Eger - hetilap, 1867
1867-07-18 / 29. szám
V. évfolyam. 29. szám. Julius 18-án 1867 Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 50 „ Negyedévre . . 1,, 30 „ Egy hónapra . — 44 „ EGER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejébe« minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-uteza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése $ minden cs. kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Megyei közgyűlés. Eger, jul. 16. A kettős megyénk bizottmánya részéről múlt hó 26-án tartott közgyűlésében hozott határozat, mely, minthogy azt a hazai napi sajtó is, még pedig politikai pártszinezetéhez képest, részint elitélöleg, részint raentegetöleg elemezte és megbírálta volt, országszerte fölttinést okozott; mint előre látható volt, a magas minisztérium figyelmét és beható bírálatát sem kerülte, sőt nem is kerülhette ki, és csakhamar hallatszott a hir, miszerint föispáni helytartó ur ö méltósága e határozatnak más megyékkeli végzé- sileg elrendelt közlését miniszteri utasítás folytán beállította és kettős megyénk közönségéhez miniszteri leirat menesztetett volna, melynek kihirdetésére föispáni helytartó ur ö méltósága csakugyan e f. hó 16-dikára rendkívüli közgyűlést tűzött ki. A tárgy nagy fontossága és nem csekélyebb hordereje kettős megyénk minden műveltebb lakója kehiében élénk érdekeltséget keltvén, a megyei bizottmány tagjai még a kitűzött nap előtt szép számmal jelentek meg Egerben, minden párt elöleges értekezletre gyűlvén össze azon magatartás iránt, mely szemben a miniszteri leirattal követendő lenne. És reánk virradván a mai nap, megyeházunk tanácsterme megtelt bizottmányi tagokkal és nem csekély számú hallgatókkal, kik epedve vágyódtak maguknak mind a miniszteriális leirat tartalmáról, mind a megye részéről e tárgyban elhatározandó eljárásról tudomást szerezni. Kevés idővel reggeli 9 óra után jelent meg élénk éljenzés közt föispáni helytartónk a teremben, és elfoglalván az elnöki széket, kinyilatkoztatá, miszerint, e rendkívüli közgyűlés oka egy, a megye bizottmányához leérkezett miniszteri rendelet, figyelmeztetvén egyúttal a bizottmányt, hogy a magas minisztérium a mindjárt kihirdetendő leiratában foglalt elvek és rendeletekhez szigorúan ragaszkodik. Erre á gyűlést megnyitottnak nyilvánitá, s a lepecsételt miniszteri leiratot kihirdetés végett főjegyzőnknek átadta. Mély csenddel és feszült figyelemmel hallgatta meg az egybegyült bizottmány és számos hallgató közönség, az alább közlött miniszteri rendeletnek főjegyzőnk által csengő, s az egész teremre tisztán kiható hanggal felolvasott tartalmát, mely határozott, szigorú, sőt mondhatni, szokatlanul kemény irálya által minden hallgatóra mély benyomást tett. Megindulván már most a tanácskozás folyama, a szónokok sorát Németh Albert, a megsemmisített határozat indítványozója nyitá meg, kijelentvén, miszerint egész komolysággal akar a tárgyalásba bocsátkozni', a határozat mind alakját, mind állításait igyekszik igazolni, felhozván, miszerint a határozat formára nézve semmi újat nem tartalmaz, miszerint a létezett m. k. kanczellária rendeletéi — vagy a helytartótanács intézvényeivel szemben hasonló eljárás 1848. előtt is dívott, sőt a királyi leiratokat illetőleg a fölterjesztések szokásban voltak. Törvény ellen tiszteletlenséget nem tanúsított a határozat, sőt egyenesen kimondja, miszerint a szentesített törvényeknek, addig, mig fönállanak, hódol. A minisztérium fölé nem akart emelkedni a megye, sőt az adóbehajtás tárgyában leérkezett miniszteri rendeletet már tettleg foganatba is vette. Saját méltóságából sem vetkezhetett ki a megye, és nép- gyűléssé