s melyek jégteherként sulyosodtak szivemre. A mellékszobában leg- vidorabb hangulatban hallék két gonosztevőt uj tervekről beszélgetni, s gondolám, hogy magam is oly nyugodt és szerencsés lennék, ha annyira bűnös volnék, mint ők. Aztán nyugtalan álomba merültem, melyben Margitkám megjelent. Szélben lobogó kis ruhácskájában láttam öt a ház kapujánál állani, s nyugtalanul, kö.