sem aljasodhatott, mert azt az elnöklő föispáni he lyettes ur bizonyára meggátolta volna. Hamis színben nem állítja elő a koronázást a határozat, a mennyiben tagadhatatlan, hogy daczára a sok törvényhatóság és egyesek által kifejtett rendkívüli fénynek, Szatmármegye például deputatiót nem kül- I dött. Izgatólag nem szól a határozat, a mennyiben a közterhek csakugyan szokatlanok, és nem népszerűek. Ily modorban folytatván a határozatot igazolni igyekvő beszédét, végre indit- ványnyal lépett föl, melynek lényeges tartalma körülhelöl a következő volt: „ Jelentse ki a megyei bizottmány a m. minisztériumnak ’eliratban, hogy hozott határozatával koránt sem a törvények h-ánti tiszteletlenséget, vagy engedelmetlenséget, hanem egyedül erős ragaszkodását akarta kifejezni a megyei autonómiához, és aggályait a hozott törvényeknek netaláni következmé- menyei iránt ; hogy továbbá esze ágában sem volt, tettleg ellenszegülni a törvénynek és kormánynak , és hogy végre azon reményt táplálja, miszerint ezen felvilágosító felirat után, a határozat megsemmisítésére nem lesz szükség. Ezen indítvány ellenében Kovách László biz. tag a következő indítványt terjeszté elő: „Ámbár nekem is volna a miniszteri leiratra nézve egynémely, bár nem lényeges észrevételem; ámbár a jun. 26-iki határozat ellenében nem kevés mondanivalóm volna: tekintve azon czélt és azon magasabb érdekeket, melyek a hazában és megyében mindenekfölött szükséges egyetértést eszközlendik, elállva minden további okadatolástól, a most felolvasott miniszteri rendelettel szemben indítványozom: hogy a megye e leiratban foglalt s véleményem szerint kötelező rendelkezést kötelező tudomásul vegye, egyszersmind határozatilag jelentse ki nyíltan, határozottan és félremagya- rázhatlanul: hogy jun. 26-iki határozatával korántsem volt szándéka, a törvények iránt tartozó engedelmességet megtagadni; hogy aggodalmait kívánta kifejezni a legközelebb hozott és a koronás király által szentesitett törvények lehető káros következései iránt; hogy határozott kifejezést kívánt adni a megye csorbit- lan és sértetlen autonómiájának fentartása iránt; jelentse ki végre, miszerint a miniszteri leirat azon része, mely a megyei autonómia hű és sértetlen fentartására vonatkozik, megnyugvására szolgált.“ Most Mariásy Béla bizottmányi tag kezdette, inkább az országgyűlés, mint a megyeház teremébe való, hosszú és a szélső baloldal szellemétől átlengett heves beszédben politikai nézeteit fejtegetni, állitván a többek közt, hogy a megtámadott határozat, ha még nem léteznék, most volna hozandó, miután a miniszteri leirat tartalmát tudjuk; hogy a minisztérium bizalmi feliratokat szorgalmaz ; hogy az újonnan hozott törvényekben sokat sajnosán vett; hogy a megye autonomikus jogait főn akarván tartani, a dorgáló miniszteri rendeletre nem adott alkalmat; hogy közjogi dolgokról is nyilatkozhatik, alkotmány fölötti őrködést is gyakorolhat; de hogy ö, a szónok is, távol van attól, hogy a törvényeket meg akarná sérteni stb. Beszéde a bizottmány sok tagja részéről többször roszaló zaj által szakittatott félbe, és a többségnek helyeslésével és pártolásával nem találkozott, sőt a gyakori czátoló közheszólás Berecz Ferencz megyei főügyészt arra indította, hogy a bizottmányt és hallgató közönséget arra intse, hogy minden szónokot türelemmel és félbeszakítás nélkül hallgasson meg. Az ezután következett szónokok közöl: Csiky Sándor bizottmányi tag M. B. szellemében, de mérsékeltebb modorban nyilatkozik, cs Kovách László indítványát pártolja. Györffy Ignácz aggodalmainak ad kifejezést az uj törvények netaláni káros következményei iránt, de azt mondja,
